Régóta foglalkoztat a gondolat, hogyan lehetne megkomponálni (mondjuk: kompon állva) egy olyan étvágygerjesztő, zsigerzsongató zsolozsmát, hájhárfára írt szívpacal pazar szimfóniát, amellyel világsikert, akarom mondani: világzsigert (!) lehetne elérni.
Nos, a napokban nagy lelkesedéssel neki is fogtam a ,,komponállásnak", de csak a Holt-Marosig jutottam el első nekifutásra, nekiállásra. Ugyanis az ottani békakuruttyolási csöndben sikerült lekottáznom és librettóra is írnom korszakformáló művem első tételét, amely a ,,Jaurtáriával" kezdődik és a ,,Kefir-adaggióval" végződik. Napopusz 2009. számmal.
Mivel művemet több- (legalább három!) tételesre, többfogásosra terveztem, szabadságot vettem ki megerőltető, gürcölődő nyugdíjasnapjaim kompenzálására, és beiratkoztam egy tyúkfarm-látogatási túrára a Székelyföldi Baromfi Centrumok meglátogatásának céljából, ahol szag- és színesztéziát tanulhatok, és ,,direkte" tanulmányozhatom a tojások és toj(ol)mányok létrejöttének nemes mozzanatait.
Ezt a túrát azért tartottam még szükségesnek, hogy megfelelő környezetben nyerhessek ihletet művem második tételének megkomponálásához, amelynek A keményre főzött lágy tojás elzápulása címet szántam. Op. Ovo nr. 6 jelzéssel a parti túrán.
Ebben a tételben — akarom mondani: fogásban — új- és óboák lépnének be az ovális koncertterembe, ebédlőkbe vagy stilizált tyúkketrecekbe, ahol karicsolásokat, kukorékolásokat imitáló kürtösök és rezesek harsonája mellett felharsanna az örömóda, a Hajnalária! Harmadik harsonahangra a hallgatóságot lágytojás-öntet(t)re ébresztenék.
Harmadik — és egyben utolsó — tételnek, fogásnak a Kolbászbasszus Székelyföldet rengető mély himnikus himnusza morajlana fel, óriás bélkorgás hangját dübörögtetve fülünkbe-gyomrunkba a tubák, basszuskürtök, dobok, fatányéro(so)k, húsdarálók, hurkatöltők, a korgó gyomrú nagyszámú statiszta megszólaltatásával.
Világzsigerű művemet természetesen először a Székelyföldön kívánom műsorra tűzni, mondjuk, a sepsiszentgyörgyi sportcsarnokban, ahol előzőleg az összes kerítés léceit leléceltetjük, kovásznai, csabai, málnási, nagy- és kisdisznócsinádi kolbásszal helyettesítjük; a benti padokat, székeket, ülőkéket pedig sonkából, gömbecből vagy frissen pörkölt disznóbőr bevonatú söröshordókkal helyettesítjük.
Bemutatónkra neves, szőke és bajuszos személyiségeket is meghívunk, akiket a ,,hangverseny" alatt ezúttal nem csórékolbásszal kínálunk, hanem nemzetiszínű, vitézkötéses, jól öltöztetett székelykolbásszal. A megye határain pedig hatalmas has-, hát- és oldalszalonnából készült székely kapukat, galambdúcos, tulipános dísz- és zsírkapukat helyezünk ki az ide látogató éhező turistáknak, hogy lássák végre a jólétünket, a bőségünket, a nemes szívünket, rátermettségünket… Hogy lássák az összefogásunkat, összetartozásunkat, az összes tartozásunkat államunk, népünk és az egész világ felé, hiszen csak ilyen ,,zsíros" kapukon léphetünk ki és be az európai képviseletbe. A Kolbasszus akkordjai immár felcsendültek — mélyen korgó hangon. Az éhes disznó (szerző) pedig makkról álmodik…
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
