
Czikó Árpád közgazdász-bankigazgató könyvet ír Háromszék gazdasági sorsának alakulásáról. A térség gazdaságtörténetét az 1867-es osztrák-magyar kiegyezéstől indítja, és az 1989-es fordulatig követi nyomon. A szerzőt egy ilyen témájú könyv megírására iskolai végzettsége, érdeklődési köre, több évtizedes közéleti tevékenysége, a megyei gazdasági vezetésben vállalt egykori szerepe predesztinálja, személye erre a feladatra előre borítékolhatóan alkalmas szaktekintély ebben a kérdéskörben. Kettőnk véleménycseréjének központjába a gazdaságtörténet írásos megjelenítésének mikéntjei is bekerültek, egyebek mellett az olvasmányosságot biztosító ,,színező anyag? mértéktartó adagolásának szükségessége. A festészetből kölcsönvett szóval most ebből a ,,felvivő anyagból? közlünk beszélgetésfoszlányokat, természetesen a könyvre majd nem jellemző ,,túlsúlyos? adagolásban.
Háború, impérium- és rendszerváltás
- Hatvan év távlatában már humorossá válhatnak, derût is fakaszthatnak az akkori tragikus történetek.
- Igen, sok a tragikomikus mozzanat. Én leírom például, hogy 1945-től a kommunisták hogyan nyomulnak előre. A Maniu-gárda kivonulása után próbálnak minden kulcspozíciót megszerezni. Kitakarodásuk után a székelyföldi lakosság fellélegzett. Akkor a szovjet hadsereget egy Sajev nevû őrnagy képviselte, akinek egy őrmester beosztottja és egy gépkocsivezető katonája volt. A szovjet parancsnok a Fogolyán doktorék lakásában szállt meg. Valamennyire beszélt franciául, és erre nagyon büszke volt. Teadélutánokat rendezett, meghívta azokat, akik ismerték a nyelvet. Doktor Fogolyánék antik porceláncsészéiben szolgálták fel a rumos teát.
Ha valami vitás kérdés került a magyarok és a románok között, személyesen jelent meg az őrmesterrel és a sofőrrel. Ilyen összetûzések Kovásznán alakultak ki, többnyire a vajnafalvi románok és a kovásznai magyarok között. Telefonáltak Sajev őrnagynak, ők hárman beültek a dzsipbe, erre fel volt szerelve egy német villámgéppuska, amikor megérkeztek, az őrmester lőtt a levegőbe egy sorozatot, s a pufogtatástól olyan csend lett, hogy csoda. Cigarettára gyújtott, leült, és várta, hogy a népek eloszoljanak. Ezeket Havadtőy Sándor bácsi mesélte, aki Kovásznán próbálta csendesíteni az embereket.
Nos, én ilyen történeteket is próbáltam összeszedni a könyvhöz. Színezőanyagként.
Leírom az első népgyûléseket Sepsin. Amikor hazajöttünk a menekülésből, mindennap népgyûlés volt. A mai színházépületnek megvolt még az erkélye, onnan szóltak a néphez. - Ezek a ,,facisták? - kezdte a megyefőnök. Egy fehérnép mindig az ifjúmunkások nevében beszélt, minden kizsákmányolót, földbirtokost és nagytőkést fel akart akasztani az első villanyfára.
Gyûléseket tartottak a moziteremben is - a mostani színház épületében. Ezeken a ,,közvéleményt? Balogh bácsi, egy Brassóból Szentgyörgyre került értelmes ember ,,képviselte?. - Elnök úr - mondta -, maga állandóan azt hangoztatja, hogy a székely anyák ne engedjék katonának a fiaikat. Hát akkor maga miért ment el az Úz völgyébe? Maga állandóan szidja a Horthy-rendszert. Hát ki adott magának hitelt, hogy talpra álljon? Horthy Miklós.
Megérkezett egy ilyen gyûlésre dr. Csákány Béla, a Magyar Népi Szövetség akkori titkára. A gyûlésen is állandó téma volt a nemzetiségi kérdés. Csákány erre azt válaszolta, hogy óvatosan kell bánni ezzel, mert úgy járunk, mint a felvidékiek: húszkilós csomaggal áttesznek bennünket a határon. Erre felállt Balogh Béla bácsi, és azt mondja: - Én nem tudom, hogy az úr kicsoda. Csak egyet mondhatok: többet ide, Sepsiszentgyörgyre a lábát be ne tegye!
Akkora tapsot kapott, hogy az nem igaz.
Pila marsall népőrsége
Pila marsall éjjeliőr volt a kovásznai erdőiparnál. És nagy méhész. Tőle vettük ?40 előtt és azután is a mézet. Nagy pléhdobozokban hozta be Szentgyörgyre. Én láttam tábornoki egyenruhában masírozni a népőrség élén. Ez a népőrség egy különálló alakulat volt, Pilának alárendelve. Hármas parancsnoksággal, az egyik alakulat parancsnoka Elephant József festő és mázoló, egy Péter nevû suszter volt a másik parancsnok, és egy harmadik szabó volt.
Az első megyefőnöknek Demeter Andrást, egy bölöni gazdálkodót neveztek ki. Később a szépmezői állami gazdaságban mérnök is volt. Iskolázott, értelmes, ügyes ember. Nem volt párttag. Kérdeztem tőle, hogy került be ezek közé. Elmondta, két bátyja illegális kommunista volt, megjárták Spanyolországot. Ilyen címen keresték fel őt, és hozták be Szentgyörgyre. Akkor a megyei párttitkár Csoboth Imre nevezetû kászonújfalusi férfi, előbb bukaresti szabómester volt, és illegális kommunista. Tipikus, hithû illegalista, de békés volt, nem vadult el.
Akkor történt, hogy gróf Mikes Hanna megérkezett egy diplomáciai kocsival Zabolára. Hanna grófnő férje Teleki Pál fia, kolozsvári egyetemi tanár és a Miklós Béla-féle kormányban közoktatásügyi miniszter volt Debrecenben. Mikes grófnő férje diplomáciai kocsijával érkezett, hogy nézzen szét, mi történt Erdélyben. Ezt Pila marsall megtudta, és három autóval megérkezett Zabolára, hogy a grófnőt letartóztassa. Csoboth is megtudta, autóba ült, és kirohant a helyszínre.
- Maga hülye? - rivallt rá Pilára. - Méghogy letartóztassa a grófnőt - hát ebből diplomáciai botrány lesz! - Rendben van - mondta Pila.
A ,,terrorcsapatból? hirtelen díszszázad lett. Pila vezényelt: Díszszázad! Fegyverrel tisztelegj!
A grófnő majdnem elájult a gyönyörûségtől, hogy ő ilyen fogadtatásban részesül. Hanna grófnő később kikerült Amerikába. Volt neki egy húga is, Mikes Éva. ?, szerencsétlen, itt rekedt, s itt mosogatott a gép- és traktorállomás kantinjában.
Háromszék vármegye utolsó főispánja
Apor báró után Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter Szentiványi Gábort kinevezte főispánnak. ? ?45 áprilisában jött haza, jelentkezett a népőrségnél. - Jó napot kívánok - köszönt -, jelentkezni jöttem. Nevem doktor Szentiványi Gábor, Háromszék vármegye főispánja.
Abban a pillanatban letartóztatták. A köztemetővel szemben volt a katonai tábor. A főispánt odakísérték, s hogy megalázzák, mindennap bekísérték a városközpontba sepregetni. A lakosság ezt észrevette, egyre többen kezdtek a parkban sétálni, és tüntetően köszöntötték: - Jó napot kívánok, főispán úr! - A fogvatartóknak rá kellett jönniük, hogy ez nem jó így. Bebörtönöztették, nemrég egy bölöni férfi mesélte el a tévében, hogy négy főispánnal volt egy cellába zárva.
Gazdaságtörténet
- Háromszék gazdasági állapotáról legelőbb a millennium évében olvashattunk összefüggő értékelést.
- Természetesen azt is olvastam. Feltûnően jól állították össze. Ha ezeket az állapotokat Trianonig nyomon követjük, sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy a székelyföldi gazdasági fejlesztésért szóban sokat, de tettekben nagyon keveset cselekedtek. A gazdasági élet végig stagnált.
- Az 1903-as tusnádi székely kongresszus sem segített?
- Egy tapodtat sem haladtak előre. Óriási szövegelés volt. Tipikusan magyar felhajtás, ceremónia, szónoklatok, bankettek, de egyéb sehol semmi.
- A Hangya szövetkezeti mozgalom lendített-e valamit a gazdasági életen?
- Ez nem érintette a gazdaság egészét, egy szûkebb hatósugarú, a vidékre vonatkozó tevékenység volt. Főleg az áruellátást és bizonyos kapcsolódó ipari tevékenységet érintett. Nem fogta át az egész gazdasági életet, csak a mezőgazdaságot. A mozgalom Marosvásárhelyen és környékén eredményezett többet. Ott volt a bázisuk. Ott igen sok kiváló szakember kapcsolódott a mozgalomba.
- Székelyföldön 1968-ban volt egy olyan iparosítási nekirugaszkodás, amelynek a történelem során először foganatja is volt.
- Brassó Szebennel együtt a XIX. században Erdélyben a legfejlettebb iparosított városok közé tartozott. A mellettük lévő övezetek biztosították ezek számára a munkaerőt és az élelmet. Amikor a munkásvonatok elindultak Bereckből és Bükszádról, tömve voltak. Munkalehetőség volt bőven, más kérdés, hogy ennek az ingázásnak milyen következményei voltak például az emberek egészségére nézve.
A szentgyörgyi kórházban készítettek egy tanulmányt. Dr. Simó Ferenc, dr. Darkó Zsigmond, Koczka György, Papp Endre állította össze. ?k megállapították: az ingázók, mivel télen-nyáron hajnalban kelnek, a kosztozásuk nem megfelelő, folyamatosan stresszes állapotban vannak, s ennek következménye a gyakori cukorbetegség, gyomorbaj, szív- és érrendszeri bántalmak, pszichés elváltozások. A lakosság egészségi állapota állandóan romlott.
Az a változás, amely a megyésítés alkalmával történt, elemezhető gazdasági szempontból is. A mi térségünkbe olyan ipari egységeket telepítettek, amelyek összefüggésben voltak a brassói iparral. Elsősorban a beszállítóipar fejlődött, a brassói nagyvállalatok számára szükséges termékek előállítására szakosodott a vidék. Autóvillamosság, autóalkatrészek, szerelékanyag - ezek mind Brassót szolgálták, és ez függőséget hozott létre. Látható volt: amint a brassói ipar bebukott, az itt lévőket is húzta maga után.
A megye létrehozása azért volt jó, mert lekötötte a munkaerőt. Ez tette lehetővé, illetve ennek a vonzata volt a sokféle szociális és kulturális intézmény és objektum létrehozása.
Ugyanakkor mindez hatalmas betelepítésekkel járt. Ennek most érezzük a hatását. Kimész a városba, alig hallasz magyar szót.
A ,,ráfizetéses? megye
- Székelyföld autonómiájával kapcsolatosan az utóbbi időben felkapott témává vált, hogy bennünket Bukarestnek kell eltartania. Központi leosztásból élünk, nem biztosítjuk azt a pénzügyi fedezetet, amelyből a térség önállóan gazdálkodni tudna. Ennek az-e az oka, hogy a lakosság jövedelme olyan alacsony, amelynek az adója, a társadalmi hozzájárulások kis összegre rúgnak - kevésből kevés adót fizetsz -, másrészt nem az-e a helyzet, hogy igen magas azoknak a vállalatoknak, intézményeknek a száma, amelyek nem itt adóznak?
- Az itt mûködő vállalatoknak itt kellene fizetniük az adót. A probléma az, hogy éppen a nagy adófizetők nem egyenlítik ki az állam felé a tartozásukat. Ennek ellenére ez nem lehet egy ,,ráfizetéses megye?. 1969-ben, amikor összeállítottuk a megye költségvetését, a bevételek még akkor is fedezték a kiadásokat. Leosztani akkor is kellett. Nincs olyan megye, amely ne részesülne leosztásból származó költségvetési eszközökben. A megyék képtelenek átvenni olyan kiadásokat, amelyeket régebb a központi költségvetésből finanszíroztak. Az iskolák, a kórházak központi alapból kapták a pénzt.
- A székelyföldi autonómiaigényt megvalósíthatónak tartod-e?
- Igen. Én a legfontosabbnak nem a szövegelést tartom, hanem a szervezést. Minden község, minden helység számára meg kell teremteni azt a gazdasági alapot, amelyet fejleszteni lehet, s amely munkalehetőséget tud biztosítani az ott élők nagy részének.
- A fiatalság egy részének nincs ,,nagyvárosélménye?, nem tudják érzékelni, hogy a mamutvárosok miként szívnak el egészséget, agyat, anyagiakat, mindent. Egy háromszázezres lélekszámú település egymagában magához ránthat két megyét, amelynek teljes mértékben megváltoztatja a gazdasági, kulturális és etnikai arculatát. Miért van ennek a térségnek arra szüksége, hogy a nagyipari monstrumok lerobbanása után munka nélkül maradt hatalmas tömeggel ,,egy tálból cseresznyézzünk?? Az elhanyagolt kistérségek csak úgy kaphatnak erőre, ha megmaradnak önálló entitásként, és a gazdasági élet felfuttatásához megkapják azt a szervezési és pénzügyi támogatást, amivel előbbre léphetnek.
- Nekünk nem grandomániás megoldásokra van szükségünk. Kisebb, jövedelmező egységekre kell alapozni. Eszembe jut, hogy 1956 és ?68 között itt milyen hatalmas harc és ellenállás alakult ki. Az elszántság, ami itt akkor létezett, annak köszönhető, hogy Brassóhoz tartoztunk, és saját magunkon tapasztalhattuk, mit jelent egy ekkora város ránk telepedése. A lakosság minden rétege tudta, hogy a megyék szervezése alkalmával Brassótól mindenáron szabadulni kell. Aki brassói kombinációkkal áll elő, az nem ismeri a realitásokat.
A megye szervezésekor előbb a tervezett nagy Hargita megyétől indultunk el. Ezután apránként Brassó mindent próbált lefaragni és magához ragadni, a végén már Csíkszentsimon bekebelezésénél tartottak. Aki ezeket a dolgokat nem ismeri, nem érzékeli a veszélyt.
Sylvester Lajos