Vasárnap délelőtt a parkban: aránylag kevesen szökdösnek még az ugrálókon, s a zsibárusok standjai előtt sem túlzott a tömegnyomor. Zöldell a fû, nem füstös egyelőre a levegő. Az alkalmi csecsebecseárusok - ugyan honnan özönlenek ily sokan? - egy új napra készülődnek: üldögélnek a pokrócon, egy cigányasszony rokolyája szétterül a pázsiton, lábujjait mozgatja, lazán, könnyedén, mintha otthon lenne, eközben üzlettársai éppen a reggelizést fejezik be, kennyérrel törlik ki a mûanyag tányért, majd ők is cipőt húznak, s elindulnak vizes sörért. Délben aztán nyugodtan alszanak, elvégre jól jön ebéd után a pihenés. Papagájok sorsjegyet húznának, mások pedig kapnikbányai kvarckristályt kínálnak, mondván, azt a hozzáértők természetgyógyászatra javallják, amott pedig ércüstben lehetne úszni a boldogságtól, ha már ennyien összegyûltünk ismét?
Odébb, a kőoroszlánok tájékán más dimenziókban mutatkozik a két kézzel termtett világ: csángó gyermekek ropják a táncot a kézmûvessátrak között, szőttesből készített ruhák, csont- és fafaragók, kovácsoltvas gyertyatartók, gorzafalvi kerámiák, növényi cserzésû borjúbőr táskák között jó öreg hegedûs húzza, rendületlenül húzza, s felszáll, felülkerekedik a dal minden földi portéka, lelketlen mûdarab fölibe, miközben a gyermekek csak járják, konokul járják, mintha mindig is ezt tennék, mintha nem lenne gyötrelem a távolba szakadt élet?
A Lábas Házból csak azért nem lopják el a festményeket, mert a kevésbé szigorúan őrzött mûcsarnokot jóformán senki sem látogatja, időközben a Képtárban rekord születik: a vásári forgatagból mintegy félszázan betértek a kiállításra. A jó szemû fotós éppen a mûanyag budik felé kattint, oda, ahol állnak, sorakoznak, tolonganak a sörivás koronázatlan bajnokai; eközben a fő színpadhoz közeli tömbházak lakói átkozzák a habzó nedû kitalálóját, hiszen a kék klotyó kapacitása - a sörrel ellentétben - véges, s jobb híján a bátor vitézek az ablak alá eresztik, mert aminek jönnie kell, az jön is; szóval, forog a malac rendületlenül a grillsütőben, s egy fehér léggömb emelkedik reményteljesen az égre - rajta három rózsa, nem sárga, hanem kék, és úgy mellékesen három betû is díszeleg a gömbölyded gumihártyán (gyengébbek kedvéért: PSD) -, fel, egyre feljebb száll, majd megelégeli a szárnyalást és szétdurran.
Mózes László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.