Szabédi Lászlóra emlékeztekAnyám, én nem ilyen lovat akartam

2004. április 19., hétfő, Archívum 2003–2007

Égő gyertya egy fekete lepellel letakart asztalon, mellette egy grafika a vívódó, gyötrődő költő egyetemi professzorról - szombaton délelőtt ez a kép fogadta a Szabédi László tragikus sorsára emlékezőket (köztük több egykori bolyais diákot) a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
Kereken negyvenöt esztendővel ezelőtt, 1959. április 18-án vetette vonat elé magát Kolozsvár közelében Szabédi László, az akkoriban megszüntetett Bolyai Tudományegyetem irodalomtörténeti tanszékének vezetője. Azok közé tartozott ugyanis, akik ellenezték a Babe?-egyetemmel való kényszerházasságot, s inkább az öngyilkosságot választotta, mintsem elveinek feladását (rajta kívül több magyar egyetemi tanár követte a halálba). Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató a rendezvény házigazdájaként kijelentette: a megszüntetés utáni 45. évben sincs önálló állami magyar egyetemünk, és úgy néz ki, le is mondhatunk róla. 1959-et pokoli esztendőként emlegette, kiemelve, a jelenlegi államelnök is azok közé tartozik, akik megfojtották a Bolyait.
Tiboldi Zoltán könyvtáros-muzeológus az 1945-1947 közötti időszakról beszélt, amikor Szabédi László Sepsiszentgyörgyön élt és a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója volt (ezenkívül még tanított a Mikóban, és a Népi Egység szerkesztője volt). Szabédi - hangoztatta - közismerten baloldali szimpatizáns volt, igaz ember, akiben meg lehetett bízni.
Az akkori egyetem egyik legtudósabb professzora volt, demokratikus nézete és magyarsága nagyon szorosan összefüggött, elveihez való hûségét életével bizonyította - tette hozzá. A korból egyre jobban kiábránduló költő egyik elhíresült mondását idézte, mikor egyszer elkeseredetten azt mondta: ,,anyám, én nem ilyen lovat akartam?. Albert Ernő, a Mikó-kollégium nyugalmazott igazgatótanára egykori kolozsvári tanítványként, egyetemi éveinek személyes élményei alapján beszélt Szabédiról. Mint mondta, rendkívüli ember volt, ám abban a korban kevésbé becsülték, noha a Bolyai Tudományegyetem diákjai számára az egyik legkedveltebb tanár volt, ezt emberségével, gerincességével, helytállásával, igényességével érdemelte ki, s azzal, hogy a romániai magyar értelmiség nevelésében felelősséget vállaló tanárok közé tartozott. Egész életét meghatározta a magyarság jelenéért és jövőjéért érzett felelősség; a mind gyakoribbá váló nézetkülönbségekről, sorozatos megaláztatásokról legfennebb a ,,fájdalmas mosolyok? árulkodtak. Sem halála után, sem a demokráciában nem valósult meg az, amiben nagyon hittünk - vélekedett. Erőss Péter végül hozzáfûzte, magyar szakos diákként még halála napján látta, amint az utcán Nagy István (aki korábban dicsérte a két egyetem egyesítését) beszél Szabédihez, aki lehajtott fejjel hallgatja. Aztán a professzor temetésén viszonylag kevesen voltak, mert még azt is titokban tartották.
(mózes)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép