Voltaképpen nem kellene elkeseredni azon, hogy Kolozsváron a Dsida Jenőről elnevezett utcát másra keresztelik, amiért a románokat az AIDS-re emlékezteti, mely románul SIDA. Vagy azért sem, mert Szatmáron, ahol negyven százalékban élnek magyarok, nem lehet magyarul kiírni az utcaneveket.
Marosvásárhelyen meg alig látni magyar feliratot, és Sepsiszentgyörgyön sincs Petőfi Sándor utca. Mert lehetne a helyzet sokkal rosszabb is. Hátha román polgártársaink azt fogják kérni, hogy ne legyen egyetlen magyar személyiségről elkeresztelt utcanév sem, mert az számukra kiejthetetlen. Voltaképpen örülhetünk, hogy nálunk nincs olyan törvény, mint amilyent Szlovákiában hoztak a magyar anyanyelvhasználat ellen. És a szlovákiai magyarok is örvendhetnek, mert a törvény lehetne sokkal rosszabb is. Ott — a többi rendőrség mellet — létrehoznak egy nyelvrendőrséget, amelyik ellenőrzi, hogy a kisebbségiek hol és hogyan beszélnek. Ha nem beszélnek tökéletesen szlovákul, akkor megbüntetik ötezer euróra. Ott a siketnémáknak is kötelező lesz megtanulni szlovákul: először helyesen és értelmesen elmondják szlovákul, aztán mutogathatnak. Minden előadást először a haza nyelvén kell elmondani. A beteg, mielőtt elhatározná, hogy beteg lesz, ha nem akar meghalni, előbb tanuljon meg szlovákul. És mindezt az Európai Unió helyénvalónak tartja, mert a százezer oldalas szabályozásban nem említik a kisebbségi jogokat. (Kivétel a német külügyi biztos, aki bírálta Szlovákiát). Egyéni jogok viszont vannak. Tehát a szlovákiai magyaroknak igenis, egyénileg joguk van magukban magyarul beszélni. Elismerem, én is szoktam magammal vitatkozni. A baj ott kezdődik, hogy a magyar családok nem hazanyelven, hanem anyanyelven beszélnek, ezért a gyerekek nem tanulnak meg tökéletesen szlovákul hároméves korukig. És ez elfogadhatatlan! A következő lépés az lehet a hatóságok részéről, hogy a magyar családoktól elveszik a gyerekeket, és árvaházakban szlováknak nevelik, úgy tízéves korig. Aztán hazaengedik őket, és szigorúan követik, nehogy a szülők megtanítsák őket magyarul. De azt is megtehetik, hogy minden kisebbséginek lehallgató készüléket szerelnek a lakásába, és büntetik azt is, ha odahaza valaki valakivel nem szlovákul beszél. Aztán ez az ötezer eurós büntetés sem elég nevelő jellegű. Mert sokkal jobb, hatékonyabb lenne a börtönbüntetés. Pozsonyban (ezer bocsánat: Bratislavában!) magyarul énekelték el egy templomban a gyülekezet tagjai a magyar himnuszt? Börtönbe velük! A börtönben aztán meg lehetne szervezni, hogy a köztörvényesek közé kerüljön egy-egy ilyen nyelvi bűnöző, és a tolvajok, rablók megtanítanák móresre meg szlovákra a szerencsétlent. Esetleg akkor figyelne fel Európa, ha mondjuk, a szlovákok túllőnének a célon, és mivel az asszimiláció leghatékonyabb módja a vegyes házasság, megtiltanák az azonos nemzetiségűek házasságát. Ezt az unió illetékesei félreértelmezhetik. Esetleg úgy, mintha az azonos neműek házasságát tiltanák. Az ilyesmire aztán érzékenyek!