Most már véglegesnek és visszavonhatatlannak tûnik, hogy holnap, április 25-én újra állni fog Aradon Zala György csodálatos alkotása, a Szabadság-szoborcsoport. A Tûzoltó tér nem a város főtere, nem az a helyszín, ahol eredetileg magasodott e pompás és méltó mûalkotás, de mégis Arad belvárosának része, nem sikerült tehát a Vár területére számûzni az emlékmûvet. Nagy eredmény ez, vagy pedig csupán egy hátráló kompromisszum folyománya, hiszen a szoborcsoporttal szemben egy újsütetû diadalívet is felállítanak, minek jelentése és szimbolikája alighanem ,,kioltani?, semlegesíteni próbálja majd a vértanúk emlékére állított szoborcsoport igazi mondandóját. Vitatkozni lehet, szükséges is, nem lehet csodálkozni még azon sem, hogy már hallani hangokat, melyek szerint ily ,,árukapcsolás? árán nem is kell igazán a Szabadság-szobor újbóli felállítása, jobb lenne, ha ott maradna, ahol tegnapig-tegnapelőttig volt, a minoriták rendházának vasrácsokkal védett udvarán. Fogságban - hogy állapotainkra emlékeztessen. Azt hiszem, hogy e hang, e vélekedés túlontúl elkeseredett és negativista, mert elsősorban azért mégis a maradék aradi magyarság véleményére és érzelmeire kell figyelmeznünk, mely soha, semmilyen körülmények között nem tudta elfogadni - apái és nagyapái idejében sem - az emlékmû lebontását és kaszárnyai ,,bebörtönzését?. ?k köztéren akarják látni mindenáron, hiszen túl azon, hogy a legjobban megértik a Mû összmagyar szimbolikáját, saját közösségük létküzdelmeinek jelképét is látják benne. Joggal. Szórványivá degradálódott sorsukban őnékik ugyancsak meg kellett küzdeniük a Csiky Gergelyről elnevezett magyar líceum helyreállításáért és függetlenítéséért, s elszánt és szívós harcot kellett vívniuk minden városnegyedi, telepi magyar óvodai és elemi iskolai osztály elindításáért és fenntartásáért, hiszen eladdig a magyar anyanyelvûség, akár egy óceánokon túli diaszpórában, a római katolikus és protestáns gyülekezetek hittanóráiba volt kénytelen visszahátrálni. Hogy ez ne legyen így többé, nos, azért az aradi magyarok minden követ megmozgattak, s tisztelet illeti őket érte. Tisztelet illeti azért is, hogy a város tanácsát rávették egy demokratikus és tisztességes döntés meghozatalára, mely kimondta, hogy igenis, újra állnia kell a Szabadság-szobornak. Nem az ő bûnük és felelősségük az a gusztustalan huzavona, mely e döntés kivitelezését eddig megakadályozta, még csak nem is a város többségi lakóinak vétke (a döntő többségé bizonyosan nem), hanem a szemforgató hivatalos kormánypolitikáé, mely minden kisebbségi engedmény ellenében olyan ellenszolgáltatásokat vár, miket az égvilágon semmi nem indokol igazán. Most arról beszélnek például, hogy a Szabadság-szobor újraállítását engedélyező kormányhatározat - a már említett diadalíves párosítás mellett - a budapesti Gozsdu-vagyon kiszolgáltatását is kéri ellentételezésként, melyről pedig egy korábbi államközi egyezmény rendelkezett végleg és megmásíthatatlanul. Ebbe viszont most nem érdemes belemerülnünk, hiszen olyan diplomáciai vita tárgya lészen, mely a két ország külügyminisztériumaira tartozik.
A Szabadság-szobor ügye viszont mireánk tartozik, aradiakra és minden erdélyi magyarra, kik mindenképpen úgy érezhetjük, hogy ezért a szoborcsoportért is egy kicsit tovább vívtuk befejezetlen szabadságharcunkat, s talán egy hajszálnyival szabadabbak is leszünk azáltal, hogy újra köztéren állhat. Ha tehetjük, seregeljünk hát áprilisi újraavatására, de legalább lélekben legyünk ott mindannyian Arad városában. Ha fontos számunkra az újra és újra megszenvedett szabadságvágy.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.