1989 utáni új, ám boldognak és felhőtlennek egyáltalán nem nevezhető közösségi életünkben a legnagyobb nyereségek és valós vívmányok rövid leltárában az első tételek egyikeként feltétlenül legszentebb nemzeti ünnepünk ,,visszahódítását? kell említenünk. Tudom én azt, hogy különösebb hódításra nem is volt szükség, hiszen minden magyar ember lelkében töretlenül ott élt és munkált 1848. március 15. napjának emléke és építő ereje, s ha az éltető oxigénhez hasonlóan, nyilvánosságát koronként megvonták tőlünk, szívünk mégis minden kikeletkor ráhangolódott a tiltott-tagadott ünnep misztériumos erejére. Mert valóban erő van ebben az ünnepben, nem csupán a szabadságvágy elemi erejû belénk lobbanása, hanem a csak együtt megélhető nemzeti közösségérzület ereje is, mi megtarthat, fölemelhet, akár a legnehezebb pillanatokban, években és évtizedekben is. És fontos tudni, hogy a kettő csak együtt igazi érték, mert nincs olyan szabadság, mely érne valamit is a kollektivitás átélésén kívül, ahogyan igazi nemzeti érzés sem lehet a szabadság igénylése nélkül. Az egyik szûkkeblû individualizmus lenne önmagában, a másik pedig lehajtott fejjel elfogadott növényi lét, méltóság nélküli létezés.
Háromszéken különösképpen igaz mindez, hiszen e föld lelkét éppen azok tették igazi lélekké, kik 1848-49-ben tudtak lelkesedni, cselekedni, dönteni, áldozatokat hozni, s meghalni is, ha kellett. A Gábor Áronok, Berde Mózesek, Gál Sándorok, Tuzson Jánosok, Gál Dánielek, a Németh Lászlók, Kiss Jánosok, Turóczi Mózesek, Végh Antalok s kevésbé ismert vagy éppen névtelen társaik - annyi és annyi ezeren. Eleink voltak, róluk megfeledkezni bûn és vétek lenne mindenkoron, a nevük megidézése mellett szellemüket is ébresztenünk kell, minek lényege nem volt más, mint önfeláldozás, a közösségért való élés és meghalás készsége.
Tudjuk ezt mi jól, s bár néha a lényeget eltakarják a külsőségek, azt el kell ismernünk, hogy az első, 1990-es szabad (majd tragikusra váltó) március óta mégis ezért a szellemért gyûlünk össze minden esztendőben, lévén március idusa az egyetlen nap, amikor feledhetjük - felednünk kell! - napi nyomorúságainkat, ezt a tévetegen tántorgó világot, bajainkból származó megosztottságunkat, setét keserûségeinket, fel-fellobbanó düheinket, tudván, hogy van valami szentebb mindezeknél, van valami titkos mozgató energia, mely átemelhet mindannyiunkat az elkerülhetetlen meghasonlottságainkon. Mi mindeddig gyönyörûen ünnepeltünk, példát mutattunk abból, hogy a nemzeti ünnep egy és oszthatatlan, nem sajátítható ki, nem szeletelhető, nem váltható érdekek aprópénzére. Ha ezt megértjük, és ennek a jegyében ünnepelünk - kívül-belül egyaránt! -, akkor március öröksége soha nem válik talmivá, önmutogató eszköz-ünneppé, hanem az marad, ami volt, és aminek minden időkben maradnia kell: a szabadságra döbbent nemzet nagy önvizsgálata, erőfelmérése és elszánása a jövő vállalására.
Márciusban együtt kell ünnepelnünk, s ha hó szakad, ha eső zuhog, akkor is ott kell lennünk az ünneplő gyülekezetekben, tiszta lélekkel, erős elszánással, hogy jobbra fordítjuk meg-megromló dolgainkat, hogy szívós munkával gyógyítjuk be közösségi sebeinket, hogy igazi közösségként merjük vállalni önmagunkat, megalapozni utódaink - reményünk szerint - emberibb sorsát. Túl sokat szenvedtünk, túl sok megaláztatást viseltünk el már ahhoz, hogy lemondhatnánk legnagyobb és legtisztább ünnepünk igazi üzeneteiről, mik 156 esztendők után is változatlanok és érvényesek: szabadságot, igazi egyenlőséget, őszinte testvériséget akarunk. Magunknak és minden mellettünk élő embertársunknak. Sok ez? Lehet. De ezek nélkül élni sem érdemes immár.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.