A romaoktatás kihívásai és buktatói
Egy nagyon kényes kérdéssel foglalkozom, amelynek megoldása rengeteg erőfeszítésbe kerül, de ugyanakkor izgalmas, számtalan elégtétellel járó pedagógiai feladat, amely tabutéma volt az elmúlt rendszerben.
Tetszik, nem tetszik, el kell gondolkodnunk azon, hogy talán nem kell ötven év, és a mai demográfiai adatokat nézve az arányok megváltoznak. ?k lesznek többségben. Éppen ezért a kérdést nem megkerülni, hanem megoldani kell. Ráadásul az Európai Unió ugyebár, amely felé nagy léptekkel haladunk, nagyon odafigyel ezekre a dolgokra. Emma Nicholson asszony, az EU romániai raportőre mostanában gyakori vendég tájainkon, és bizony helyszíni ellenőrzések során néz a körme alá az e témával foglalkozó sok hivatalnoknak. Bizony nem mindig ?szalonképes? a véleménynyilvánítása. Egypárszor volt alkalmam meghallgatni kiértékeléseit, amelyeket elég kötetlenül, minden diplomáciai simaságot mellőzve adott elő, mosolygó elnökünk és cinikus miniszterelnökünk nem kis bosszúságára. Bizonyára sok álmatlan éjszakájukba került az ügyek helyremagyarázása.
A lényeg a következő. Itt vannak közöttünk, vallásos, istenfélő emberek, és nagy részük magyar érzelmû. Nem elhanyagolandó szempontok ezek a mai erdélyi helyzetben. Embereket mondtam, tehát akkor van lelkiviláguk, vannak érzéseik és hagyományaik. Azt hiszem, egyike a leghagyományőrzőbb népcsoportnak. Nagyon nehéz a bizalmukba férkőzni, de ha egyszer megnyerted őket, nagyon ragaszkodóak, szófogadóak tudnak lenni. Könnyen kezelhetőek, és nagyfokú szeretetéhség van bennük. A lelki fal lebontásához, amely elválasztja a romát a magyartól, az oktatáson és a nevelésen keresztül lehet eljutni. Én csak azt mondhatom, hogy a cigányok szocializációjában az iskolának és a templomnak van a legnagyobb szerepe. A pedagógusnak és a lelkésznek is hivatásból eredő kötelessége odafigyelni a cigány gyerekek szocializálódására, hogy megtanuljanak viselkedni, tiszteljék a becsületes alkotómunkát, a törvényeket, hogy egyenlő félnek érezzék magukat bármilyen feladat elvégzésénél. Az egyház különleges szerepet tölt be a hitben való megerősítésükben, emberi méltóságtudatuk fejlesztésében. Isten egyforma gyermekei ők is, és Krisztus minden néphez elküldte tanítványait, hirdetni az evangélium tanításait.
Talán behatóbban kellene tanulmányozni szokásaikat, hogyan lehetne őket jobban megfogni, mert hagyományaikkal gazdagítják az erdélyi egyházi és civil életet. Egy 70 százalékban roma gyerekekből álló iskolát vezetek. 2003 tavaszán sikerült az első nyolcadik osztályt kivinni (kicsengetni) 18 végzőssel. Megyei siker volt, de nem ez a lényeg, hanem az a boldog büszkeség, amely a gyerekek és a szülők arcán tündökölt, hogy egy sorban énekelték a magyar végzősökkel a diákok búcsúdalát: ,,Elmegyek, elmegyek??
Nem volt könnyû feladat. Nincsenek romaoktatási programok. A zsámbéki (Magyarország) központ a kelet-európai roma oktatók képzését felvállalta, de az utóbbi időben ott is más szelek fújdogálnak. Romániában meg egyelőre minden csak az ígéretek szintjén létezik. Számon kellett tartani azt a nagy hátrányt, amellyel otthonról indultak a cigány gyermekek. Házi feladatot nem lehetett adni, mert vagy nem volt hely, vagy nem volt idő annak az elkészítésére, ugyanis a roma családban elsődlegesek a megélhetési gondok (napszám, erdőlés), meg aztán az analfabéta szülők nem tudtak leülni gyermekük mellé segíteni. Meg kellett szervezni a napközis oktatást. A katolikus egyház, a Caritas mellénk állt, és egy elhivatott tanári kar áldozatos munkája meghozta a kívánt eredményt. Jelenleg faipari szakiskolát létesítettünk a községben (egyedüli Kovászna megyében, amely falun mûködik). 12 cigány gyermek tanul itt szakmát, és nagyon kedvelik a programot. Ráadásul a kezdeti idegenkedés után a cégvezetők nagyon elégedettek a gyakorlati tevékenységgel. Szakmunkások lesznek két év múlva.
Ha Románia komolyan veszi integrációs programjai megvalósítását, akkor rengeteg pályázat lesz majd EU-s pénzekre romaprogramokhoz, és ezek elnyerése sokat lendít majd a nyugati színvonal felé ácsingózó iskoláink infrastruktúráján. A különböző roma alapítványok (Pro Romis, Romano Cris Central stb.), gondolom, nem csak üzleti vállalkozások, hanem végre elhivatott intézmények, amelyek azt teszik, amit alapító okmányukba foglaltak. Másképp hamar lehúzzák a sorompót Emma asszonyék. De ne feledjük: embertársainkról van szó, akik segítségre szorulnak, és mi keresztény magyar emberek vagyunk. A munka érdekes. Új kihívások elé állítja a pedagógusokat.
Meg aztán ne feledjük: Erdélyben vagyunk, ahol felbolydult a világ, és ahol idén választások lesznek. A tét nem elhanyagolható, hisz egy biztos választótömegről lenne szó.
Magyar érdekképviselet. Az igazi autonómia. A megmaradás.
Megannyi kihívás, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Úgy érzem, komolyan foglalkozni kell ezzel az üggyel.
Zsigmond Sándor, Sepsikőröspatak
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.