Márol holnapra: Az emlékezés méltósága

2004. április 17., szombat, Archívum 2003–2007

A holokauszt hatvanadik évfordulójára emlékeztek a minap Magyarországon, jelesen Budapesten, ahol a Tûzoltó és a Páva utca kereszteződésénél felavatták a magyarországi vészkorszak emlékmúzeumát, mely világszinten is a negyedik ilyen rendeltetésû állami intézmény. De emlékező kiállítások nyíltak a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Terror Házában, s a lengyelországi Auschwitzban is állandó tárlattal állítottak emléket az elhurcolt és elpusztított magyar zsidóknak és cigányoknak, kiknek egyetlen bûne etnikai-vallási hovatartozásuk volt.
Néhányszor alkalmam volt az új budapesti emlékmúzeum építési munkálatait megfigyelni: az egykori, mostanság már romos zsinagógából két év alatt, tetemes költségekkel teremtett méltó kegyhelyet a magyar állam, s most felavatása is méltó volt a tisztes erőfeszítésekhez, hiszen ezen a tisztelgő aktuson az izraeli és a magyar államfő, a magyar miniszterelnök emlékezett, s mondandójuk egybecsengett: úgy kell emlékezni, hogy a történelem hasonló szörnyûségei soha többé ne ismétlődhessenek meg.
Az izraeli elnök látogatását közben beárnyékolta egy magyarországi rendőri-biztonsági akció: letartóztattak egy palesztin férfit, aki - egyelőre a gyanú szintjén - néhány szélsőséges elvbarátjával éppen a most fölavatott múzeum fölrobbantására készült, s vélhetően kapcsolatban állott a rettegett al-Kaida terrorszervezettel.
S ezzel talán el is értünk mondandónk szomorú lényegéhez: ma sem békés és távolról sem biztonságos a világ, ordas eszmék szaggatják meg a humánumot, s ha összeszámolnánk, hogy a második világháború befejezése óta hány ártatlan áldozata volt a vallási, nemzeti, társadalmi és törzsi türelmetlenségnek, ez a szám bizonyosan kitenne egy újabb holokausztot. Csak ez immár a világban szétszórtan esett meg: a volt Szovjetuniótól az egykori Jugoszlávián át Afrikáig, Afganisztánig, Indonéziáig, Irakig, Palesztináig, Izraelig. S a dolgok sehogyan sem akarnak jobbra fordulni a békésnek és toleránsnak megálmodott XXI. században sem, sőt, mintha most tetőzne igazán a gyûlölet és a kíméletlen kizárólagosság hulláma, s az emberiség gondolkodó része tehetetlenül állna szemben e riasztó jelenséggel.
Különben az emlékünnepségek legfőbb tanulságához visszatérve nyugodtan elmondhatjuk, hogy a bûnös közremûködés és a ,,vétlen? közönyösség, más oldalról pedig az önzetlen és kockázatokat is vállalni képes együttérzés, szolidaritás furcsa szövevényéből ama legfőbb és örök érvényû következtetés szûrhető le, hogy egyetlen államnak, társadalomnak és közösségnek sem lehet büntetlenül szembefordulnia saját tagjaival, állampolgáraival, másságot megjelenítő kollektívumaival, de még cinikusan sorsukra sem lehet hagyni őket, mert a cinkosság és a közöny is visszaüt a történelemben. Fölemelő és némiképpen vigasztaló, hogy a magyarság körében is került annyi keresztény, szolidaritást vállaló ,,Igaz? ember, mint bárhol másutt a világon, mint bármely más nemzet kebelében, s ha az ő áldozatosságuk fölemlítése nyújt - mert nyújthat! - vigaszt, akkor nem veszett el a remény.
Magyari Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-04-16: Archívum 2003–2007 - :

vegyes