A kolozsvári magyar konzulátus előtti tömött sorban egyik erdélyi magyar férfi mondja a kilencvennapos törvényt minősítve: méltatlan és embertelen. Arckifejezése nem azonos az ,,átkosban? az üzletek előtt ökölnyi csirkéért sorba álló egykori néma dühöngőkével, a férfi nem irritált, inkább a szégyenkezést visszafojtó keserûség rí le arcáról. A sor magyarországi vízumért kígyózik a konzulátus előtt, és amint a Duna Televízió riportereinek adott válaszokból kiderül, a konzulátusi határátkelőnél (láthatatlan vasfüggönynél?) jóval többet kell időzni, mint az országhatáron. És nem is egyszer! Az újságírói kérdésre nyilatkozó Cseh Áron főkonzul mondja, hogy a kilencvennapos törvény értelmében beadandó vízumkérelmet a főkonzulátus Budapestre továbbítja, ott egy hónap áll a hivatal rendelkezésére, hogy azt elbírálja. Miután ez megtörtént, az engedélyt (elutasítást) visszaküldik Kolozsvárra, s az erdélyi, illetve romániai delikvens újra várhat sorára.
A riportban nem esik arról szó, hogy az egyéves vízumért hány eurót, hány kollektivista nyugdíjnak vagy hány havi tanári fizetésnek megfelelő eurót kell fizetni. Az erdélyi szülőfalu vagy a Vas megyei szálláshely és Kolozsvár közötti kétszeri útiköltséget most ne számoljuk fel, a kiesett munkanapok pénzbeli értékével se vesztegessük az időt, csupán jelezzük, hogy ilyen is van, és ez a határsarc sem éppen áldásos kötelezettség. Arra viszont figyeljünk, amit egyik sorban álló fiatalember mond: amire a vízumot megszerzem, a főnököm kirúg.
A kilencvennapos ,,eurokomfortos? törvény televíziós körbejárása során arról, hogy a sorban állók, illetve a magyarországi utazásokról ideiglenesen vagy örökre lemondó ügyfelek agyában, lelkében milyen magyar-magyar határhelyzetek alakulnak ki, csak jelzésszerûen kaphatunk információkat, hiszen erről a témáról majd lélektani alapozású és terjedelmû mûfajokban kell írni.
A riportban Kovácsné Bohák Henrietta magyar határőr mond például valami lélekbe markolót, amikor ecseteli, hogy a vízum nélkül határátkelni vetemedők milyen trükkökkel próbálkoznak: a gránic innenső oldalán esedező anya az odaát lévő, néhány napos gyermekére hivatkozik. Azt akarja felkeresni. A szemfüles hivatalnok egyébként szilárd erkölcsi alapon, s a határőri poszton állva állapítja meg: egy anya ilyen pici gyermeket nem hagyhat el. Neki nem tiszte érzékelni azt, hogy a határsorompó túlsó oldalán álló ,,álanya? és közte történelmileg annyi a különbség, hogy a múlt század valamelyik határmegvonása idején felmenőik ugyanazon a településen tartózkodhattak, mondjuk Nagylakon, de egyikük a nagy osztozkodás idején abban az utcában lakott, amely megmaradt Nagylaknak, a másik meg N?dlacká vált.
A határőrök, vámosok egyébként érezhetik a kilencvennapos törvény következtében kialakult helyzet fonákságait, egyelőre, tudtunkkal és tapasztalataink szerint, elnézőek, nem tömegesen, hanem csak szúrópróbaszerûen szabják ki a törvény előírása szerinti akár képtelen nagyságrendû bírságokat vagy a tíz évig is terjedhető kitiltásokat.
Nem annyira nevetséges, mint szánalmas, amikor a határőrtiszt a Magyarországon tartózkodás meg-megszakított napjait a számítógép feltalálása előtti módszerrel, a pecsételések közötti időszakokat összeadva összeszámolja.
A kolozsvári magyar főkonzulátus előtt megfogalmazott minősítés - méltatlan és embertelen állapot - csak a magyarországi vízumra vonatkozott. A magyarországi tartózkodás tehertételei ennél összetettebbek, mert halmozottan jelentkeznek. A magyar igazolvány, a pedagógusigazolvány átvételéért való magyarországi kálváriajárások, a postai levélbélyeg egy éven belüli majdnem négyszeresére emelése (levelezőlap 100, egyszerû levél 150 Ft), a jármûbiztosítások feltornászása, az 500 euró határátkelési garanciapénz tőlünk az Ibériai-félszigetnél messzibb taszítja az anyaországnak is nevezett mostohát, amelynek a maguk is zavarban lévő határőr- és vámtisztjei meggyőződés nélkül ismételgetik az unokáiktól elsorompózott nagymamáknak az ,,uniós elvárásokat?.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.