Mai levelünkNyílt tér: Miért, meddig porlik?

2004. április 23., péntek, Archívum 2003–2007

Kicsi székely faluban születtem, otthonszerető, dolgos, népes családban. Távol állt tőlünk a kitelepedés, szülőföldelhagyás gondolata, holott falunkból is egyre többen költöznek ki, sokan végleg. Kétségbeejtő, hogy mennyivel lett szegényebb a Székelyföld, hiszen a kivándorlók többsége fiatal, értelmiségi. Nekem is kitelepedett az egyik lányom, belebetegedtem, de nem ellenkeztem, hiszen a többi gyermekem sorra maradt munkanélküli a csavargyártól, készruhagyártól, épp csak a túlélés szomorú határán tengődve. Jómagam a kollektívnyugdíjból élek, rengeteg munkával a ház körül, kevéske földet mûvelve - lassan már alig bírom?
A tél folyamán szívelégtelenséggel kórházi kezelésre szorultam, pár napig feküdtem a kézdivásárhelyi belgyógyászaton. Siralmas tapasztalattal, belsőleg még jobban összetörve jöttem haza, de e pár napnak is köszönhetem, hogy megértettem, miért e tömeges kivándorlás, miért megy mind, aki teheti, magyarországi kezelésre, és miért porlik a székely.
A kórházba érve fél napot el kellett töltenem a padon ülve, beutalóval a kezemben, és kérdésemre, érdeklődésemre ,,mindjárt?-tal válaszoltak a nővérkék. A rosszulléttől és a vécészagtól szinte ájultan néztem, miként vizsgálják soron kívül a jobban fizető betegeket, köztük a románokat is, akik tömegesen kísérik betegüket, és el is kérkedik, hogy ők euróban fizetnek. Én meg vártam? Nagy későn sorra kerültem, de a vizsgálat is nagyon elhúzódott, végül befektettek, de nem mondták meg, mi a diagnózis. Hogy nincs gyógyszer, az már - azt mondták - megszokott, de a kosz, a durvaság, a nemtörődömség meglepett. Egyik este rosszul éreztem magam, de nem a ,,teremorvos? volt szolgálatos, és a doktornő, mivel nem az ő betege voltam, nem vizsgált meg, az asszisztensnő adott valami fájdalomcsillapítót, aztán lássam? Sokat panaszkodott a kórterem többi betege is, de senki nem meri szóvá tenni a dolgokat, mert mi lesz a következő beutaláskor?
Másnap röntgenre küldtek, ahol már tisztább, újabb volt az épület, a felszerelések, de a várakozás, az embertömeg túltett a belgyógyászatén, zsúfolásig volt a váróterem. Volt időm végighallgatni, hogy a röntgenorvos milyen hangnemben ordít betegre, alkalmazottra egyaránt. Meghûlt a vér bennem, ahogy a szitkok repültek bentről - ekkor viszont valami elöljáró uraságok érkeztek, akik már nem zavarták ,,a munka menetét?, sőt, nyájas fogadtatásban részesítette őket a doktor úr. Istenem, micsoda változás! (A minap láttam a tanácstagjelöltek között is, szelíd volt a hangja és könyörgő, s milyen szerényen mondta, hogy a kórházat ő építi fel a felső-háromszékieknek!) Többórányi várakozás után aztán én is sorra kerültem, az éhségtől szédülve támolyogtam be, reszketett minden porcikám, és olyan jólesett volna egy emberi hang - ehelyett viszont azt dörögte: ,,álljon már be, mámi, a kutya f?ba, mert ma ide esteledünk!? Hát én beálltam volna hamarabb is, ha szóltak volna, mikor következem - gondoltam, és eszembe jutott az a kedves, közvetlen hang, ahogy Magyarországon hozzám szólt egy orvosprofesszor, akinek (minden fizetség nélkül) először panaszoltam el betegségem tüneteit.
Leányom, nektek van igazatok, most megértelek, de mégis mi lesz ezzel a néppel, ha ifjai kivándorolnak?
Megyek az új kijárat felé, csodálattal nézem a most épülő kórház impozáns épületét, és arra gondolok, hogy tán az unokáim megérik, hogy itt vizsgálják őket fiatalabb, modern gondolkozású, humánusabb egészségügyi káderek, orvosok, akik önzetlenül segítenek majd rajtuk, hófehér ágynemûben szülnek egészséges gyermekeket az asszonyaink, és emberszámba veszik a kispénzûeket is. Egy betegnek fél gyógyulás a kedves, nyugodt hang - és én ismertem orvost, aki a szegényebbeknek még pénzt is adott gyógyszerre. Hol veszett feledésbe a hippokratészi eskü?
Ui. Kérem, hogy nevemnek csak a kezdőbetûit közöljék, mert kerülhetek még kórházba, és akkor jaj nekem!
K. E.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép