— Polgármester úr, a helyhatósági választások kampányában azt mondta, folytatni kívánja az elkezdett munkát. Mennyire sikerült szavának állnia?

— Figyelembe véve a város gazdasági helyzetét, a helyi humán erőforrások adottságait, a megyei tanáccsal való hercehurcát, úgy ítélem, az elkezdett munkát kielégítően sikerült folytatnom. Megjegyzem, munka alatt nem kizárólag a beruházások kivitelezését értem, hanem hasonlóan lényegesnek tartom a város ingó és ingatlan vagyonának bővítését, a tulajdonjogok tisztázását vagy éppen intézményeink akadálytalan működésének biztosítását is. Az egyik leglátványosabb megvalósításunk: nemsokára lezárjuk az egész Erdővidék szelektív hulladékgyűjtését célzó pályázatunkat. Ennek köszönhetően a régió minden családja szemeteskukákhoz jut, papír-, műanyag, üveg- és elektronikus hulladékot külön tárolunk, s modern szemétszállító teherautóhoz is hozzájutunk. A pályázat levezetése nehéz volt, hiszen a vidék többi önkormányzatával is egyeztetni kellett, s pénzügyileg is össze kellett hangolódnunk. A Felső víz utca szennyvízhálózatának kiépítése jó néhány család kényelmét, életminőségét javítja lényegesen, ez is sikereink közé tartozik. Az ilyen jellegű infrastrukturális beruházásokra hangsúlyt akarok fektetni az elkövetkezőkben is. Barót víz- és csatornahálózatának felújítását és részleges kiépítését megkezdtük, Miklósvár, Köpec, Bibarcfalva és Bodos víz- és csatornahálózatának előtanulmánya, geológiai-hidrológiai felmérése szinte teljesen elkészült, s amint kezünkben a felsőrákosi vízhálózat kivitelezési terve és a csatornahálózat előtanulmánya, az öt falu érdekében egyszerre fogunk pályázni. Huszonnyolc család számára jelentős segítséget jelent majd az állami alapokból nemrég elkezdett tömbház is. Hamarosan kész az általános városrendezési terv is. Ez egyformán hasznot fog hajtani a városnak és polgárainak, mert az így megnőtt belterület után több visszaosztott összeghez jut az önkormányzat, mert az adókból több pénz folyhat be a költségvetésbe, illetve mert a telkek értéke is nő, beépíthetővé válnak, s könnyebben eladhatóak, megvásárolhatóak.

— Akár azt is mondhatjuk, nyílt háborúskodás folyt ön és az RMDSZ-frakció közt. Hogyan sikerült a nehézségeket áthidalni, a polgármesteri hivatal működéséhez szükséges minimumot biztosítani?

— Így igaz, s nem egyszerű testületi vita, hanem valódi harc folyt, hátterében pedig rengeteg rosszul értelmezett ambíció, félreértés, tudatlanság és opportunizmus állt. Azt akarták megmutatni, hogy a tanácsban azért ők az urak, s valójában ők vezetnek, az történik, amit ők akarnak. Ha nem is az történt, amit akartak, azt sikerült elérniük, hogy néhány lényeges kérdésben ellehetetlenítették a várost. Mégis azt kell mondanom, mostanában mintha változás állt volna be: néhány RMDSZ-es, illetve független tanácstag mintha hajlana arra, hogy ne indulatosan politizáljon, hanem a közjó érdekében cselekedjék. Gondolok itt többek közt Albert Dénesre, aki belátta, hogy a víz árát nem lehet módosítatlanul hagyni, hiszen a fizetések, a villany, az alapanyagok ára az utolsó növelés, 2004 óta sokat változott, így saját magunkat juttatjuk csődbe, ha nem cselekszünk.

— Ennek a harcnak milyen jelentősebb tanácshatározat esett áldozatul?

— Azt sajnálom, hogy az ősz folyamán nem tudtam az RMDSZ-eseket meggyőzni, fogadják el a tanácshatározatot, melynek segítségével kormánypénzt szerezhettem volna a miklósvári kultúrház befejezésére. Azt is kudarcként tartom számon, hogy politikai ellenfeleimnek tudatos félretájékoztatással, folyamatos ellenséges fellépéssel sikerült elérniük, hogy a nem az ő holdudvarukhoz tartozó vállalkozókat — például az amerikai üzletembert, aki a bibarcfalvi fürdőt vette bérbe, vagy éppen a Technika-telepre ipari parkot telepíteni szándékozó török beruházót — nehéz helyzetbe hozzák, vagy éppen elüldözzék.

— Nem az lett az alpolgármester, akit ön szeretett volna. Ez mennyire érintette?

— Sajnos, a román közigazgatási törvény felemás, bevégezetlen. A polgármester számon kérhető, hogy mit tesz a közbiztonság, a közegészségügy, a köztisztaság, az oktatás vagy akár a gazdasági élet fellendítése érdekében, de nem kap valós erőt, így nem ő nevezi ki a kórház és az iskola igazgatóját, a rendőrség főnökét vagy éppen az alpolgármestert. Normálisnak azt tartanám, ha az alpolgármester személyét a polgármester nevezné ki, vagy legalább a véleményét nem lehetne figyelmen kívül hagyni, legalább megvétózhatná, ha úgy érzi, valakivel nem tud együtt dolgozni. Mert a polgármester és az alpolgármester feladata egymást kiegészíti, így együtt kell dolgoznuk. Nekem nem adatott meg, hogy igazi segítőtársat kapjak, olyant, aki vállalja, hogy elvégzi a ház körüli kulimunkát. A Bán István megválasztását követő első hetekben az volt a gond, hogy nem kap feladatot. Ráosztottam a szociális munkások foglalkoztatását, a szemét gyűjtését és tárolását, a zöldövezetek karbantartását, majd utólag a legeltetés megszervezését és a kóbor kutyák befogását. Feladatának elvégzésére irodát, számítógépet, elektronikus törvénytárat, korlátlan beszélgetést biztosító hivatali mobiltelefont és a tulajdonunkban levő Dacia személygépkocsi használatát biztosítottam. Mégsem volt képes egyik rábízott feladatot sem megoldani. Általában átiratban tudatta, éppen miért nem teszi azt, amire megkértem. Arról már nem is beszélek, hogy azzal fenyeget, ellátja a bajomat, s nem ismeri el beosztott státusát, ezért úgymond a tanácstól kéri, engedjék el szabadságra — ki hallott még ilyent?! —, vagy éppen igazolatlanul hiányzik. Hogy miként alakul viszonyunk, mikor és milyen kiút mutatkozik, mikor szűnik meg ez az áldatlan helyzet, annak csak a jó Isten a megmondhatója.

— Az elmúlt esztendők során a megyei tanáccsal sem volt felhőtlen a kapcsolata, s emiatt a város nem kapott anyagi támogatást onnan. A kormányváltás után, illetve miután új kormánymegbízott került hivatalba, nagyobb politikai támogatásra számíthat-e Barót?

— Tárgyaltam a demokrata-liberálisok, a szociáldemokraták, sőt, még a konzervatívok megyei vezetőivel, a volt és a jelenlegi román képviselőkkel is, hogy mit lehetne Barót érdekében tenni. Mind azt mondták, amiben lehet, segítenek, s odafigyelnek Barót sajátos helyzetére. Hasonlóképpen — lehetőségeihez képest — támogatásáról biztosított Traian Băsescu államelnök úr is, amikor Kovászna megyei látogatása alkalmával négyszemközt beszélhettem vele. Ugye, milyen furcsa, hogy senki sem utasítja el Barót városa ügyeinek előmozdítását, csak az RMDSZ? Tamás Sándor megyeitanács-elnök egy erdőfülei tanácskozáson megyei és helyi újságírók előtt nyilvánvalóvá tette, hogy az ilyesmit nem kell furcsállni. Azt mondta, hogy az RMDSZ-szel szemben indultam, hirdettem programot, s nyertem, akkor ne várjam el, hogy pénzt vagy egyéb segítséget kapjak ígéreteim betartásához. Ezért nem furcsa az sem, hogy Románia egyik leghosszabb politikai pályafutását maga mögött tudó, legutóbb éppen az erdővidéki választókörzetben mandátumot nyert Márton Árpád egyetlen parlamenti felszólalásában sem lobbizott Barót mellett, vagy kilincselt a minisztériumoknál támogatásért. Mindezek ellenére én nyitott vagyok az együttműködésre a megyei tanáccsal vagy a képviselőkkel, remélem, előbb-utóbb ők is belátják, hogy a sokat hangoztatott összefogás elsősorban az ő viselkedésük megváltoztatásán áll. Remé­lem, azt is el tudják fogadni, hogy a tisztségviselő akkor is ember maradhat, ha éppen nem RMDSZ-es!