Húsvét előtt: Tagadás napja

2004. április 8., csütörtök, Archívum 2003–2007

Részlet
Az iskarióti földbe gyökerezett lábbal hallgatta a behunyt szemû fiút, aki lassú iramban, töredezve, de elnémíthatatlanul mondta a magáét.
- ? És zászlót emel a pogányok előtt? és összegyûjti ? Izrael elszéledt fiait? és Júdának szétszórt leányait? egybegyûjti a földnek négy szárnyáról? és megszûnik Efraim irigysége? és Júda nem támad többé Efraimra? és repülnek a filiszteusoknak hátára? napnyugat felé? és kelet fiaiban együtt vetnek? zsákmányt? és kezet vetnek Moábra? és az ammoniták? engednek nekik? és csinált út lészen a nép maradékának? amely megmaradt, amikor kijött Egyiptomnak? földjéről. Uram, ugye eresztesz? a férfiakkal mennem?
A fiú hangja elfogódott és rekedt volt, szája szélén finom hab csillogott. Szorongó várakozással, hátracsuklott fejjel nézett a magas férfira.
Csaknem öntudatlan mozdulattal vonta magához a kisfiút. Összeszorított ajakkal nézett a Jeruzsálem fölé karikázó napra akkor is, amikor körülvették bajtársai. Köztük volt az örökké nyegle, takonyfogú bajuszt viselő suhanc is. Ezúttal nem vigyorgott.
- Indulhatunk, iskarióti? - Szemfogai hiányoztak, de arcán már behegedtek a husánggal hadonászó, merev arcú férfiaktól kapott sebek.
- Hozzád? szólnak, uram - figyelmeztette a kisfiú.
- Az életünk néha - kezdte tétován, akárha egy láthatatlan angyal suttogására fülelne -, az életünk néha kiszámíthatatlan véletlenek sorozata. Bekövetkezett - folytatta habozva -, bekövetkezett, amitől tartottam? - Elhallgatott. Erőt gyûjtött, hogy elviselje a sorsdöntő hazugság ódiumát, Jahve lesújtó haragját. Most aztán kiderül, vajon Jahve csak azért létezik, mert folyton beszélnek róla?
- Iskarióti, mi a baj? - sürgette a suhanc, és értetlenül nézett a türelmetlen öszvérek zabláját markoló férfiakra.
Az iskarióti nem ismert elcsukló hangjára:
- Bekövezetkezett, amitől annyira tartottam. Elárulják a Rabbóni búvóhelyét. Most aztán fogolyként vonul be Jeruzsálembe. - Önkéntelenül behunyta szemét, egész testében megmerevedett, mint aki roppant ütésre vár. De nem nyílt meg az ég, nem hasadt meg a föld. Fájdalmas nyugalom töltötte el. - Pattanjatok nyeregbe, rikoltsátok fel Galilea, Samaria és Júdea városainak és falvainak népét? Induljon mindenki a Város felé, mindenki, aki nem világtalan vagy béna? Induljatok, mire vártok?! És? vigyétek magatokkal ezt a gyermeket is! Induljatok, mert most dörmögni kezd a medve, elnyomja a galamb turbékolását.
Elhalt a rongyba bónyált paták dobogása. Baljóslatú csönd vibrált körülötte, és rátörtek a nyomasztó magányosság első hullámai.
Utolsó pillantást küldött a dombok közt rejtőzködő Kerti Ház felé, aztán sietős léptekkel elindult, hogy megkösse az alkut a Szanhedrinnel.
Undorító, bőrétől vedlő hüllőnek érezte magát, viszolygását még fokozta gönceinek okádék-savanyú kipárolgása. Egész teste csatakban úszott, zihálása mégis forró volt, szinte perzselte szakállát. Dagadt szemhéja mögött apró, szikrázó fájdalmak nyilalltak.
Néhány nappal előbb még tágra meredt szemekkel leselkedett, lubbogó szívvel várta, mikor törnek a Szanhedrin emberei a Kerti Ház tisztására.
A Rabbóni maga alá húzott lábszárain ült, tanítványai karéjában. Lehorgasztott arcát eltakarta napszítta hajzata. Úgy hullámzott körötte a perzselő meleg, akár a vízbe csurgatott méz. Az asszonyok kicipelték a gyalulatlan lócákat, ölükbe ejtett kézzel üldögéltek a Kerti Ház ferde árnyékában. A tanítványok verejtékezve feszengtek, lopva egymásra sandítottak: ,,Aszalódunk, kistestvér, mint a datolya, ám a Rabbóni meg se moccan. Hehé, hehé, a fegyelmeztlen, kedélyesen nyegle iskarióti kifakadása hiányzik: meddig pállatjuk a micsodánkat, Rabbóni??
A Rabbóni alighanem a felderítőútra küldött Barsabást és Mátyást várta. Nemsokára hízelgő hírekkel lihegnek elő: feltéve, ha megelőzik a Szanhedrin embereit?
Az agg pankrátoroktól jövet látta a roppant sokaságot. A déli nap forrósága sem bírta távozásra őket. Hajnal óta várakoztak. Nem tágítottak az utak mellől; vitatták, találgatták, melyik égtáj felől érkezik a galileai. Az ifjak gallyakat vagdostak, a lányok virágokat hintettek, a vének felső ruhájukat terítették az útra, és kiáltoztak eufóriás ajzottsággal, ekképpen:
- Hozsanna a Dávid fiának!
- Ímhol közeleg alázatosan, teherhordó szamárnak vemhén!
- Az embernek Fia nem azért jön, hogy néki szolgáljanak!
- Ojhoj, nem ám! Milyen jól mondád.
- Hanemha jön, hogy ő szolgáljon!
- Ojhoj, bizony!
- És ha eljő a Pillanat, életét adja váltságul sokakért!
A tömegben mindenütt farizeusok és szadduceusok ődöngtek, kérdéseiket csiszolgatták, fennhangon biztatták az embereket:
- Kérdezzetek ekképpen: ,,Mondd meg nékünk, te, ki nem tartasz senkitől, mondd meg nékünk, mielőtt elmerülnénk a kovásztalan ünnepekbe: kell-é a császárnak adót fizetni, és ha igen, miért??? ,,Galileai, vala minálunk hét szadduceus testvér. Az első feleséget vett magához, aztán meghala, és mivelhogy nem vala magzata, hitvesét a testvérére hagyta. Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind hetedíziglen. Legutoljára az asszony is elpusztula. A Mennyek Országában a hét fivére közül melyiket illeti az asszony? Mivel mindenkié volt!?
Vízkórosok, poklosok, csonka-bonkák és vakok toporogtak, elcsámborgó kísérőiket hívogatták terhes, idegesítő siránkozással:
- Hol vagy te, parázna? Hagyd most a latrodat! Nem kél még porfelhő a távolban?
- Ajve, hol a bánatban vagy?
- Miért hagysz magamra, apád vagyok, vagy mi a kolera?
- Azt hiszed, nem látom - kiáltotta egy vak asszony -, hogy a szeretődet tapogatod? Az útra figyelmezz, te lator, inkább a nyakadat mereszd? Bár pusztulnál el, mint az a szadduceus, és juttatnál a fivéred kényére. Hehé, hehé - vihogott ajzott szemérmetlenséggel.
Az iskarióti elszorult torokkal lapult a bokrok takarásában. Mire gondol a Rabbóni a hírhozókra várakozva? A diadalmas bevonulásra, minden bizonnyal. Csak az ünneptől kipirult arcokat látja, a letépett kendők és lecsavart turbánok csapongó hullámzását. Nem tudja megkülönböztetni az ittas rikácsolást az indulattól terhes, reményektől fûtött, rekedt ujjongástól. Szegény Rabbóni, minő keveset tud az igazi életről, mennyire nem ismeri az ünnepi adoráció mögött munkáló, lecsupaszított emberi indulatokat. Fél a tömegtől, mégis a tömegben keres menedéket.
A Rabbóni meg se moccant. Hallgatásában a várakozás feszes csöndje vibrált. Rosszul szabott köntösén kiütköztek csontszárnyhoz hasonló lapockái. Esendő törékenysége valósággal megrendítette az iskariótit.
- Ajve, meg kell történnie, Rabbóni - suttogta. - Veszély múltával alázatosan megkövetlek, testvér.
Megingathatatlanul hitt ,,árulása? és terve helyességében. Hamarabb kiszárad a Holt-tenger vize, mint az ő szívéből a hûség és szeretet. Akkor már nem munkálkodott benne a Vacsorán ért sérelem, bosszúvágyat csak a tanítványtársak iránt táplált. Mentegette a Rabbónit: nem tehet róla, hogy a tanítványok áskálódása befolyásolta és hatalmába kerítette. Egyedül az iskarióti értette meg, és érzett szánalmat az örökkön patyolattiszta Rabbóni iránt; egyedül ő, aki nem tudott meglenni asszonyi ölelés nélkül. Jób kínja enyhe, borozást követő másnaposság a Rabbóni gyötrelmeihez mérten. Szép arcú, rejtelmes varázst árasztó férfi, és valójában mégsem az? Megfordult ismeretlen országokban, akárcsak a Keresztelő, mégsem lett világfi. Csaknem húsz évig volt távol Izrael földjétől, járt olyan tájakon is, ahol az aszott testû, gyökéren és vízen tengődő hegyi papok bántatlanul tapodtak a skorpiókon, táncos hajladozásra kényszerítették a mérgeskígyókat, csudát tettek a vadkörtével, almaként ette a megbûvölt; vízzel telt korsót nyomtak a kába ember ajkához, borként itta azt, és mámor töltötte el? A Rabbóni, ha akarta, mindezeket megcselekedte. Nyomában lányok és asszonyok szaporáztak: a parázna Khuzánné lánya, Bethsabé, Kathusa húga, Mária, Jairus lánya, Magdolna, áldásra és gyógyításra emelt tenyere alatt heves vágyakozást éreztek, és miközben feloldoztattak a bûnök terhe alól, meglehet, éppen a Rabbóni ölelésére áhítoztak? De a Rabbóni elnézett fölöttük. Színlelt közönyének ellentmondott megvonagló ajaka és sápadt orcája. Félő volt, hanyatt vágódik, habzani kezd a szája. Olyankor körülállták tehetetlenül, bámulták kimeredt szemekkel.
- Tusakosik, mint Jákob az ismeretlen férfival. Ne nyúlj hozzá - kiáltottak az iskariótira -, ne törd meg a varázst!
- Ez nem varázs, ez kórság, tudatlan marhák!
Hanyatt fektette, megoldotta köntöse övét, összehajtogatott zsebkendőt feszített a fogai közé. Úgy maradt fölé hajolva mindaddig, míg elcsitult a görcs és e világi sóhaj kelt a Rabbóni ajakán.
Aggodalmasan figyelte a szinte görcsösen mozdulatlan Rabbónit, attól tartott, hogy a tûző napon újfent rátör az elesős betegség. Már majdnem előbújt a bokrok takarásából, amikor az asszonyok sikoltozni kezdtek.
A Rabbóni meglepetten meredt a tisztásra törő fegyveresekre. A tanítványok felszökdöstek és a ház mögötti bozót felé rohantak fejvesztetten. Egyedül Péter, András testvére kelt a Rabbóni védelmére. Tőrt rántott, remegő szájszegéllyel nézett farkasszemet a Szanhedrin embereivel.
- Tedd hüvelyébe tőrödet, Péter - szólott a Rabbóni -, avagy nem kell-é kiinnom a pohárt, amelyet Jahve nyújt nekem? - A légionáriusok vezetőjéhez fordult. - Értem jöttetek?
- Nem, mert a Szentlélekért - pimaszkodott az egyik szanhedrinbeli fogdmeg.
- Pofa be - szólt rá leplezetlen undorral a rezes orrú centurio. - Te vagy ama galileai, akit Rabbóninak is neveznek? - kérdezte hivatalos közönnyel.
- Én vagyok. Kérhetek valamit, centurio? - A rezes orrú katona tétovázott. - Arra kérlek, bocsássátok el híveimet? Hogy beteljesüljön a beszéd: ,,Azok közül, kiket rád bízok, senkit se veszejtsél el.?
- Az asszonyok elmehetnek. Ez csak természetes. És ez a hamari vitéz is leléphet - intett Péter felé.
- És a többi tanítvány?
A Szanhedrin emberei röhögni kezdtek. A Rabbónira mutogattak, dőlingéltek jókedvükben.
A Rabbóni megfordult. A síró asszonyokon kívül senki sem állt mögötte.
- Mehetünk, centurio - mondotta a Rabbóni, és hagyta gúzsba kötni csuklóit.
Köntös-Szabó Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép