Kultúra: Farkas Árpád hatvanéves

2004. április 24., szombat, Archívum 2003–2007

Bogdán Lászlónak, Háromszék szerkesztősége, Sepsiszentgyörgy
Április 17-én ünnepeltük Marosvásárhelyt is Farkas Árpád 60. születésnapját. Ez alkalommal olvastam föl népes közönség előtt a költő életmûvéről szóló esszémet, amelynek közlésével nagy örömöt okozna nekem a Háromszék. Árpád barátom azt mondta: főszerkesztője lévén a lapnak, a személyét méltató írást jobb lenne másutt közölni. Én erre azt mondom: nem a főszerkesztőről írok, hanem a költőről, akinek maradandó életmûvét a Háromszék olvasóival óhajtom ismertetni. Meggyőződésem, hogy ilyenformán nem követhetünk el vétséget, hanem inkább hasznosat cselekszünk az olvasók javára.
Baráti köszöntéssel: Sütő András
A Kántor-Láng (Lajos és Gusztáv) azt mondja, hogy Farkas Árpádot mondhatni ,,fél lábon ugráló, rövidnadrágos víg kölyök?-ként fogadta be az irodalom. Tizenéves volt persze. Azt is írják, hogy első kötetében (1968) ,,nagy teret kapnak a hit, a tisztaság, a fogadkozások versei?. Egyéb is nyilván. A szülőföld - múltjával és jelenével -, programszerûen. Elmondatik, hogy vállalja annak hegyeit, embereit, napkeltéit. Hogy verseinek jellemző vonása: intellektualitás, közérthetőség, egyszerûség stb. A magányban szakadékot sejt, közösségi vonzódása rendkívüli. Nagyjából ennyi hát a szócikk, bár annak szerzője többet és fontosabbat írhatott volna Farkas Árpádról. Csakhogy az igazat akkor még nem lehetett kimondani sem róla, sem senki másról, aki drámai módon ábrázolta az erdélyi magyartalanítás néma rettenetét.
Farkas Árpád pedig már vakmerőn hajigálta tüzes buzogányait a Dogma várfalai felé, kiáltván, hogy Túlfûtött álmok ravatalánál kezdett új éneket. Nem egyedüliként az erdélyi Forrás-nemzedékek tagjai közül. Nem magányosan, de a legdrámaibb erővel; Dsida Psalmus Hungaricusa után a méltó folytatás szenvedélyével és tündökletes esztétikai gazdagságával. Igen. A helikonista csodagyerek, akinek élete fő mûvét könnyes ölelésben köszöntötte Kós Károly - ,,hogy mertél ilyen gyönyörûséget írni, te taknyos!? -, a harmincas évek zseniális költője áll talán legközelebb Farkas Árpád transzszilván ihletésû világlátásához. Ikerszellemek ők, testvérlelkek a személyes sorsukká lett nemzetféltésben éppúgy, mint a férfias hûség fortissimóiban - fuvintásnyi retorika s a fájdalomban, ragaszkodásban egyetlen félhang kisiklása nélkül. Hadd mondjak példát Dsida psalmusából, a refrént:
Hunyjon ki két szemem világa, / mikor nem rád tekint, / népem, te szent, te kárhozott, te drága.
Farkas Árpádtól:
fiúk, viháncoló csitkók a vad szelekben / ha netalán az ûrig nem sikerül szállnunk / s e rögös földre mégis visszatérnénk, / csak lábujjhegyen, halkan! / apáink drága, hûlő arcán járunk.
Talán erről is szól az a budapesti jegyzet, hogy Farkas Árpád hûséges mer lenni a rossz költők által lejáratott ,,mégis-mégis? reményhez. Istenem, költőnek fülszöveget, nyaksálat, karmantyút kötögető hölgyem! Húsvét előtti énekében Babits, Ádámnak nyújtott hitével Madách és megannyi géniusz a magyar lírában, hol s miként járatta le az utolsó szalmaszálunkat jelentő mégis-mégist, akkor is, ha csak az az egyetlen szál maradt belőle Jézus jászolában! Miként lehetséges? Sehogy - nézzünk Farkas Árpád után, mielőtt szem elől nem tévesztjük őt - hol is? Például az életmûvét szikrázó téli fehérségben őrző kozmikus fagyban. A szívünkig hatoló történelmi hidegben, amely őt Babits Jónásaként készteti, sodorja kalandokba. De fordított előjelû menekülés az övé. Jónás - tudjuk, ugye - népének megintése, bûnöket ugrasztó feddése végett kapott parancsot az Úrtól - csakhogy ő rühellé már a prófétaságot. Futott, bujkált az Úr szeme elől, ütésközeléből, mígnem a cethal gyomrában találta magát. Azóta mondhatjuk némely politikusunkról, hogy nemzeti problémáinkat belülről látja, mint Jónás a cethalat. Farkas Árpád ezzel szemben az erdélyi nagy télben a transzszilván történelmi fagynak a gyomrából próbálta kifelé dudorászni magát meleg kis dalocskák éneklése közben. Mert sorsa elől ő nem futott, hanem inkább elébe szaladott, s nem félfülû hallomás folytán, hogy van ám költő, kinek esetében sors és jellem a sziámi ikrek végzetével tartozik egybe? szóval nem véletlenségből, hanem törvény szerint vette magára s viselte - hordja ma is - poétai Nessus-ingét, nevezzük akár transzszilván fátumnak is.
Kedves hallgatóim észlelhetik máris, hogy az ünnepelt költőről mindinkább úgy szólok, mintha - pl. - Juhász Gyulát, vagyis annak egyhúrúságát idézném. Holott Farkas Árpád életmûve polifonikusabb; rendkívüli természeti-tárgyi gazdagságából személyi és közösségi sorsproblémák egyenletes mûvészi szépségben bomlanak ki - egészéről szólni most nincs idő, ám az ő belső időjárását, Napját a szilikát fényben, költői világának legjellemzőbb tartományaként futólagosan be kell mutatnom.
Jertek velem, barátaim, sokféle balsorsunk szomorkás szép dallamának nyomán, mely ugyancsak a jubiláns férfiúhoz vezet: Hallga! Piros csizmám nyomát, nagy hegyek harmatát hóval lepi be a tél? hóval lepi el a tél? A hó alatt székely falvak, fölöttük - dúdolja most Árpád - fagy sarabolgat, / hajukat havak lengetik, és ott vagyunk máris a tiltott Isten tiltott karácsonyában, jászoltalan betlehemesekkel egy titkolt létnek fagyoktól védett meleg zugaiban. Ez már eddig is kész, kristályos költemény, de torokszorító ráadásként villan a látvány lényegét jelző metafora: a fájdalom pirosa úgyis észrevétlen / üt át, mint gézen a vér. Antológiavers.
De mitikus látomásoknak íme a másika! Kissé titokzatos, évezredes múltunk felé szálló jelzős főnév: előázsiai havazás, mely hulló bárányokkal, habfehér paripákkal eltündérkedik - s ugyanúgy a költővel is, csodás alliterációt hullat hópehelyként, mert azt mondatja vele: A havazás nagy körhintáin szállnak, / szédülnek a szélben a falvak - és újból rábólintok - ez is kész költemény, de jön mégis a váratlan, figyelmet kintről befelé rántó gondolat, bár egyesek szerint a vers csak szavakból áll, sose gondolatból. Íme: gyûl tehát odakint a hó, és: gyûl a fehérség bûne már bennem. Igen, a kontár megáll a havazás körhintáinál, boldog és büszke, a költő pedig mélységes mélyből kiemelkedve fejére koppint a fehérség bûne gondolatával. Versike és vers között, lám, itt a választóvonal.
Ó, rengeteg ilyen példa fölött ámulhatnánk, barátaim. Fut az idő, fut, fut a hó, a kis hegyiló, bokája benne meleg? és közbeszól Árpád - fontos szemléleti ügyben: Mert élni hó alatt is lehetne jó, de csattogó szélben érdemesebb. Egy versnek a sora és már-már szabályos ars poetica. Miként - határozottan állítom - Kőrösi Csoma Sándor ürügyén is önvallomás kapja szíven az olvasót. Fanyar fickó voltam én örökké / csontig fútt a szél, rongyolta minden álmom. Igen. Metaforikusan és valójában is az álmatlanok virrasztó természetével vallja Farkas Árpád: ha elaludnék, ránk küldné a fagy kutyáit; gondok őrzőjének lenni pedig életre szóló vállalás, ernyedt és havas zászlókkal is a savószín ég alatt. A történelmi fagynak fogságában pedig a lelkiismeret is tarajos fúvásokban vergődik. Az önvizsgálatnak ilyetén formái jelzik azt is, amiként a költő énjének jobbik felét tartja mindig szemmel, jól tudván: csak általa nő fel a halálig. Ez nem utólagos vagy épp menet közben támadt szándék. Hanem már a legelső igék bátor üzenete. Farkas Árpád életmûvében ezért nincsenek váratlan váltások. A kezdet nála - metaforikusan szólva persze - olyan, akár a Dobó Istváné volt. Elvállalta Eger várának védelmét, s megírta menten a végrendeletét is. Ezek a vállalás örök példái. Legdrámaibb köztük a Zrínyi Miklósé.
De vissza még - csak kis időre - a hóhullásba, kivált a költőnek és csekélységemnek alkotó évtizedeiben farsangi hóhullásban is gyolcsot tömött panaszos szánkba.
És azzal a tartással, ahogyan panyókára vetett kabáttal közibénk lépett, így írta versét Farkas Árpád:
Derék egy hóember lennék? mindenkit megsüvegelnék / De talpalávalót nem húznék mégse e farsangi bálnak!
És nem húzott! Akkor sem, később sem, mikor hollóhaját immár tajtékzó fehérben látja és látjuk hajdani májusok tovatûntével.
Így látja népét is: vállán zúzmara, haja csupa dér az abszurd módon évszázadossá öregedett-vadult erdélyi télben. Így érthetik meg jobban önök azt is, miért üvöltözött a kolozsvári cenzor kis írásom fölött, amelyben Erdélyi Nagy Telet írtam nagy kezdőbetûkkel, zúzmarás életünkre és Farkas Árpádra gondolva 1988-ban is.
Mondandóm vége felé közeledve mordan mordul az emlékezet is az ünnepelt költő könyveiben barangolva. Nem szólhatok már egy másik antológiadarabról, az Alagutak a hóban-ról; nem említhetem bővebben Petőfi-látomásait: a hószagú csöndben lüktető szív-arcot, miközben: tagadja hősleg, aki nem hiszi el: még dúl a mélyben az a háború, Petőfi nemzetének néma küzdelme a fennmaradásért. Nem szólhatok Árpád hótömte torkú harangjairól sem, csipetnyi időt szakítva, hogy Krúdy-hangulatú, Szindbád-sóhajtású sorait idézzem:
Fölmárványlanak téli éjszakák, / kutyák ugatják horkanó lovad. / Galoppal, trappal vágsz az éjen át, / mely behavazza ifjúságodat.
Azért ne búsulj, barátom! ?szikéidet, a télikéket is várjuk tőled. Az életmû persze így is kész. Gömb alak! Az is fölmárványlik a jövendő előtt. Tanúként mondom: csoda, hogy az elmúlt szájkosaras időben ez a bátor, megalkuvástalan életmûved megszületett. Pedig azt mondtad egyszer nekem: nem vagy te bátor. Nagy Gáspárt parafrazálva mondom szavaidat: Nem voltam bátor, de nem volt merszem gyávának lenni.
Elhangzott 2004. április 17-én a marosvásárhelyi Nemzeti Színházban.
Sütő András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép