Tele van a sportéletünk meglepőbbnél meglepőbb szabályokkal, váratlan fordulatokkal, úgymond húzásokkal. Hogy a szabályokat kik hozzák, és mi célból, azt meg tudjuk magyarázni. Azokat rendszerint a hatalmasok hozzák a maguk kényének-kedvének kiszolgálása, biztosítása céljából. Tehát a szabályok amolyan valamik valamiért. De a váratlan fordulatokat, úgymond húzásokat sokszor nem tudjuk hová tenni. Hogy példát is mondjak, itt van mindjárt a Csíkszereda SC-Steaua versenyfutás a jégkorong országos bajnoki címéért. Az utolsó egyenes, azaz rájátszás előtt Csíkszereda ,,lemondott? (gondolom, nem egy egyszerû mosolyért) néhány játékosáról a Steaua javára, aztán a rájátszás három, négy vagy öt mérkőzésére igazolt (gondolom, megint nem aprópénzért, híg lejért) négy-öt külföldi jégkorongozót, hazahozott egy Csíkszeredából elszármazott játékost (ezt sem a vonatjegy árának vagy a benzinpénznek a megtérítése fejében), akik miután elvégezték dolgukat (rendes munkát végeztek, ez nem vitás), elhagyták Csíkszeredát, és a Sport Club maradt a régi, erőtlen játékoskeretével. Tehát a bajnoki cím elnyerésével lényegében nem lett jobb a csíkszeredai jégkorong, s nem lett jobb a romániai jégkorong sem. Mert lám, az éppen zajló világbajnokságon csak a homokzsák szerepét tölti be a válogatott.
Na de térjek a hozzánk még közelebb fekvő vizekre. Itt van az Olt Sport Club focicsapata. Amennyi jó játékos volt, s akadt rájuk vevő, túladtak rajtuk (hogy ne mondjam, eladták őket). Helyükre más városokból, más vidékekről hoztak labdarúgókat. (Olykor meggondolatlanul. Van két jó kapusunk, hoznak egy harmadikat, és ráadásul Dida, nem Dolha? Miért nem hoztak játékmestert, mert az nem volt, s nincs?! A jó vezetés idején mi nem szorultunk importra, tőlünk importáltak! Ezt jó tudnia minden labdarúgó-korifeusnak!) Itt ültek egy felkészülési periódust, jobb esetben egy fél idényt, és aztán továbbálltak, vagy éppen a klub vezetősége kötött útilaput a talpukra. Nem képezi vita tárgyát, hogy ez az út nem járható, ha szívügynek tekintjük a Sport Club ügyét. Nem, mert az esetek kilencvenkilenc százalékában csak azokat a játékosokat tudjuk idehozni, akik otthon nem felelnek meg, akikről szívesen lemond az ottani sport- és szakvezetés. Azt hinni magunkról, hogy na, majd mi nevelünk belőlük piacképes labdarúgókat, merő ábránd. Így bizniszkedni a bolhapiacon sem lehet, nem szabad!?
Na de menjek tovább. A ,,nincs? itt nálunk is nagy úr. Sok mindenre ráviszi az embereket, az egyesületeket. Elnéztem múlt szombaton kint az Elektró-stadionban, az Illyefalva-Bodok D-osztályos bajnoki mérkőzésen, az egyik kezem öt ujja is elengedő lett volna, hogy megszámoljam a zöld gyepen játszó tősgyökeres illyefalvi-bodoki labdarúgókat. Hogy a D-osztályban szereplő Illyefalva mitől Illyefalva, nehéz elfogadhatóan megmagyarázni, ráadásul nem is Illyefalván játszik! Kinek jó ez? Az illyefalvi sportéletnek? Aligha. De nem szolgálja semmivel a faluközösség érdekeit sem. Akkor pedig? És nem messze áll ettől a változattól Bodok sem. Egy rossz nyelv meg is jegyezte ott kint a lelátón: az igazi bodoki csapat Kőröspatak néven szalad. Itt ma tulajdonképpen Sepsiszentgyörgy III. játszik Sepsiszentgyörgy II-vel? Mire egy másik hang - minden bizonnyal az érintett két falu valamelyikéből érkezett szurkolóé lehetett: - Na, maga csak hallgasson, mert a Sepsiszentgyörgy I-ben sem tolonganak a szentgyörgyi játékosok, alig vannak egy fél csapatnyian? Ha már Szentgyörgy is odajutott, hogy játékosbehozatalra szorul, megette a fene az egészet?
És van valami igaza a sporttársnak.
Hát így állunk ebben a való világban. Sokszor értetlenül.
Csak azt ne mondják, hogy így van ez rendjén, jól megy itt minden? Mert erre egyből az órás vicc ugrik be: az óraüzletben vásárolni akaró vendég ránéz a reklámórára, s megkérdezi az órást: - Jól jár az órájuk? - Igen - feleli az órás -, csak érteni kell hozzá. Amikor nyolcat mutat és tízet üt, akkor éppen fél kilenc van.
Hát igen?
(Nagymohai)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.