Nagy tekintélyû, idős kézdivásárhelyi ügyvéddel beszélgetek egy életpálya tanulságairól, s bár eltérő hangulatban meglehet, másként fogalmazna, megfontolandó, ahogy szkepszisét meg tudja indokolni. Igazságszolgáltatás? - Az évszázad hol ide, hol oda húzó diktatúrái nyomása alatt eltorzult gyakorlatára jellemző - véli summázó kedvében -, hogy ,,ennek talán pontosan az igazsághoz volt a legkevesebb köze?.
Vajna László 1923-ban született, édesapja falusi jegyző volt a régi Magyarországon és Nagyromániában. Apropó, jog, erről meséli:
- Apám Kovásznán volt jegyző, s mivel a kolozsvári ortodox püspök rokonának kellett az állása, 1920-onvalahányban nyelvvizsgára rendelték, s azt kérdezték tőle, a gyöngytyúkot hogy hívják románul. Bibilic? - de apám ezt nem tudta, s kihelyezték Szitabodzára. Tiszta román községbe. Ott megtanult románul, a bécsi döntésig ott is maradt.
Kérdésemre elmondja, a megyebeli jegyzői kar jelentős része magyar maradt a két világháború után is, de ,,a főnökség, szolgabírótól a prefektusig már mindenki román volt?. Vajna László Szitabodzán nőtt fel, teljesen kétnyelvûnek tartja magát. ,,Apám kénytelen volt állami iskolába adni, mert csak így kaptam meg az ösztöndíjat később Gyergyószentmiklóson ? - meséli. Köztudott, hogy az állami tisztviselőktől azt el is várta a hivatal egzisztenciális kényszer terhe mellett. A gyergyói középiskola különben egészen különös betelepített intézet lehetett: Vajna bácsi szerint a genfi Népszövetség ,,felügyelete? (?) alatt állt, szigorúságban a brassói ?aguna Főgimnáziummal vetekedett. A tanárok jó része francia, lengyel, német nemzetiségû volt a románok mellett, az alaptannyelv a román, de ,,létezett magyarnyelv-óra is a magyar nemzetiségû diákok számára. Én ott a Halotti beszédtől kezdve az irodalomtörténetből mindent megtanultam.? Diáktársai részben a határokon túli román kisebbségiekből kerültek ki, macedórománok, arománok, albániai és görögországi vlachok stb., olyan ösztöndíjasok voltak, akik csak a nagyvakációban látogattak haza. A bécsi döntés utáni utolsó évet már a székelykeresztúri Orbán Balázs Unitárius Főgimnáziumban járta ki, a gyergyói pedig magyar középiskolává alakult vissza. Felkerült 1941-ben a kolozsvári egyetem jogi karára, melyet a háború utáni első évben, 1946-ban sikerült elvégeznie.
Ügyvédi pályája Szentgyörgyön kezdődött, a korabeli viszonyokról meséli, hogy nem csupán az ügyvédi kar állt jóformán mind magyarokból (két román kolléga kivételével), hanem a bírák számottevő része is az volt. A magyar nyelvhasználat útjából az akadályok jórészt elhárultak, az ügyvéd a magyar bíró jelenlétében minden további nélkül magyar perbeszédet mondhatott. A nyelvhasználat általában a bíró személyéhez igazodott. A jegyzőkönyvet románul vezették.
A baj más volt. A bíróságokon igazából képzett jogásznak az ügyvédek számítottak, a munkásbírák és népi ülnökök gyorstalpaló tanfolyamokon beszerzett jogi tudása gyengébb lábakon állt. ,,Az iratcsomót fel kellett vinni a pártbizottsághoz, ott jóváhagyták, és döntöttek az ítélet felől? - mondja kurtán, s ezzel vissza is tértünk jog és igazság viszonyához. ,,Tehát az ügyvéd mondhatott bármit, a perbeszéd alatt gyakran szundítottak a népbírák, az ítéletet úgyis máshol hozták.?
A jogsértéseket maga a narrátor is megszenvedte. Hogy milyen jelentéktelennek tûnő vagy mondvacsinált okokért vontak valakit felelősségre, jellemző egyik ügyvédtársa esete: pénzbeváltáskor elég volt annyit mondania: ,,tegnap még gazdag voltam, ma szegény vagyok? - és nyolc hónapot kapott érte. Vajna Lászlót hasonló módon - közben Kézdire költözött, ahol végül leélte életét - belekeverték az ún. Szoboszlay-perbe. Egyik ügyvédkolléga mondotta volt neki, hogy ,,készül valami? - azért kapott nyolc évet, mert ezt nem jelentette. Temesváron a hírhedt Macskássi bíró ítélte el. Aradon, Jilaván, Salcián, Ploie?ti-en, Peripraván raboskodott, eltiltották az ügyvédi gyakorlattól. Vagyonát elkobozták, soha nem is kapta vissza. Apropó, jogsértés: Tőkés József igazságügyi inspektor - a püspök nagybátyja - az autonóm tartomány idején ugyan elrendelte az elkobzott javak visszaszolgáltatását, de a kézdi munkásbíró és -ügyész ,,romlandó árunak? minősítve a bútordarabokat, rádiókészüléket, festményt stb., csak kárpótlást volt hajlandó megítélni.
- A jogot legtöbbször a törvény sérti meg - magyarázza. - Ilyen jogellenesen kötelezték a zsidókat a sárga csillag viselésére, vagy ilyen volt az, hogy a hivatalokban a magyarok csak románul szólalhattak meg. Jogot semmibe vevő kirakatper volt a Szoboszlay-ügy is. Folytathatnám a kulákperekkel, a beszolgáltatási hercehurcával.
Ennek kapcsán idézi fel egy gyilkossági ügy pár részletét az ötvenes év tavaszáról.
- Fortyogó felé egy hullát találtak a jégen, s azonnal lefogtak egy illetőt, akivel az áldozat együtt járt egy lányhoz, és feltételezték, hogy féltékenységből végzett riválisával. A letartóztatottat addig ,,puhították?, amíg beismerő vallomást tett: igen, ő volt, fejszével vágta fejbe. Vallomását azonban a tárgyaláson a bíróság előtt visszavonta. Lefognak egy második gyanúsítottat is, azt is ,,puhítják?, az is beismeri a tettet: igen, pisztollyal hátulról lőtt rá, majd a jelenet ismétlődik: a tárgyaláson, a kínvallatásra hivatkozva, visszavonja vallomását. Mi több, feladja tanúnak egy ismerősét, aki bizonyíthatja, nem is volt ott aznap este a lánynál. Az alibit bizonyító tanút beidézik, a munkásbíró összecseréli a papírokat, tévedésből a gyanúsítottaknak szóló szöveget olvassa fel a kihallgatás előtt, mely ,,a beismerő vallomást enyhítő körülménynek? tünteti fel. Erre a bíróság előtt nem mindennapi jelenet játszódik le: a tanú izzadni kezd, zavarba jön, kiesik szerepéből, és bevallja: ő a gyilkos. Cinkosa volt a halott egy bûnügyben, a hasznon megosztoztak, aztán miért, miért nem, ő egy pisztollyal szemből lelőtte. A döbbenetből magukhoz térve, a rendőrök folytatják a nyomozást, és kétséget kizáróan kiderül, a tettes valóban a tanúként beidézettel azonos. A pisztolyt megtalálják a bokorban, ahova rejtette, s fényt derít arra is az orvos szakértő, hogy a gyilkos elölről lőtt rá az áldozatra, homlokán ugyanis kisebb volt a lyuk, mint hátul, ahol a golyó elhagyta a koponyát. Mindezek a körülmények korábban is ismertek voltak, az első kettőből mégis kiverték a beismerő vallomást. De ezzel még nincs vége: a bûnös kilétének tisztázása után a korábban gyanúba kevertek kártérítésért fellebbeztek, nyolcvan napot töltöttek vizsgálati fogságban és börtönben. A bíróság végül elutasította kérésüket, mégpedig a következő indokkal: korábbi beismerő vallomásukkal késleltették volna az igazi tettes megtalálását! Tehát megérdemelték, amit kaptak. A kínvallatással kicsikart beismerést szándékos félrevezetésnek tüntették fel!?
- Tudja, diákkoromban kirúgtak a vizsgáról, ha jogot a törvénnyel összecseréltem. Búza Lászlónál, a nagynevû professzornál vizsgáztam, a nemzeti partjogból kellett felelnem. Mondom: az 1934-es hágai egyezmény szerint? Félbeszakít: ,,Menjen ki! Nem Váradra jár a csendőriskolába, hogy a jogszabályra hivatkozzék!? Azt kellett volna mondanom, hogy akkora távolságot kell betartani, mely elég ahhoz, hogy az idegen hajó ne tudja tûz alá venni a kikötőt. A parti vizek, a felségterület részei addig terjednek. Nem lett volna szabad a törvényre hivatkoznom. Jog és törvény össze nem tévesztendő két dolog - ez alaptétel.
Vajna bácsi olyan korszakokat fogott ki, melyekben eme axióma a képtelenségek halmozása árán érvényesült, vált mindennapi gyakorlattá a ,,törvény? diadala a tulajdonképpeni jog fölött az igazságszolgáltatásban és azon kívül. A jogállami restaurációban ma vajon - vajon - hol tartunk?
B. Kovács András