
A Magyar Olimpiai Akadémia Gödöllőn rendezett 42. vándorgyûlése alkalmával szomszédom volt egy második fiatalságát élő, mosolygós, félkarú, kerékpáros ruházatot viselő sportember, név szerint Novák Ferenc. A Gödöllőtől 240 km-re fekvő Debrecenből karikázott le a vándorgyûlésre.
Az immár nyugdíjas kézbesítő, Novák Ferenc háromszoros Guiness-rekorder, Hajós Alfréd-díjas, a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli tagja 1949 óta a Postás Sportkör tagja, versenyzője. Hazai és külföldi tájakon, utakon több mint másfél millió kilométert pedálozott, ezzel pedig negyvenszer kerülhette volna meg öreg sárgolyónkat, a Földet.
Ha már ,,házhoz karikázott? a riportalany, éltem a tálcán kínált lehetőséggel, és elbeszélgettem a mindig jókedvû, a mosolygásra mindig kész biciklikirállyal.
- Nem volt éppen királyi gyerekkorom - kezdte mondandóját Novák Ferenc -, nyolc hónapos voltam, amikor úgymond megőrzésre kölcsön- adtak a szomszédba. Ott felejtettek, így aztán a jó szomszédok neveltek fel. Szerény körülmények között - hogy ne mondjam, nagy szegénységben - nőttem fel, de nagy-nagy szeretetben. S ez mindenért kárpótolt? Úgy kilenc-tíz éves lehettem, amikor nevelőimtől megkaptam az első kerékpárt. Le sem tudtak vakarni róla, fenekem valósággal összenőtt a nyereggel. Tizenhárom éves koromban egy súlyos vasúti balesetben elveszítettem a jobb karomat. A fizikai és a lelki sokk nagyon megviselt, de legyőzni nem tudott. Felgyógyulásom után visszaültem a bicikli nyergébe, és jó huszonöt évet töltöttem az aktív kerékpárversenyzői pályán, s ez alatt a huszonöt év alatt több mint kétszáz versenyt nyertem meg.
- Gondolom, közben dolgoztál is.
- Természetesen, mint postai kézbesítő kerestem a kenyerem. Azt gondolom, mondanom sem kell, hogy két keréken pedálozva. S itt hadd jegyezzem meg, hála a sportnak, egy napig sem voltam táppénzen.
- Idejövetelem előtt tudtam meg, hogy a vándorgyûlés jeles résztvevői között lesz a debreceni ,,biciklikirály?, mert hát így ismer téged ország-világ. Itthon sûrûbben feltûntél az országutakon, de a határokon túl mikor kezdted el taposni a kilométereket?
- Az első külföldi utam hozzátok, Romániába vezetett, lekarikáztam Konstancáig egy kis licsi-locsira. Az indulásnál még kísérőm is volt, de sajnos, csak Kolozsvárig bírta szívvel és tüdővel, ott leállt, és hazautazott. Egyedül mentem tovább. A konstancai kiruccanást követően bejártam Európát, áthajóztam a Földközi-tengeren, és Afrikában is lekerekeztem néhány száz, ezer kilométert. 1990-ben pedig egy amerikai túrával tettem fel a koronát.
- Egy-egy ilyen túrára mit, miket viszel az elöl-hátul kosaras biciklin?
- Hát volt már ötvenkilós cuccom is, benne sátor, hálózsák, matrac, spirituszfőző, kaja, többek között téliszalámi, sós szalonna?
- Ezek szerint messze elkerülted a kényelmes szállodákat?
- El bizony. Ott hajtottam álomra a fejem, ahol éppen rám esteledett. Montrealban például egy fa tetején ágyaztam meg, mert olyan sok volt a kígyó, s én ezektől a vékony, hosszúra nyúlt lényektől nagyon féltem, félek ma is. Na de volt szép éjszakám is, például Spanyolországban, ahol egy narancsligetben tértem nyugovóra, reggel, mikor felébredtem, csak felnyúltam, s máris szakíthattam a megérett, szép narancsot.
- Amerre elhaladtál, mindenütt megcsodáltak, ünnepeltek, köszöntötték a messziről jött utast?
- Na nem éppen. Marokkóban például a gyereksereg kavicszáporral fogadott, Törökországban egy férfi előbb kenyeret kért, aztán miután adtam, pénzt követelt. S hogy meggyőzőbb legyek, elővettem a tifelétek ,,székely személyazonosságinak? nevezett bicskát, aztán nyeregbe szálltam, s pedáloztam még vagy húsz kilométert, hogy nyugodtan sátorozhassak? Párizs felé haladva megálltam egy falu fogadója előtt, gondoltam, itt alszom. Fogadtak is rendesen, aztán megkérdezték, hogy nővel vagy nő nélkül kérem a szobát. Hogy ne légy kíváncsi, elmondom, nagyon fáradt voltam, s lemondtam az extra élvezetről.
- Mindezek külföldön történtek, itthon?
- Püspökladányban megállított egy rendőr, mert akkoriban biggyesztették ki az M4-re a Kerékpározni tilos táblát, s én ezt nem vettem észre. - Hová megy? - kérdezte szigorú hangsúllyal. - Londonba - mondtam szerényen. - Maga megőrült? - így a rend őre, majd a kollégájához fordult. - Hallottad? Mire az: Hagyjad, olvastam róla az újságban? És így utamra engedtek.
- A legszebb emléked?
- Az amerikai túra. Miamiban kezdődött, aztán így folytatódott: New York-Boston-Montreal-Toronto-Buffalo? Közben tettem egy kitérőt a Niagara-vízeséshez. Szenzációs volt.
- A biciklikirály mivel tölti napjait?
- Amióta - s az már tizenkét év - nyugdíjba vonultam, mindenre ráérek. Rendszeresen nevezek az összes szenior (60-70 év felettiek) versenyre, és indulok kerékpározásban, futásban, gyaloglásban, nem lényeges, hogy mi van ,,terítéken?, csak verseny legyen.
- Ehhez kell a jó erőnlét. Hogyan konzerválod?
- Heti három-négy edzéssel. A közelemben van egy 1500 méteres körpálya, ezen szoktam futni három-négy kört, kerekezni vagy ötven kört. Egyet jól jegyezz meg: a kor nem számít. Én egyébként ötvenévesnek érzem magam. Ha szabad ajánlani, akkor mindenkinek azt ajánlom, sportoljon. Fitten tartja az embert, jó közérzetet biztosít.
- Még hány évig kerékpározol, Ferenc?
- Amíg elérem a kétmillió kilométert. Akkor kb. nyolcvanéves leszek.
- Mit szól hozzá a család?
- Megértést tanúsít kedves élettársam, Julika, s ez erőt ad, lelkesít. Köszönöm neki ezt a nagy ajándékot, nagyon köszönöm.
A királyi kastély megtekintése után Novák Ferenc kerékpárjára pattant, s elindult Debrecen felé, ahol várta Julika és baráti köre, ahol folytatnia kellett az edzéseket, mert részt akar venni többek között a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba és a Bécs-Budapest szupermaratonin.
(áros)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.