Annak idején, mikor a lengyelországi választásokon győztek a szocialisták - akik épp most kénytelenek előrehozott választásokat kiírni -, a magyar szoclib sajtó és politika abban reménykedett, hogy a varsói expressz berobog Budapestre, ami az ország felének nagy örömére Medgyessyékkel meg is történt. Most a nacionalizmus vonata indul Pozsonyból és Belgrádból, az egyiket a szerelő-pályaudvaron még csak most rakják össze, de Gasparovic vagy Meciar államelnökké választása után akár Bukarest felé is veheti útját. Belgrádban meg olyan erővel újul fel Kostunica választási győzelme után a szerb nacionalizmus, hogy a Vajdaságban újra nem élhet nyugodtan sem a magyar, sem az albán, sem a román kisebbség. Szerb fiatalok, középiskolások és egyetemisták őrjöngenek az utcán, az egykori Jugoszláviát, de legalább a Nagy-Szerbiát kívánják vissza, el akarják törölni a Vajdaság autonómiáját, vissza szeretnék szerezni Koszovót, melyet népük bölcsőjének tartanak, s már most bejelentették, hogy a korábbi demokratikus kormány alkotmánytervezetét nem fogadják el, mert ők uralkodó nemzetként, a kisebbségeket sutba vágva képzelik el a jövendőt.
Rövid, öt-hat éves időszak után, amikor az RMDSZ után a Szlovák Koalíció Pártja is kormányzati felelősséget vállalt, majd Kasza József délvidéki magyar pártja belépett a Djindjic-kabinetbe, sokat cikkeztek a politikai elemzők arról, hogy e változó, de lassan demokratizálódó Kelet-Európában az eredményes kisebbségi politizálás feltétele a hatalomban való részvétel. Ellenzékből csak bekiabálni, tiltakozni, protestálni lehet, de reális eredményeket elérni nem - hangoztatták. Az élet bizonyítani látszott az elméletet: mindhárom országban, lassan ugyan, de haladt a kisebbségek jogainak rendezése. A kormánypártokkal való együttmûködésnek ára volt: Szlovákiában nem szabadott feszegetni a Benes-dekrétumokat és az autonómiát, Romániában meg mind a Constantinescu-adminisztráció, mind az Iliescu-rezsim ugyancsak azt várta az RMDSZ-től, hogy mélyen hallgasson az autonómiáról. Hallgatott is becsületesen nyolc éven át, míg az SZNT és az EMNT autonómiaprogramjainak népszerûsége rá nem döbbentette a szövetséget, hogy változtatnia kell magatartásán, s most igen helyesen azt ígéri, hogy a következő ciklusban kidolgozza a szövetség által felvállalható autonómiaprogramot. Hogy milyent, s mikor, majd meglátjuk.
Visszatérve a pillanatnyi helyzetre, a kisebbségi szervezetek és a kormány közötti együttmûködés Szerbiában teljesen megszûnt, Szlovákiában döcög, s ha a pozsonyi, illetve a belgrádi gyors befut véletlenül a bukaresti állomásra is, ne adj? isten az izraeli profi tanácsadói segítségével, s az össznépi elégedetlenség hullámán Corneliu Vadim Tudor feltornássza magát a jelenlegi 15-16 százalékáról 50 fölé, s főként, ha megbolondítja a fiatalokat és idősebbeket, a hosszú átmenet veszteseit, hogy nyomorukért, a stagnálásért, a román érdekek elárulásáért a kormányzó SZDP mellett csakis a magyarok a hibásak, a választási kampány forró hónapjaiban mi is találkozunk felhevült román nacionalistákkal, akik a ?90-es évek hangulatát vagy a jelenleg Kolozsvárt uralgó közérzetet hordozzák meg utcáinkon. Mert a népakarat nemcsak manipulálható, de kiszámíthatatlan is, ráadásul a nemzeti érzést igen könnyû agresszív nacionalizmussá aljasítani.
Simó Erzsébet
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.