A Máltai Szolgálat tagja vagyok megalakulása óta.
Az induláskor az egészségügyi köröktől, az egyházaktól, valamint ismerősöktől kaptuk a címeket, ahol sokgyermekes családok vagy egyedül élő idős emberek laknak. Többek között tudtuk, hogy az úgynevezett 105-ös tömbházban többségben idős, egyedül élő emberek laknak. Kezdetben készítettünk mindenkinek egy élelmiszercsomagot, és három-négy emeletenként felosztva meglátogattuk az öregeket. Én a földszintre kerültem, ahol az utolsó Gábor bácsi volt, ahova bekopogtunk. Mivel amit csináltunk, valami új volt, Gábor bácsi behívott, leültetett, és érdeklődött, hogy mivel foglalkozunk. Elmondtuk, hogy a nagycsaládosokat és az egyedül élőket keressük meg. Mire Gábor bácsi nagyon illedelmesen megköszönte, hogy rá is gondoltunk, és azt mondta: ,,nekem mindenem megvan, ezután ezt a csomagot oda adják, ahol sok gyerek van?. Gábor bácsiról azt kell tudni, hogy fél lába volt, évekig kapus volt a kórháznál, tehát olyan nagy nyugdíja nem lehetett. Volt egy testvére, aki mindennap meleg ételt vitt neki. Szegény Gábor bácsi januárban halt meg.
Mindez Sz. néni kétszeri telefonálása után jutott eszembe. Mindkét esetben kb. 20 percig tartott a monológ, mert én csak azt tudtam mondani, hogy Sz. néninek két fia van. Azt már nem tudtam elmondani, hogy az egyik jól menő vállalkozó, mert a válasz az volt, hogy azok is már 50 éven túl vannak, és kezdődött elölről a szemrehányás. Még azt szerettem volna megmondani Sz. néninek, hogy a szomszédban lakó özvegyasszony egyedül neveli négy iskolás gyerekét, ami - gondolom - nem könnyû neki, és a csomagot soha nem vittük haza neki, és nem is szoktuk senkinek hazavinni.
Szeretnénk segíteni mindenkinek, aki hozzánk fordul, de sajnos külföldi partnereink mind ritkábban támogatnak, a belföldi cégek pedig nem nagyon szponzorálnak, így a rászoruló embereknek kevesebb jut. Örvendünk, ha egy évben egyszer tudunk segíteni azokon, akik ezt kérik.
Szeretném, ha tudnák: a Máltai Szolgálatnak nem az a fő célja, hogy csomagokat osztogasson, hanem a hit megőrzése és a rászoruló megsegítése, ami nem csak anyagiakból áll. Ennek szeretnénk eleget tenni, ezért minden tavasszal ellátogatunk minden felekezet templomába. A rászorulókon is igyekszünk segíteni lehetőségeinkhez mérten. Sajnos, ezek száma minden évben nő.
Tisztelettel, Daniel Rozália, Sepsiszentgyörgy
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.