Lefeküdnék már, de nem hagy nyugodni a jelenet. Közjáték volt csupán, lehet, mindenki napirendre is tért már fölötte. Engem mégis elgondolkodtat ekkora gondatlanság. Vagy felelőtlenség. Súlyosabb szavakat - vészmadár, rossz vátesz szerepét nem szívesen venném magamra - akarattal nem használok, de ha a fantáziám elszalad, akár meg is tehetném.
Nézem a mûkorcsolya-világbajnokságot. Lányok, az utolsó ,,súlycsoport?. Szurkolok Julinak, az újdonsült Európa-bajnoknak. Szegről-végről földink is lenne, de épp elég az, hogy magyar. Szépen csúszik a jégen, ám az már mûsora közben világossá válik, dobogóra - sajnos - nem kerül. Nagy a hendikepje (ötödik a rövid program után), de előtte a japán kislány amúgy is valami olyat produkált, amit nehéz felülmúlni. Azért izgulok, mert hátha. Vannak még csodák, a jégen is karcok meg stressz is bőven. Michelle Kwan következik, a képernyő bal felső sarkában mutatták az imént, fel-alá szaladgálva hozza feszültségbe magát. És ekkor következik be a ,,kellemetlen incidens? (idéztem a bemondókat). A rendező is későre ébred fel, persze, ő sem számított ilyesmire. Hogy egy fiatalember csak úgy besiklik a jégre, sebtében ledobja magáról a felsőruhát, majd békésen lejt egy-két kört, mutogatva a mellére-hátára pingált feliratot, talán valami szórakozóhely reklámját. Két, majd újabb két szervező araszol gumitalpú cipőjében a jégre, négyen nagy nehezen a pályán kívülre terelik. Az amerikai korcsolyázó meg bosszankodik, hiszen teljesen kimozdította lelki készültségéből a jelenet. Hogy aztán csak egyetlen tévedéssel, egy hármas pörgés helyett kettősre sikeredett ugrással képes lekorcsolyázni a mûsort, az az ő vasidegeit igazolja. Méltán került a dobogó harmadik fokára.
De térjünk vissza a ,,kellemetlen incidenshez?. Rendkívül gyorsan és váratlanul zajlott le, említettem előbb, a Eurosport tévés stábjának irányítója is néhány másodperces lemaradással tudta a jégpályát filmező operatőrt élőbe beadni. A zsenáns jelenet közben pedig magam is megfeledkeztem a közönség reakciójára figyelni, csak tehetetlenül bámultam. Vélem, a dortmundi jégcsarnokba begyûltek is. Csupán annyi jutott el a tudatomig: hogyan tudott a pályára jutni a fiatalember? Aztán később beindult a kis gép. Ha őneki sikerült, bárki más is megtehette volna. Nem egy ártatlan srác, aki pár száz euróért akár néhány napos börtönt is vállal, hanem esetleg egy ártó szándékú őrült. Milyen biztonsági rendszer mûködik Európa szívében, egy merényletre szinte csábító rendezvényen, ha a fiatalember korcsolyáját bevihette a terembe? Ennyi erővel akár plasztikbombát és két tucat kézigránátot is behurcolhatott volna.
S történik mindez a terrorháború idején, egy amerikai szeptember 11 után, egy spanyolországi március 11. után, most, amikor Jaszin sejk leöletését követően a palesztinok vérbosszút esküdtek, amikor a világ mind a négy sarka terrorcselekményektől hangos, s a müncheni olimpia még él emlékezetünkben. Nem jó a sorsot kihívni, még rosszabb lenne okot szolgáltatni egy világméretû fegyveres konfliktushoz.
Mondom, a borúlátást nem szeretem. Csak írva gondolkoztam. És kicsit nyugtalanul alszom ma éjszaka.
Váry O. Péter
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.