
Rutinosan kerülgettem az úton tátongó gödröket, miközben ráérősen szeltem a kilométereket úti célom, Gelence felé. A Feketeügy hídja utáni letérőnél balra fordulva madártávlatból szemlélhettem az előttem tornyosuló Zernye lábánál nyújtózkodó ősi székely települést, melynek impozáns temploma messziről is jól láthatóan hirdeti az itt élők Istenbe vetett hitét.
Látogatásom jól meghatározott célja a Nagycsoport Közbirtokosság közgyûlésén való részvétel volt.
A Bodor György Mûvelődési Otthon nagytermét zsúfolásig megtöltő több száz embert fûtés hiányában egymás lehelete melegítette a falak közé szorult dermesztő hidegben, mely nem csak a jelenlevők csontjaiban és ízületeiben éreztette hatását, hanem rányomta bélyegét a hangulatukra is. A fagyos fogadtatásért személy szerint senkit sem akarok felelőssé tenni, csupán annyit jegyeznék meg halkan, de jól érthetően: kell lennie bennünk mindenkor annyi önbecsülésnek és egymás iránti tiszteletnek, hogy megfelelő körülményeket biztosítsunk saját magunknak egy közösségi ügyekben dönteni hivatott fórumon. A terembe lépésem pillanatában fenyegető hangok ütötték meg a fülemet. Legnagyobb megrökönyödésemre egy részeg férfi szitkozódott a színpad előtt dülöngélve, s a közbirtokossági elnök többszöri felszólítása ellenére is akadályozta a gyûlés megnyitását. Nem akadt senki a szép számban egybegyûltek közül, aki rendreutasította volna, ezért vérszemet kapva felkapaszkodott a színpadra, és ott folytatta artikulátlan, tragikomikus előadását, melynek végül néhány felháborodott közbirtokossági tisztségviselő határozott fellépése vetett véget, kik megragadták, és kivezették a tagság híján részvételi joggal sem rendelkező botrányhőst. A történtekkel kapcsolatban több kínzó kérdés is felmerült bennem:
Mi keresnivalója volt egy tagsággal sem rendelkező részeg embernek a közgyûlésen?
Vajon véletlen-e, hogy mérget fröcskölő szitkai éppen a Nagycsoport Közbirtokosság tagsága előtt hangzottak el?
Kiknek áll érdekében egy embert leitatva botrányt okozni, ezáltal kísérletet téve a közgyûlés megakadályozására?
Ami engem illet, a feltett kérdésekre a választ rég megtaláltam, de megtalálhatta minden résztvevő, aki odafigyelt a közbirtokossági elnök beszámolójára, melyből az alábbi tényeket emelem ki:
Az 1948-ban birtokolt 3488 hektár erdőből jelenleg csupán 790 hektárral rendelkeznek, a fennmaradt 2698 hektárt a Vrancea megyei Tulnici község földosztó bizottságának döntése alapján e település lakói bitorolják jogtalanul, ugyanis míg a gelenceiek telekkönyvekkel igazolták a kérdéses terület fölötti tulajdonjogukat, addig a másik fél semmilyen hivatalos papírt sem tudott felmutatni követelése alátámasztására. Az ősi juss visszaszerzése érdekében Gábor Imre közbirtokossági elnök, akinek ezúton is meg szeretném köszönni a közösség érdekében tett bátor és határozott lépéseit, az igazságszolgáltatáshoz fordult jogorvoslásért, ahhoz a román igazságszolgáltatáshoz, melyről a történtek ismeretében felelősségem teljes tudatában kijelenthetem, semmi köze sincs az igazsághoz. Különben nem fordulhatott volna elő, hogy a tulajdonjogot tisztán és egyértelmûen igazoló dokumentumok bemutatása ellenére az időhúzásra és csûrés-csavarásra berendezkedett foc?ani-i bírák végül a tulnici-iak javára döntsenek, mely döntést a galaci táblabíróság bírái sem érvénytelenítették. Jelen pillanatban a gelenceiek fellebbezése nyomán az ügy a legfelsőbb bíróság asztalán hever, vagy valamelyik fiókjában, viszont kedvezőtlen ítélet esetén Gábor Imre készen áll a strasbourgi emberjogi bíróság elé vinni. A meddő igazságkeresés hosszú évei alatt, miközben a közbirtokosság elnöke 22 alkalommal volt kénytelen megjelenni Foc?ani-ban és 5 alkalommal Galacon, a jogtalanul bitorolt erdőkben az illetékes állami szervek és hatóságok cinkos beleegyezésével, sőt hathatós támogatásával, fokozott ütemben folyt az erdőkitermelésnek nevezett erdőirtás, és folytatódik a mai napig. Elszomorító és elgondolkodtató, hogy mindez nem valamelyik dél-amerikai vagy afrikai diktatúrában történik, hanem a NATO-tag és Európai Unióba igyekvő Romániában. De számomra még ennél is elszomorítóbb és elgondolkodtatóbb, hogy egy közösség közömbös a rendbontókkal, bekiabálókkal és alaptalan vádakat hangoztatókkal szemben, s birkanyájként tûri, hogy két-három felbérelt hangoskodó megkísérelje megakadályozni a további lépésekhez szükséges döntések meghozatalát. Csak az elnök lélekjelenlétének és pár jóérzésû ember józanságra, önfegyelemre intő szavainak köszönhető, hogy a gyûlés nem fulladt botrányba.
A történtek hatására kedvetlenül és keserû szájízzel bandukolok a kocsim felé, de pár lépés után az 1848-as szabadságharc és a két világégés gelencei halottjai emlékét őrző Hősök terének látványa megállásra késztet. Mûalkotásai a hagyományos székely népmûvészet motívumaira támaszkodva szerényen, de nyomatékosan idézik vérzivataros történelmünket. Nemes egyszerûségük hatására furcsa, szavakban kifejezhetetlen érzés kerít hatalmába. Igazi csoda, de nem véletlen, hogy az évszázadok alatt elszenvedett szörnyû vérveszteségek ellenére még mindig létezünk, fogalmazódik meg bennem a gondolat, miközben döbbenten olvasom a hősi halottak végtelennek tûnő névsorát. Nem véletlen, mert a legnyomorúságosabb időkben is akadtak emberek, akik egyéni érdekeiket a köz oltárán feláldozva az élre álltak, akik mögé felsorakozhatott az ezernyi sebből vérző, már-már reményt vesztett sokaság, akik képesek voltak felismerni és megmutatni a helyes irányt. Hitet adtak az embereknek, ha kell, a tíz körmükkel is képesek kiásni az új alapokat, hogy követ kőre rakva újraépítsék a feldúlt szülőföldet. És van értelme keserves munkájuknak, mert kapavágásaik nyomán újra kizöldül a felperzselt határ.
Megmaradásunkba vetett hitemben megerősödve indulok tovább, mert felismertem, hogy az a nép, mely megőrzi és ápolja elődjei, hősi halottjai emlékét, tudatosan merít erőt a múltból a sokszor kilátástalannak tûnő jelen vértelen, de ádáz küzdelmeihez, ezért képes lesz megújulni, képes lesz érdekeit felismerve összefogni, hogy magyarként élhessen a Kárpát-kanyarban az elkövetkező ezer esztendőben is.
Bedő Zoltán
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.