Jó ideig úgy gondoltuk, az úgynevezett decemberi nagy felfordulás, ha mást nem is, de a sajtó-, vélemény- és gyülekezési szabadságot elhozta Romániába. Aztán a szociáldemokratának álcázott reformkommunisták lassan, módszeresen, de ismét szájkosarat raknak az újságírókra, büntetőjogi eljárással fenyegetik - az Európai Parlament minden tiltakozása ellenére - azokat, akik a hatalmat s annak képviselőit ,,bántani? merészelik, s hogy érdekeik ne csorbuljanak, jó esetben újságírókat, de inkább egész lapokat vásárolnak meg, tesznek szócsövükké. A román elektronikus média teljesen kiszolgáltatta magát a hatalomnak. Közszolgálati televíziónk, az egykor Szabad Román Televíziónak elkeresztelt intézmény annyit mond ma már el az ország politikai, gazdasági, társadalmi életéről, amennyit szabad, sikerült a szerkesztőségek zömébe hûséges pártkatonákat állítaniuk, a rádióban úgyszintén. Ahogy a napokban egyik bátrabb riporternőjük elmondta, szigorú politikai cenzúra közepette dolgoznak.
A magántévék sem különbek, ők úgy eladósodtak, oly hatalmas összegekkel tartoznak a kincstárnak adó, egészségbiztosítási, nyugdíjalap stb. fejében, hogy szolgálnak, mint a jól idomított eb, feledve, hogy a szabad, demokratikus társadalmakban a sajtó, ha kutya, csakis a demokrácia őrzőkutyája lehet, nem a gazdinak szolgáló eb. A tévéhíradók rendőrségi jelentéseknek tûnnek, a baleseteket, megerőszakolt kiskorúak történeteit, gyermekeiket kegyetlenül megkínzó szülőket mutatnak be, vagy kátyúba szorult autókat, egymásnak ütköző vonatokat, természeti katasztrófákat láttatnak kínos alapossággal, s az ország valós híreit vagy úgy összetömörítik, hogy értelme sincs az elhadart néhány mondatnak, vagy elhallgatják, főként, ha a kormány nem teljesítésének értékelésére vetemedik valamelyik nemzetközi szervezet.
A román sajtó széles palettáján alig néhány lap nem hódolt be a N?stase vezette hatalomnak, bírálataiknak élét azok a reklámok tompítják vagy tüntetik teljesen el, melyeket az állami vállalatoktól, kormánytól kapnak, s melyek a túlélésüket biztosítják. Kivétel alig van, talán az Adev?rul, az Evenimentul zilei, a Ca?avencu és a Dilema nou?. A román vidéken úgyszólván egyetlen megyei lap sem független, azokra rátették kezüket a kormánypárt kiskirályai, s félremagyarázhatatlanul közölték a munkatársakkal: ,,aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére?.
Magyar vonatkozásban sem sokkal különb a helyzet. Igaz, nem a kormányzó párt bûvölte el, hálózta be a magyar lapokat, hanem az RMDSZ tette zömüket szócsövévé, kihasználva azt a helyzetet, hogy sok régi motoros dolgozik még a sajtóban, s akik rendszerváltás előtt a hatalomnak behódoltak, azokat újra be lehet keríteni. A fiatalok meg, kiktől gerincet és tartást várnánk, rájöttek, élni jó, de ehhez pénz és pozíció kell. Azt meg ki adhatna ma mifelénk, ha nem az a hatalmi szférában mozgolódó RMDSZ? Néhány lap kilóg a sorból: a tönkremenés határán billegő nagyváradi Erdélyi Napló, a Krónika, mely a korábbi magyarországi masszív támogatások elmaradása után kénytelen volt a legszebb hazai napilap státusáról lemondani, vagy a Háromszék, mely hûséges olvasóinak köszönhetően tartani tudja magát.
A romániai sajtómunkások pont olyanok, mint a társadalom, van, aki tartja, van, aki eladja magát. S ráadásul milyen olcsón, milyen olcsón!
Simó Erzsébet
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.