DÁVID ÁRPÁD, Brassó. Kovásznára utaztam kezelésre, öröm és bosszúság keverékével, mert Kököstől Sepsiszentgyörgyig minden állomáson kifüggesztették - végre! - a román és a magyar helységneveket, Sepsiszentgyörgytől Kovásznáig azonban csalódás ért, csak román táblákat láthattam, azok is ütöttek-kopottak. A kalauz sem tudott magyarul. Vajon ezen az útszakaszon a törvény betartása nem kötelező? A kovásznai Montana szanatórium közössége jó benyomást keltett, jólesett a magyar beszéd és a mûvelt kiszolgálás - de sem itt, sem a városban nem láttam magyar nyelvû feliratot, tájékoztatót (kivéve a városházát, könyvtárat, rendőrséget és az iszapforrást, amelyen Ceau?escu-időkben is volt magyar felirat). Illene pedig az üzletek, vállalatok cégérét is legalább három nyelven kiírni, köztük magyarul is. Jó lenne továbbá, ha valakik a hétvégeken szerveznének valamilyen kirándulást-látogatást a kezelésen levők számára, mert nevezetes helyek vannak a közelben: megnéztem volna Gábor Áron, Dózsa György faluját, Kommandót a siklóval? Efféle utakat az RMDSZ-nek kellene kezdeményeznie, de az, úgy látszik, belső harcokkal van elfoglalva. Nem értem a helybeli magyar értelmiség passzivitását, kár és szégyen is. Előre is bocsánatot kérek, ha valakit netán megsértettem, de csináljanak már valamit!
ZOLTÁNI SÁNDOR, Sepsiszentgyörgy. Úgy tudom, egy tél eleji kormányhatározat szerint a fûtést a lakás négyzetméterére, nem a fûtőtestek száma szerint kell számolni, nálunk azonban a hőszolgáltató nemrég megszámolta az elemeket. Mi decemberre (négy személyre, 48 négyzetméterre) fizettünk 2 945 132 lejt, januárra 3 092 658 lej a számla. De van egy nyugdíjas szomszédunk, akinek az 1,5 millió lejes nyugdíjából 1,9 millió lejt kell kifizetnie közköltségként. Panaszt tettem a Termoprestnél, mire azt mondta a hölgy, hogy vigyem oda a vonatkozó kormányhatározatot. Hát egy ilyen cégnek nem kellene tisztában lennie a mûködéséhez szükséges jogszabályokkal?
GERGELY JÁNOS, Sepsiszentgyörgy. Már két éve leváltam a távfûtésről a szomszédos lakásban élő lányommal együtt. Kifizettem a szakembert, aki a fûtőtesteket levágta, és a csöveket behegesztette, azután a Delkaserv emberei jöttek ki ellenőrzésre - 500 000 lejt kértek azért, hogy megállapítsák a leválást -, és az akkori jegyzőkönyvben megörökítették, hogy a fürdőszobákban maradt két átmenő csőnek a hőleadási egyenértéke 1 négyzetméter (szerintem nincs több egy félnél), amiért fizetnem kellett minden hónapban. Idén januárban már 454 850 lejt kértek ezért a két csőért (az általuk leadott melegért), ha ezt beszorzom a lakás 44 négyzetméterével, 16 millió lej jön ki! A lányomtól ugyanekkor 220 450 lejt kértek, ami nem az egyedüli furcsaság az elszámolások között. Nekem van 12 195 870 lej elmaradásom, ezért 4 672 280 lej a büntetőkamat - egy másik szomszédomnak ellenben ugyanennyi elmaradásért 3 040 280 lej! Tavaly júniusban a tartozásom 11 829 650 lej volt, arra 258 800 lejes büntetőkamatot írtak ki - hát milyen kamattal dolgoznak ezek, hogy fél év alatt négymillió fölé nőtt csak a büntetőkamat? Közben még törlesztgettem is két-hárommilliókat, de az adósságom nem csökkent, hanem nőtt! A másik kérdés az a bizonyos 1 négyzetméternyi fûtőfelület, amely hol 1,2, hol 11,2-es értékkel szerepel a táblázatban - amíg dolgoztam, nem néztem, de most van időm, s bosszant, hogy több százezer lejt fizetek, anélkül hogy tudnám, miért. A vízdíj is magas, a lépcsőháznak három hónapra 500 köbméter vizet számláztak, s hogy nincs mindenkinek órája, volt, akinek 3,266 millió lejre rúgott a számlája. A nyáron el akarták zárni a csapot a felgyûlt adósság miatt - hát nőhet is az összeg, ha így számolják!
KUDELÁSZ ILDIKÓ, Sepsiszentgyörgy. A január 17-ei Háromszék hátsó oldalán egy kis cikk szerénykedett Az én édesanyám cím alatt: három helyi szervezet - a Talita Kumi, a Kincs és a Máltai Szeretetszolgálat - a városi tanács közremûködésével irodalmi-képzőmûvészeti pályázatot hirdet az idei anyák napja megünneplésére. Korhatár nélkül bárki benevezhet - így a hír -, a pályamûveket a városháza kapujánál kell leadni. Jómagam el is vittem az elkészített prózai anyagot a megadott helyre, ott azonban nem tudtak semmiről semmit, küldözgettek ide-oda, míg végül a 17. szoba titkárnője közölte, hogy bár nincs tudomásuk a dologról, arról sem, hogy ki adta fel a hirdetést, de ha már így van, adjam le a kapusszobába a borítékot. Kérdésemre, hogy mi lesz további sorsa, nem tudott, nem is tudhatott választ adni. Ezek után az anyagot nem hagytam ott. Kérdezem tehát az illetékesektől: mi a teendő?
BOLDIZSÁR BÉLA, Bélafalva. Olvasom, hogy a prefektus sokallta a magyar zászlót - hát akkor jövőben majd civilként szívesen látjuk! Mert mikor az ember hozzá fordul, mindig más ül az irodában, más irányít vagy ad tanácsot. A prefektus most kezd kérdezni, mikor végre kezdenek az emberek kibontakozni, próbálnak tenni valamit az identitásuk bizonyítására? Hát hol él? Talán nem háromszéki kenyeret eszik őkelme is? Azzal bezzeg tud foglalkozni, hogy a román zászlóért pereljen, de a törvény által előírt kétnyelvû táblák hiányát nem veszi észre! És ilyen személlyel kellene a megyei megállapodást aláírni, együtt dolgozni?
ANTAL BÉLA, Uzon. Gábor Áron rézágyúját minden március 15-én meg kellene szólaltatni: ahogy dédapáink hallották, úgy halljuk mi is! Azt egyébként kevesen tudják, hogy amikor a kökösi hídnál elesett a csatában, és testét haza akarták vinni szülőfalujába, Bereckbe, útközben Uzonban is megálltak vele a kozák csapatok miatt. Vannak ilyen-olyan szájhagyományok a faluban, hogy ide akarták elrejteni, oda elhantolni ideiglenesen - nekem is két (már elhunyt) hozzátartozóm, 100 éve született édesapám és 111 éve született nagynéném mesélte (de megerősítette a nemrég elhunyt Deák András és Jóska öccse is, akik Rácz Antal nagybátyjuktól hallották), hogy annak a Tatrangi Sándornak a kertjében temették el, aki építette a régi nagy iskolát. Az az élet ma is ott van, ahol a felső, új iskola és a rendőrség kertje - onnan tudom biztosan, hogy a miénk határos volt vele, és az Antal család ma is ott lakik. Mikor Tatrangi kertjéből kiásták, alig 35 méternyire vitték a Rácz Antal csûrjébe, hogy éjjel vigyék haza, de csak Eresztevényig jutottak vele? Olvastam Kisgyörgy Zoltán egyik írásában, hogy a szájhagyomány szerint az új sírhalmot a kozákok is észrevették, és lovaikkal széttapodták - szerintem megérne egy márványtáblát Uzonban ez az eset is. Egyúttal szeretném megkérdezni a Székely Nemzeti Múzeum igazgatóját, hogy kérték-e vissza a Ceau?escu-időben elvitt Gábor Áron-ágyút, mert ha nem is szólaltatják meg minden március 15-én, jó lenne legalább látni! S ha nem akarják visszaadni, küldjük el Gábor Áront Ceau?escuhoz, és értesse meg vele, hogy ezzel a rézágyúval nem lőttük Bukarestet.
VERES ISTVÁNNÉ lemhényi olvasónknak üzenjük, hogy az átlagnyugdíj középarányost jelent, azaz a havi 3,017 millió lejnél többet is, kevesebbet is kaphat a teljes munkaidőt ledolgozott nyugdíjas. A nyugdíj újraszámítását a megyei nyugdíjpénztárnál kell kérni. A nyugdíjtörvény vagy az egyéb vonatkozó jogszabályok változásait általánosságaiban ismertetni szoktuk, egyedi nyugdíj-kiszámolási eljárásokat nem áll módunkban közölni.
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.