Riport: Bodzamezői magyar emlékek

2004. március 17., szerda, Archívum 2003–2007

2.
A Láng Gépgyár
zabratói lendkereke
Benyitottunk a zabratói deszkagyár gépcsarnokába, s a látványtól elakadt a szavunk. A Láng Gépgyár Budapest 1901 körírató fekvotengelyes gigantikus gép - ilyent ma csak a dinófilmekben s a fantázia szülte állatmonstrumok világában látni - halottként hevert a padlón. Hatalmas, négyméternyi átméroju lendkereke adott csupán életjelt, Tudorache, az egyik munkás megérintette, és erre megmozdult a kerékkolosszus. Mellette a csarnok padlóján hevertek, mint döglött bálnák, a gépelemek, a hordóvastagságú dugattyú, s kígyókként tekeregtek a szemét alá a karvastagságú hajtókötelek. A géphenger testébol olyan erovel szakadt ki egy mellényelonyi öntvénydarab, hogy a csarnok téglafalát átütve a deszkaplaccon állt meg. A kiomlott, rothadó téglafal fáradt vöröse olyan, mintha a fal vére folyna a mocskos hóra.
A gépcsarnok felét az óriáskazán sötét, mocskos fekete teste foglalja el. Majdnem két évtizede, amikor még itt jártam, ennek feneketlen bendoje emésztette el a gyártelepben termelodött hatalmas mennyiségu furészkorpát, a nyers bükkfavégeket, a széldeszkacafatokat, cándrát, mindent felfalt és elemésztett ez a nagy éhségu budapesti gép.
Budapesti gépkarrier
Én, a naiv azt hittem, hogy itt, a világ végén még ma is épségben találom ezt a csodamasinát, amely bo másfél évtizede számomra az egyik legnagyobb politikai-ideológiai tanulságot produkálta. Váradi Péter Pál barátomat azért is kalauzoltam most erre, mert úgy véltem, e nélkül a masztodon-masina nélkül nem készülhet el Alsó-Háromszék honismereti albuma. A Láng Gépgyár itt lévo alkotása szimbolikus értéku, históriai üzeneteket rögzíto teremtmény.
Hogy ez nem csak az én, esetleg túlfutött fantáziámban rögzült így, tanúim rá a jelen lévo zabratóiak, Bularca Vasile igazgató, volt szitabodzai polgármester, régi ismerosöm és a két gépészforma munkás, Tudorache és Neagoe mester. Vélük ellenoriztetem történeteim igazát, hangosan felmondva elottük is a fotómuvész kollégának szánt históriai leckét.
Történt pedig, hogy a ?80-as évek ­derekán, mikor már az észak-amerikai kontinensen is tombolt a romániai faluromboló hurrikán híre, Bodzamezon jártam, gondolván, hogy az itteni pusztulásra ítélt földrajzi elszigeteltségben lévo tanyabokrok fotós-szöveges bemutatásával némi szolgálatot is tudnék tenni annak az ügynek, hogy ezeket a természeti adottságokhoz igazodó, ezek értékeit maximálisan a maguk hasznára fordító telephelyeket bun eltüntetni, lakóikat tömbházas községközpontokba nyomorítani. Elképzelésem kivitelezhetonek tunt, mert példáim annyira markánsan szemléltetik az aberráns rombolás értelmetlenségét, méghozzá román környezetben, hogy az ország mindenféle nációját egyaránt sújtó intézkedés így nem kap nemzetiségi felhangokat.
Szóval egy ilyen bodzamezei kiruccanás sodort a zabratói gyártelep felé, és ha már arra járok, gondoltam, ipari témákat amúgy is ritkán tessékeltem be a lapba, benézek ebbe a deszkagyárba.
A zabratói gyártelepen csodálkozva vettem észre, hogy az egyébként ipari hulladéktól, rendetlenségtol szinte járhatatlan, latyakos és szemetes gyártelep kellos közepében van egy ragyogóan tisztára, olajos feketére pucovált hatalmas gép. És abban az idoben, amikor az erdélyi szülofalunk nevét sem írhattuk le anyanyelvünkön, a gép méreteihez igazított óriásbetukkel kiírva olvasható: Láng Gépgyár Budapest 1901.
A látottak hatására kibuggyanó örömömet nem titkolva kérdeztem is a telepvezetot, miért áll itt ekkora becsben ez a gép. Hogyan és mikor került ide?
A históriai elemeket most elhagyva, emlékezetbol idézem: ez a masina Zabrató megmentoje. Emiatt ez a nagy megbecsülés. Kérdo tekintetemre a telepvezeto elmagyarázta, hogy Zabrató furészgyárastól, mindenestol a megszüntetendo települések listájára került. Az ,,érvek?: nincs megfelelo létszámú lakossága, egyébre jobban hasznosítható, muvelheto területet foglal el, az országos energiahálózatból nagy mennyiségu energiát használ fel.
Itt lép be a képbe a fekvotengelyes lendkereku zabratói gépkolosszus. Az itt élo emberek ugyanis véle bizonyították, hogy ez a gép környezetszennyezo hulladékból elektromos áramot és ipari gozt állít elo (a bükkdeszka hokezeléséhez), nem csak a telep üzemben tartásához szükséges elektromos áramot biztosítja, hanem belole a falunak is jut. Ekképpen az országos hálózatot tehermentesíti, olyannyira, hogy amikor az akkoriban szokásos áramspórolás miatt a központi ellátórendszerre kötött települések egész sorát kapcsolták ki, Zabrató közvilágítása a muholdak magasságáig fénylett.
Számomra ez rendkívüli élmény volt. Abban az idoben a hazai magyarság ellen nyíltan uszított a párt és állami apparátus egésze, a szekuritáté és a kapcsolt részek magyarellenes provokációi napirenden szerepeltek, a magyar többségu intézmények vegzatúrája folyamatosan erosödött, a tömeges ellenállás ott mocorgott ugyan az emberekben, de azok többsége egymástól is félt, és az emberek, nemzetiségre való tekintet nélkül, arról álmodoztak, hogy egyszer valamiképp sikerül elhagyniuk ezt az országot.
Ilyen körülmények között találni rá Zabratón egy bronztáblás óriásgépre, amelyen a Budapest szó és a Láng Gépgyár szemberagyog az emberrel, ritka élményként vésodött emlékezetünkbe. A géprol fotót is készítettünk, és alig bújtatott üzenethordozó anyagként a bodzamezei riportom meg is jelent az akkori lapban. Ennek ,,vivo anyaga? a románok lakta vidék, a román szereplok és a szocialista iparhoz kötodo tematika volt. Ekképpen megfelelt ,,a pártpolitika elvárásainak?.
Az akkori bodzamezei kiruccanásunkhoz az is hozzátartozott, hogy estébe hajló idoben felkerestük a Bárkány melletti tanyán víkendezo bukaresti újságírókat is. Amint kiderült, a román hírügynökség spanyol nyelvterületen dolgozó - Délnyugat-Európa, Közép- és Latin-Amerika stb. -, tehát az újságírói elithez tartozók voltak mindannyian.
A víkendezés italozással is jár, ezért emelkedettebb hangulatban találtuk oket. Bemutatkozás után egyikük - a fonök - különvont, és vallomásos beszélgetésbe kezdett. Ha annak fele igaz, amit ma X. nekem elmondott rólad - mondta (X. az a személy, akit Prázsmáron az összeomlott szász ház fotójával kapcsolatos megjegyzéséért melegebb helyre küldtem) -, szóval a bukaresti vendég közölte velem: ,,Mi kivételes helyzetben vagyunk, a nagyvilág dolgaiban jobban el tudunk igazodni, mint az átlagember. Tolem tudd meg, hogy ez a rendszer nem lesz hosszú életu, a végét járja. Megbukik. Érted? Készüljetek fel rá.?
Gyanakodtam, hogy provokál, és egyébként is, egész nap ittak.
A történet ?89-es, nyár eleji datálású.
És én egy szavát sem hittem.
Gyársors, gépsors,
embersors
Az egykori gépházban a halott gépek mellett három román ember és két magyar együtt idézte föl a ,,régi, szép idoket?. Bularca igazgató azért túlzásnak tartja, hogy ez a gép az egész falut ellátta volna árammal. A gyártelepet igen, az intézmények, néhány utca számára is biztosította az elektromos áramot, de a falu egészének nem. Neagoe és Tudorache több évtizede dolgoznak a furésztelepen, mindenre emlékeznek. És kedvvel mesélnek a régi idokrol. Mondják, hogy a gépmester olyan mániákus rendteremto ember volt, hogy reggelenként a gép minden porcikáját átvizsgálta, tiszta-e, minden rendben van-e rajta. Ha nem talált semmi kifogást, mert minden ragyogott a tisztaságtól, akkor a csarnok festett falán húzta végig a mutatóujját, hogy ellenorizze, aznap azt lemosták-e.
Úgy beszélünk a géprol, mint halotti toron az elhunyt ismerosrol szokás. Történelmet idézo, dédelgeto szavak közben mondom nekik, hogy azt a nagy öntött táblát a Láng Gépgyár Budapest 1901 felirattal óvatosan kellene leszerelni. Bár azt ne adják át a hulladékgyujtonek. Szólok ebben az ügyben a tulajdonosnak - mondom. Bizonyára beleegyezik abba, hogy az egy évszázadig muködo gépnek ez a darabkája múzeumba kerüljön. Néhány szóval jellemzem a csernátoni tájmúzeum hatalmas gozgépgyujteményét.
Tetszik nekik az ötlet, tulajdonképpen az egész gépnek ott lenne a helye, de ki tudná ezt oda szállítani? És egymás szavába vágva mesélik a gépkolosszus történetét. Budapestrol nem került egyenesen Zabratóra, elobb, úgy tudják, Szászrégenben szolgált. Úgy emlékeznek, 1962 körül szorult ki onnan a zabratói gyárhoz. Az ottani modernizálás miatt lökhették ki ide a bodzai részekre.
Egyébként - mesélik - Kommandón ennél is hatalmasabb gozgép üzemeltette a gyárat. Ok úgy tudják, ma is megvan. Nem szólok közbe, hogy nincs már meg, nem akarom elakasztani a beszéd sodrását. Úgy beszélnek a kommandói géprol, mintha olvasták volna Látó Anna Honvágyam hiteles története címu könyvét. Abból száz és egynéhány év távolságából is látni, Horn Dávid miként építtet, szélesíttet Papolc és Gyulafalva között - az elso kommandói gyártelep helye - ökörfogattal is alig járható út helyett a gépkolosszus felvontatására is alkalmas erdei utat, hogyan vontatják fel ökrökkel ezt az akkor világcsodája-gépet, amely aztán olyan lendületbe hozta az egész vidéket, hogy Kommandó sok-sok megpróbáltatás után ugyan, de ma is él. Régi rangja odavan, de egykori fénye beragyogja a ma élok emlékezetét is.
Bodzavidéki gozölt bükk Egyiptomba
Zabratóra érkezésünk alkalmával, ahogy ez illik, bekopogtunk a telep tulajdonosához. Bemutatkoztunk, az új tulajdonos hellyel kínált, kávét rendelt. Én éppen azzal voltam elfoglalva, hogy hol láttam, honnan ismerem ezt a jó arcú, jó alkatú férfit. Elmondtuk, hogy mi járatban vagyunk, szeretnok látni a gépkolosszust. Mondtam, hogy nekem az a gép már rég személyes ismerosöm?
Félbeszakított: önök nem románok, ugye? - Nem. Mibol gondolja? - Megérzi az ember. Én egyiptomi vagyok, Mahmudnak hívnak, én vagyok a telep tulajdonosa.
Ezek után veszem észre, hogy a legújabb típusú tévékészülék az arab világból színez ide témákat, a kanapén két aranyozott keretbe foglalt sokminaretes arab mecset képe várja, hogy a falra kerüljön.
Zabratón hagyományosan a bükk feldolgozására szakosították magukat, hosszú esztendokön át Bodza vidékérol Ojtozig, illetve az ottani gyártelepi gozlokamrához is átszállították a bodzavidéki erdokbol a bükkrönköt. Épp a napokban mesélte Bessenyei István erdomérnök, a zágoni Mikes Erdészeti Társulás szakmai dirigense, hogy Zabrató szomszédságában (a Bótában) hétszáz hektár kétszáz éves közbirtokossági erdejük van, többnyire bükk. Nincsenek kitermelo utak, az erdo jelenleg megközelíthetetlen, az öreg fák gesztje bevörösödött, ezzel nincs egyéb gond, de csak gozöléssel lehet egyszínure kihozni a belole készülo deszkát, lévén, hogy a szijács fehérebb, mint a fa gesztje. De sajnos a bükkfa bútor ma nem divat.
Mahmud azonban tudhat valamit, ha Zabratóról szállít Észak-Afrikába gozölt faanyagot.
Tájékoztat, hogy a gépkolosszus ügyében az utolsó pillanatban érkeztünk, mert most volt inspekciójuk a környezetorség részérol, és jegyzokönyvbe foglalták, ha nem tüntetik el a gépet - nem értékesítik ócskavasként -, megbírságolják érte. Most bontják szét a százesztendos masinát, tudja o, hogy ennek mi a technikatörténeti értéke, és majdnem szó szerint ismétli meg azt, amit a gépcsarnok emberei mondtak: az egész gépnek a múzeumban lenne a helye.
Megígéri, hogy a legnagyobb gonddal szerelteti le a márkanevet feltünteto táblát, és természetesen átadja a csernátoni múzeum számára.
Én pedig, amíg visszük a hírt a csernátoni múzeumhoz - a Haszmann testvérek nagyapja Kommandón volt fogépész -, azon tunodöm, hogy ez a Zabratón kimúlt óriásgép tulajdonképpen az Osztrák-Magyar Monarchia kései tetemrehívása. Volt egy korszak, amikor a Kárpát-medence egészét lendületbe hozták az iparfejlesztés budapesti lendkerekei, aztán jöttek a háborúk, a proletárforradalmak, impérium- és rendszerváltások, egyre inkább peremhelyzetbe szorultak gépek, emberek, és az a száz esztendonél is tovább tartó nyomorúság mintegy mementóként konzerválta ezeket a gépeket.
A masztodonméretu masinák úgy maradtak meg, mint a lápok mocsarába süllyedt oshüllok, amelyeket a nagy eljegesedés konzervált a mai kutatók, és az elsüllyedt világ üzenetét érto emberek örömére.
Mondják, hogy az évezredek óta a fagy fogságába került mamut húsa még eheto.
A zabratói gépmamut százéves korában is hasznos munkát végzett.
Emléke sokáig éljen!
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-03-17: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás