Március 15: Kossuth szobra utat mutat

2004. március 13., szombat, Archívum 2003–2007

A Sajó felvidéki völgyében pompázó, hétszáz évesnél idősebb bányavárosban, Rozsnyón (Roznava, Rosenau), amint a sajtóból értesültünk, újra felavatták Kossuth Lajos szobrát. ,,Rozsnyó völgyben fekszik magas, meredek hegyek között, mint az alamizsnakrajcár a koldus kalapjában? - írta róla Petőfi. Tavaly nyáron a IV. Lármafa-találkozó résztvevői - mintegy másfél száz erdélyi - Közép-Szlovákiában, Gömörben keresték Szent László nyomdokait. Fő állomáshelyünk Rozsnyó volt, vendéglátóink innen szervezték a csillagtúrákat Betlér, Hárskút, Krasznahorka, Szádellő, Barka, Lucska, Dernő, Szepsi, Debrőd és Kassa irányába. A Gömör-Szepesi-Érchegység, a Gömör-Tornai-Karszthegység a Rőcei- (Érc-) hegység és a Pipityke határolta hegyek századokon át Magyarországon kívül Európa több régióját is ,,bearanyozták? és ,,megvasalták?, a világhírû Szlovák Karszt Nemzeti Parkot pedig az UNESCO a véle ,,egybeteremtetett? magyarországi Aggteleki Karszt barlangjaival együtt nyilvánította a Természeti Világörökség részévé. Ezek után mondanunk sem kell, hogy rozsnyói szálláshelyünk és a környékre szervezett programok ismeretekkel és élményekkel bearanyozottakká váltak, de még inkább azok lehettek volna, ha a történelem fel-felfeslő szövéshibái nem kerülnek szemünk elé.
Az egyik ilyen, most már majdnem százesztendős szakadás mindeddig a rozsnyói Kossuth-szobor sorsa volt.
Vendéglátóink nem egészen egy éve még úgy látták - és akkor jól érzékelték -, hogy hozzájuk képest az erdélyi magyarság nemzeti ügyekben ,,jobban áll?, az RMDSZ együttmûködése a román kormányzattal eredményes, az aradi Szabadság-szobor ügye, a Babe?-Bolyai Egyetem két karának visszaállítása jó úton halad. A rozsnyói magyarok nem is annyira panaszosan, mint dühösen és szégyenkezve tárták fel magánbeszélgetéseink során a Kossuth-szoborhoz fûződő, önérzetüket sértő elutasító szlovák nacionalista arroganciát, és ahogyan ez lenni szokott, rángatták a Magyar Koalíció vagy a Csemadok kabátgallérját.
Mostanra sokat változott Felvidéken a világ. A komáromi Sellye János Egyetem felavatásával és a rozsnyói Kossuth-szobor visszaállításával a Szlovák Koalíció Pártja presztízsében megerősödve kacsinthat.
Parázsló igény:
a Kossuth-szobor visszaállítása
Thököly Gábor történész Kossuth Lajos születésének 200. évfordulójára Kossuth-emlékek nyomában témával Udvardon szervezett konferencián tartott előadást. A ma Szlovákia területén felállított Kossuth-szobrok történetének és Trianon utáni kálváriájának helytörténeti feldolgozása a felvidéki magyar mûvelődéstörténet nagy adóssága volt. A jelzett téma köré csoportosított tanulmányokat, esszéket füzetben is kiadták Vésd szoborba alakját, Kossuth-szobrok a szlovákiai magyarok emlékezetében címmel (Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2003). Ez a kiadás azért is figyelemre méltó, mert maga a helytörténeti feltáró munka, a történelmi szembesítés, konferenciák, előadások szervezése és a közlés (lapokban, kiadványokban), erdélyi tapasztalatok alapján is mondhatjuk, meghatározó szerepet játszhat egy kitûzött cél megvalósításában.
A szlovákiai városokban (Érsekújvár, Rozsnyó, Dobsina, Nagymihály, Losonc) 1894 és 1918 között leleplezett öt Kossuth-szobor története és kálváriája kísértetiesen hasonlít, sok esetben majdnem azonos az erdélyi magyar szobrok és emlékmûvek történetével.
Rozsnyó és környéke a Rákóczi-szabadságharc, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc gazdag eseménysorát vallhatja magáénak. Ennek tudható be a fél évszázadnál hosszabb ideig parázsló igény, hogy Kossuthnak Rozsnyón is szobrot állítsanak. A következő, Rozsnyó tudós polgármesterének, dr. Pósch Józsefnek a helybéli Társalgási Egylet történetét rögzítő szövegét akár Sepsiszentgyörgyön vagy Kézdivásárhelyen is fogalmazhatták volna, mint ahogyan születtek hasonló lejegyzések a múlt század elején mifelénk is. Dr. Pósch József, Rozsnyó egykori polgármestere ezt írja:
,,A Kossuth-kultusznak mindig jó talaja volt városunkban, de hiányoztak a céltudatosan lelkesítő, mozgékony elemek. Most egy ilyen egyént kapott e kultusz Réz László református lelkész tagtársunk személyében. Amint a Kossuth-emlékünnepélyt rendező bizottság befejezte mûködését, Réz László nem engedte, hogy lezárja az aktákat. Ezért az emlékünnepélyről szóló jelentésével kapcsolatban azt indítványozta a bizottság, hogy mindkét kaszinó küldjön ki egy 12-12 tagból álló bizottságot, melynek hivatása és teendője volna Kossuth-szoborbizottsággá alakulva mindent elkövetni egy városunk főterét díszítendő Kossuth-szobor létesítése érdekében.?
A Róna József által elkészített szobrot 1907 májusában szállítják Rozsnyóra. ,,Valóságos diadalút volt a mûvészi alakot öltött durva anyag útja a vasúti állomástól a városháza udvaráig.?
A szobor leleplezésére 1907. május 26-án került sor, díszvendégként részt vett az avatáson és beszédet mondott Kossuth Ferenc, aki az alkotás jellemzésére mondta: ,,Nem érc e szobor, hanem a megtestesült eszme.? Szegheő Gusztáv városi főjegyző: ,,Azzal az ígérettel veszem át e szobrot, hogy azt mindenkor hazafias kegyelettel fogjuk őrizni.?
A Kossuth-szobor kálváriájának kezdetét ugyancsak Pósch József örökíti meg. (A hasonló hangzású név kinek nem juttatja eszébe a hatolykai Pótsa József, háromszék híres főispánja nevét?)
,,1919 júniusának egyik hajnalán a földön találta a közönség Kossuth ércbe öntött alakját. (?) Most - tizenkét év óta - a városháza egyik fészerében elmélkedik a szobor arról a problémáról, vajon van-e feltámadás??
Volt feltámadás. Felvidék visszacsatolásakor - az első bécsi döntés nyomán -, 1939. június 25-én hatalmas ünnepség közepette és nagy pompával visszakerült a Kossuth-szobor az eredeti helyére. Az 1919-es szobordúlást a helybéli szlovákok azzal indokolták, hogy a várost visszafoglaló magyar katonák 1919-ben gúnyolódtak a bevonuló cseh légiósokkal, mondván, hogy a kormányzó emelt karja és északi irányba emelt ujja azt mutatta, merre kell elkotródniuk.
Hat év múltán ismét ,,rájár a rúd? a szoborra, 1945 januárjában a román és szovjet csapatok elérik Rozsnyót, és a régi sérelmeket felhánytorgató szlovák nacionalisták naponként keresik fel a város szovjet parancsnokát, hogy Kossuthot távolíttassa el a főtérről. Egy oroszul kiválóan beszélő rozsnyói férfi a városparancsnoknak elmondta, hogy Kossuth a magyarság szabadságának a megtestesítője, igazi forradalmár, és az - Isten áldja emlékét -, amíg a városban tartózkodott, megvédte a szobrot. Miután parancsot kapott a továbbvonulásra, amitől féltek, ismét bekövetkezett.
Kossuth ércszobrát a városháza fészerébe vontatták. (Szerencse a szerencsétlenségben, mert a szobrokat általában darabokra törték. Erdélyi analógiás példák: az aradi Szabadság-szobrot ,,várfogságra? vetik, Gábor Áron nagyváradi szobra a váradi múzeum belső udvarának szemétdombjára kerül, a sepsiszentgyörgyi Honvéd-emlékmû is a másodszori pusztítás áldozata lesz.)
A kálváriasorozatnak ezzel sincs vége. A Kossuth-szobor a Bányászati Múzeum udvarára kerül, ott egy hatalmas fûz lombjainak takarásában rejtőzködik a ?90-es évek elejéig. Akkor újradeportálják. A városvezetésnek a szlovák nacionalizmussal vívott küzdelemben csak annyira futja az erejéből, hogy a szobrot szállítsák át egy lakótelepi fûtőházba, és az 1945-ös és a ?90-es sérüléseket kijavíttassák.
Ez se semmi, de a rozsnyóiak - és nem csak ők - úgy látták, hogy Kossuth Lajos szobra rosszabb helyzetbe került, mint a szocializmus esztendeiben. A rendszerváltozás után a város három polgármestere közül kettő magyarnak vallotta magát, rájuk állandó lakossági nyomás nehezedett. A Kossuth-szoborra minden március 15-én a számûzetés helyén titokban helyezték el a hála és megemlékezés virágait. (Erről Erdélyben kinek nem jut eszébe az aradi Szabadság-szobor kálváriája?)
Az 1993-as kiadású Szlovákia útikönyv - Részletes útikalauz a Felvidék rejtett kincseiből (Jel-Kép Bt., Bp.) még azt írja: ,,A bányászmúltat a főtértől távol eső Bányászmúzeum idézi fel, a sokak által itt keresett Kossuth-bronzszobor azonban nem látható, egy pincében őrzik??
A szobortörténetet elénk táró Thököly Gábor a tanulmány zárómondatában nyomatékkal fogalmazza meg: ,,Kossuth Lajos rozsnyói szobrának sorsa a mai Európában nem lehet politikai kérdés, és az, hogy e bronzszobor meddig lesz félelmeink és öncsonkított identitástudatunk érzékeny barométere, csakis rajtunk múlik.?
Azonos történelmet is írhatunk?
Duka-Zólyomi Árpád szlovák parlamenti képviselő a Krónikának nyilatkozva a februári szoboravatás eufóriás örömében a szlovákiai szobortörténetet érdekes megvilágításba helyezte. A szlovák társadalom jelentős része - mondotta - demokratikusan gondolkodik. ,,Nagy-Magyar­országon belül a szlovákok őseinek történelme ugyanaz, mint a magyaroké, ugyanazok voltak a királyaink, ugyanazt a történelmet írtuk. Az egész Kárpát-medencében így kellene gondolkodni.? (Az ,,írtuk? természetesen az ,,éltük? értelemben értendő, mert a szlovák történelmet is szétfirkálták.)
Markó Béla a rozsnyói szoboravatásra reagálva mintegy replikaként a Bihar megyei Diószeg Kossuth-szobrának visszaállítását említette, amelyen jelen volt a román mûvelődési minisztérium képviselője is, majd az aradi Szabadság-szobor még mindig napirenden tartott ügyét hozta szóba. Miközben ismételten hangsúlyozta az RMDSZ román kormányzattal való együttmûködési szándékát, amelynek a jogosságát itthon sokan megkérdőjelezik.
A rozsnyói példa és a komáromi Sellye János Egyetem elindítása Romániában is ,,szoborra? és ,,egyetemre? váltható, a Babe?-Bolyai két egyetemi karának engedélyezését és az aradi Szabadság-szobor visszaállítását segítő érv az RMDSZ és a kormány megállapodásában. A román politikai magatartás mindig is igazodott a cseh és szlovák belpolitikai ,,mintákhoz?, olyannyira, hogy nem csak a háborúk utáni szobordúlások történtek időben, térben és módszereikben is hasonló vagy azonos módon, hanem a II. világháború után voltak olyan vérmes elképzelések is, hogy az erdélyi magyarságot is kollektív bûnösnek kell nyilvánítani. Mostanra, ha apránként, ha kínok között is, de változott a világ. Szlovákia, az egykori magyar Felvidék - igaza van Duka-Zólyomi Árpádnak -, magyarok és szlovákok azonos történelmet éltek. Felvidéken nem kellett a Kis-Kárpátokra, a két Tátrára felfuttatni a népeket, hogy lássák: ez köti össze az országrészeket. A szlovákok és a magyarok azonos vagy hasonló egyházi szervezetekhez tartoznak, civilizációs állapotuk is nagyjából azonos. A keresztény Európához tartozók mindannyian. Nem csupán egyes heraldikai szimbólumelemeik azonosak vagy hasonlatosak, hanem részben még a személynévanyag is. Ez a hasonlóság, az azonosság lehet jó is, volt rossz is.
Ezen túlmenően Szlovákia Magyarországgal együtt lesz EU-tag. Ez óriási dolog! A mostani szlovák kormány, amelynek az MKP is tagja, a N?stase vezette kormánnyal szemben nagy bajban van. Ez is közrejátszik az egyetemlétesítésben és a magyar szobrok előkerítésében.
A Magyar Koalíció Pártjának sikerült megvalósítania azt, hogy egy plurális, többszólamú pártszerkezetet hozzon létre, amely az alapvető nemzeti ügyekben azonos hullámhosszon cselekszik és kommunikál. Nálunk fordított a helyzet, az ,,egység nevében? az egyenetlenségek, a személyes és kollektív önpusztítás lejtőjére sodródtunk. A személyeskedés, a gyûlölet és a cinikus nyegleségbe öltöző gőg az autonómiára, a virtuális nemzetegyesítésre, a kettős állampolgárság megszerzésére a magyarság esélyeit oly mértékben rontja, hogy ez máris politikai, erkölcsi erózióhoz vezetett. Szakad a part.
A felvidéki példán okulva a kölcsönös áskálódás, lejáratás, keresztbetevés, betartás helyett el kell osztani a szerepköröket. Manapság a kormánypárton kívül itt olyan koalíciók köttetnek, a politikai bulvárosodás olyan (politikai) környezetpusztító importjának vagyunk tanúi és áldozatai, amely már a Hargita tetejére is felcsap.
Bizonyára meglesz a két kolozsvári magyar egyetemi kar, és lesz aradi Szabadság-szobor is. Míg a szlovákiai kaotikus belpolitikai viszonyok és az EU-csatlakozás szobor-visszaállító időket sejtet, addig nálunk egy történeti gyökérzetében más hajtású nemzet posztkommunista többségi uralma bénító lenne - ha nem volna uniós csatlakozási kényszer, ha nem lennének bárónő és polgári raportőrök. A román mundér, illetve a kozsók becsületét a magyarság az unióban is eredménnyel tudja védeni. A tû és cérna ennek a szépre és tartóssá hímzéséhez a mi kezünkben is van. De ehhez szobrok és egyetemi karok mellett az autonómia foltját is oda kell pászítani.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-03-13: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás