
Már az ünnepek előtt pózol a város. Készül, mint az első bálos menyecske, csinosítja magát, pingálja orcáját, naftalinba csomagolt sokrend szoknyáját vasalja. Igazi nagyváros képét ölti magára, az utcákon lépten-nyomon forgalomelterelés, aszfaltozók serénykednek mindenütt, útfestők csíkoznak folytonosan és szaggatottan, légkalapács hangja elegyedik autók zajába, sárga mellényes sepregetők gyûjtik szorgalmasan a valóságos nagyvároshoz méltó napi termést. S mintha az emberek is átalakulnának e néhány nap alatt, még inkább sietnek, még inkább türelmetlenek, lerohanják az élelmiszerboltokat, vásárolnak jóval többet, mint a mindennapokra, nagytakarítanak, holott sátoros ünnep nem közeleg - készülnek valamire. Kicsinyes dolgaikat felejtik, a poshadó lét leülepedett iszapja felkavarodik. Csak a napi politizálás zavarosa nem ülepszik, no de ez is inkább nagyvárosi módra zajlik. Kacérkodik hát a város, titkolt bája tûnik elő, ritkán mosolyra fakadó arcát engedi felfedni. Ilyenkor. Mikor még a szél is másként fúj, mikor még a nap is másként süt. Ilyesféleképp készül kisvárosunk a leghosszabb névnapi ünnepségre, nagy-nagy gonddal és körültekintéssel, hogy aztán minden tartalékát három nap alatt felélje, a nyüzsgésben maradék erejét (és ez alkalomra tartalékolt anyagi forrását) kimerítve hatalmasat bálozzon, amúgy nagyvárosi módra, hogy folyjon a sör és fogyjon a parázson piruló hústermék, lufi legyen a kölyök kezében még az ugrálóban is, netán valami új rongy is kerüljön a ruhásszekrénybe, s a szem is beteljék mindenféle látvánnyal, csillogó csodajárgány csemegéjével vagy miniszoknyában végződő hosszú combokkal, a vállalkozó kedvûeknek adattassék meg a versengés lehetősége, a zenerajongóknak a dallamok sokszínûsége, az itthon levőknek a vendégfogadás öröme, az ide érkezőknek a találkozás meglepetése, az átutazóknak a megbolydult világ érzése, lépten-nyomon a zsibongás, a zsörtölődés, a zsúfoltság, minden sarkon a rácsodálkozás, az irigység, a leszólás, s mindez tetőzzék vasárnap estére, hogy aztán a várva várt elsötétítés pillanatában a csillagok alatt robbanjanak újabb csillagok az évről évre egyre szûkebbnek bizonyuló térről felcsapó elismerő moraj és lelkesítő taps közepette, s e záró ,,tánccal? ki is múljék a nagyváros szelleme, ideig-óráig lebegjen még utórezgése kocsmák füstjében, arcokra lehelt búcsúcsókok ígéretében, s aztán a város hajnalra visszanyerje szokott képét, már csak az utcaseprők üde fütyörészése emlékeztessen a ,,három éjjel, három nappal? csodájára. Mely hétfő reggel már oly távoli, s a következő még oly messzi.
Váry O. Péter
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.