Április 1: Pericoloso sporgersi

2004. április 1., csütörtök, Archívum 2003–2007

A halandó, mielőtt munkához lát, megegyezik a bárhol fölös számban és elkerülhetetlenül fellelhető főnökkel. Mi a tennivaló, mennyi a kereset, mekkora lehet a vérnyomása, miként mûködik a pulzusa és így tovább a végtelenségig. Aztán sem a vállalkozó, sem a főnök egyetlen ígéretéhez nem ragaszkodik. Történt valaha nálunkfelé a hátrahagyott huszadik században, hogy valaki betartotta volna a szavát? Ha valakinek tudomására jut ilyenszerû formabontás, postafordultával értesítsen, mert érdemes a tudósítást formalinban, sajtóban tárolni, mint az ötlábú borjút vagy a kétfejû csikót.
Nahát, mit is akartam mondani a címzés kedvéért, hiszen rögvest kitelik az a másfél flekk, azaz a 45 sornyi szabványosan gépelt írás. Itt közben csak félreblablázok, izé? halandzsálok. Arról esne szó, ha esik, ha havaz, hogy volt és van, de messzébb, arra az európai ház felé (stop: a néhai Szovjetunió is jórészt Európa). Azzal megjárta a maga korában Napóleon, Hitler s még a Vatikán is, mert onnét meg elcsángált, pedig ha veszteg marad, a török sem ért volna idáig 150 évre, nem verné fejbe egymást a szerb és a horvát, s helyben is hagymakupolák nélkül maradhattunk volna. Most meg kaparjuk ki a forró gesztenyét Bizáncból, amiért időnap előtt jött az elmuzulmánosodás, akár Boszniában, ahol lelövék az egy világháborúba kóstáló szeretett trónörökösünket, aki annyira szereté vala a magyart, akár az ördög a tömjénfüstöt, s inkább a tömjénnel kebelbarátkozott. Curukk, esment hadova.
De hát igazán közel állott hozzám az a kollégám és barátom, különösen reggeliben. Amikor munkába kellett menni, útba ejtette, s én akkor vettem is elő a küsdég poharakat. Ittunk egy korty - nem sligovicát, csak - apovicát. Nővel végződnek ezek is, akár a többi balsorshordók, de még annál veszélyesebb, lévén magyarán amolyan vizecskeféle némi alkohollal meghergelve. Amikor kiürült az üveg, a haver kérdezte: beszélj őszintén, ugye, ezzel akartál elüldözni a háztól. Ó, a szegény, nem én üldöztem el, hanem az apovica, amit a fene tudja már, melyik személyes ellenségem kerített a házhoz. Ha az üveg nem ürül ki idejében, magam is átléptem volna a határon. Nem politikai, hanem apovicaüldözés miatt. A barátomnak volt kezdetben egy szentgyörgyi, aztán egy bukaresti, végül egy kolozsvári lakása, ráadásul vásárolt Kalotaszegen egy üres garattal járó malomépületet. Szerencsére a malom nem tartozik a mondandómhoz, az csak amolyan aládúcolás. Bukaresti lakásának ajtói tele voltak az innen-onnan szerzett, leszerelt, elcsaklizott feliratokkal. Egy félreeső kocsmából szerezte a Hitel nincs táblát. Az a konyhaajtón díszelgett, kötelező olvasmányként bevásárlás előtt a feleségnek, aki soha nem hitte el a férjének, hogy nincs elég pénz a háztartásra, s mégis kitelik gyakorta a féldecire. Többek között ott hányódott a szóba került Pericoloso sporgersi - keskeny, zománcos táblán. Egy kiselejtezett személyszállító vasúti kocsi ablakpárkányáról került elő. Volt ott még németül, franciául is kihajolni veszélyes felirat, csak magyarul hiányzott. Ugyebár a franciáktól meg olaszoktól ,,nyüzsgött? a forgalom. A néhány rosszul betájolt véletlen külföldit óvni kellett a balesetektől. Az akkoriban kétmilliónyi magyarnak nem árthatott egy telefon- vagy villanypózna, egy túl közeli fa, egy alagút bejáratának főbekólintása. Abból elég volt akkoriban, még sok is, akárcsak mostanság. Lehet, nem így van helyesen a szöveg, de hiszen nem is vagyok perfekt olaszból, sőt perfekt nem is lenne még most sem elég alkalom a tanulásra, gyakorlásra. A kihajolni veszélyes tábla az egykagylós pótillemhely ajtajára került. Ott elég logikátlanul díszelgett a figyelmeztetés. Helyesebb lett volna behajolni veszélyes felirat. Jó tanács lenne, ugyanis nem mindegy, ki ül a kagylón, s úgy vágja kupán az érdeklődőt, hogy amellett a telefonpózna kismiska lenne. Rá sem hederítenék a terjedelemre, de nagyon kihajolok a szabályból, s az olvasószerkesztő kivágja a felesleges sorokat. Rendnek muszáj lenni, de általában sehol nincs.
Tompa Ernő
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép