
Írta dr. Becsek Garda Dezső parlamenti képviselő
A reprivatizáció után a székely erdőtulajdonosok legfontosabb érdekévé a magánerdészetek megalakítása vált, ezek útját egyengette társaival dr. Becsek Garda Dezső RMDSZ-es képviselő, aki az alábbiakban a jogszabály megszületésének kacifántos történetét foglalja össze, külön kitérve arra, miben veheti annak hasznát az erdőbirtokos.
Visszalépéssel kezdődött
Az 1998-ban kiadott 96-os számú, az erdőrendtartásra vonatkozó sürgősségi kormányrendelet parasztpárti kezdeményezésnek tekinthető. Megszövegezője Mircea Oan?? erdőmérnök, aki akkor Vasile Lupu szaktanácsadójaként tevékenykedett. A kolozsvári szakember megpróbálta a két világháború közötti erdőrendtartással kapcsolatos hagyományokat ötvözni a modern erdőgazdálkodás követelményeivel. Ezt a sürgősségi kormányrendeletet, mely biztosította a magánerdészeti hivatalok megalakulását, a parlament 1999-ben emelte törvényerőre a 141-es számú törvénnyel. A képviselőházi vitában nekem is sikerült a Romániai Erdőtulajdonosok Országos Szövetségének a javaslatait érvényesítenem. Úgy érzem, hogy e kerettörvény megfelelt az európai elvárásoknak, és lehetőséget biztosított az erdőtulajdonosok érdekeinek reális képviseletére. A Társadalmi Demokrácia Romániai Pártjának 2001-ben történt hatalomra kerülése az erdőgazdálkodás területén visszalépést hozott. A Marian Ianculescu, Viorel Hrebenciuc, Valer Dorneanu és Mihai Nicolescu által kezdeményezett törvénymódosítás bár elismerte az erdők esetében az öt tulajdonformát, az állami köztulajdont próbálta előnyös helyzetbe juttatni, illetve az erdőrendtartási rendszer központosítására törekedett. A gyakorlatban lehetetlenné vált a magánerdészeti rendszer kiépítése.
2001 tavaszán RMDSZ-es képviselőként öten (Birtalan Ákos, Kelemen Attila, Ráduly Róbert, Tamás Sándor és jómagam) törvénykezdeményezést nyújtottunk be, hogy ellensúlyozzuk a szociáldemokraták központosító törekvéseit, de próbálkozásunk nem sikerült. 2001. november végétől 2002. április 23-ig szinte törvény ellenében kellett kieszközölnünk a kalapácsjog használatával kapcsolatos kormányhatározatot, illetve a magánerdészetek mûködését biztosító 116-os számú miniszteri rendeletet. A magánerdészeti rendszer létrejötte nyilvánvalóvá tette a 2002/75-ös törvény (kormánypártiak törvénye) módosításának szükségességét. Ezért tartottam létfontosságúnak ennek módosítását. A törvény-előkészítés időpontjában fő szakmai tanácsadóm Vladimir Strâmbu volt, de egyeztettem a magánerdészetek vezetőivel is, főleg Bajcsi Istvánnal és Tőke Istvánnal, illetve figyelembe vettem a csíki és a libáni közbirtokossági uniók vezetőinek (Raffain Zoltán és Simon Csaba) javaslatait is. A törvénytervezetet 2002. október 1-jén tettem le Verestóy Attila szenátorral együtt a szenátus állandó bürójához.
Új erdővédelmi felfogás
Törvénytervezetünket az erdészeti szakemberek elismeréssel véleményezték. A mezőgazdasági minisztérium értékelésében az erdővédelem új megközelítését vélték felfedezni, a törvény-előkészítő tanács pedig megszavazásra javasolta a kezdeményezést. Sőt, az Állami Erdőügynökség részéről is támogató véleményezést kaptunk, ami azért is meglepő számomra, mivel a törvény fő célja az állami monopólium megszüntetése az erdőgazdálkodásban. A törvénykezdeményezést a szenátus négy bizottsága tárgyalta, alapfokon a mezőgazdasági erdészeti szakbizottság, véleményezésre az európai integrációs bizottsághoz, a pénzügyi költségvetési bizottsághoz és az egészségügyi-ökológiai bizottsághoz került. 2003. április 1-jén, a többi szenátusi bizottság után, a mezőgazdasági bizottságban is jóváhagyták a törvénykezdeményezést. A szenátus plénumában 2003. április 10-én tûzték napirendre. Itt nyolcvanketten szavaztak mellette, huszonhárman ellene, hárman pedig tartózkodtak. A szenátus tehát 2003 áprilisában elfogadta törvénytervezetünket, melyet a képviselőházban 2003. április 14-én regisztráltak. Az előírások szerint 2003. május 14-ig le kellett volna tárgyalnia a képviselőház mezőgazdasági-erdészeti bizottságának, ahol azonban elfektették a törvénykezdeményezést. Ezzel párhuzamosan kedvezően véleményezte a törvénytervezetet a képviselőház közigazgatási és ökológiai bizottsága (2003. május 7.), illetve a védelmi bizottság is (2003. május 8.).
A beerdősödött legelők és kaszálók ügye
A képviselőház mezőgazdasági bizottságának akadályoztatása miatt 2003 nyarán és őszén tíz alkalommal egyeztettünk a mezőgazdasági minisztérium szakembereivel, az állami erdőügynökség képviselőivel. A magánerdészetet választó közbirtokosságok vezetői memóriumban fordultak az RMDSZ felső vezetéséhez az akadályoztatás megszüntetése érdekében. Ekkor derült ki, hogy a kormánypárti honatyák kifogásolták a beerdősödött legelők és kaszálók bekerülését az erdőalapba. ?k ugyanis ezeket a területeket választási célra akarták felhasználni. Ez országos szinten körülbelül 500 000 hektárnyi területet jelentett. Mikor láttam, hogy továbbra is hajthatatlanok ebben a kérdésben, s miután a székelyföldi magánerdészetek és közbirtokossági uniók vezetőinek a beleegyezését megkaptam, vállaltam a kompromisszumos megoldást. Végül abban állapodtunk meg, hogy ezeket egy következő törvény fogja rendezni, de amíg ez nem születik meg, a beerdősödött legelőkön és kaszálókon tilos lesz a kitermelés. (Sajnos, tudjuk, hogy ez a kitét csak papíron maradt.) Az erdei utak kérdésében majdnem elértük, hogy ezeket visszakapják a tulajdonosok, de végül az államtitkár közbelépése próbálkozásunkat lehetetlenné tette. Ezt követően tisztáztuk az üzemtervek kérdését, s bekerült a törvénybe, hogy ott, ahol az erdészet a visszaadott erdőket kitermelte, köteles beültetni és gondozni az ültetvényt, amíg a fenyők életképessé nem válnak. Bekerült a törvénybe az is, hogy a visszaadott területeken lévő ültetvényeket vagy épületeket a közbirtokosságok vagy a terület adminisztrátorai megvásárolhatják. A magánerdészetek jogkörei pontosítását is sikerült fenntartanunk. Január végén lezárult a szövegegyeztetés, és 2004. február 3-án a mezőgazdasági bizottságban napirendre is került a törvénytervezetünk, általános vita formájában, ahol kiderült, hogy a kormánypárt képviselői előzetesen nem egyeztettek, összevissza beszéltek, s a Ianculescu úr által elfogadott változattal sem értettek egyet.
A képviselőházi vita
A képviselőház plénumában 2004. február 24-én tûzték napirendre, úgyhogy nem szerepelt az eredeti programban a vitára kerülő törvénytervezetek között. Mivel én nem kaptam változtatott programot, a törvénytervezet napirendre tûzésének pillanatában Ionel Bl?nculescu miniszter kabinetjében tartózkodtam. Márton Árpád képviselőtársam telefonhívására otthagytam a miniszter urat, és a parlamentbe rohantam. Szerencsémre megvárt a kormány részéről Adam Cr?ciunescu erdészeti államtitkár, illetve Viorel Marinescu, a szakminisztérium törvény-előkészítő tanácsának a vezetője. Valer Dorneanu házelnök pedig kérésemre visszatért az általam is kezdeményezett törvénytervezet vitájára. Mint kezdeményező bemutattam a törvény fontosságát a romániai erdőgazdálkodás szempontjából. Érzékeltettem, hogy az erdők visszaadása, a magántulajdon megerősödése szükségessé teszi a magánerdészetek jogi státusának megszilárdítását, az erdőrendtartásnak új alapokra helyezését. Számomra a törvénytervezet fenntartása formalitásnak tûnt mind a cikkelyenkénti szavazásnál, mind pedig a végső szavazásnál.
Márciusban az egyeztetésekre került sor a szenátus és a képviselőház között, de már március 2-án és 3-án az egyeztetőbizottság tagjai összevesztek a szövegváltozatokon. A szenátorok továbbra is ragaszkodtak a szenátusi változathoz, a képviselők pedig a képviselőház által elfogadott formához. Számomra azonban az volt a fontos, hogy a közösségeinket érintő jogkörök kisebb-nagyobb változtatásokkal, de mind a két változatban jelen voltak. Úgymint: az erdei utak kérdése, melyek visszakerülnek a helyi közigazgatáshoz, és jelenlegi formájában meg fog szûnni az útdíj; a magánerdő-tulajdonosok és a közbirtokosságok számára megszûnik a kvótarendszer, azaz nem a minisztérium fogja kormányhatározat útján eldönteni a vágási lehetőségeket, hanem üzemterv fogja meghatározni, amit be is kell majd tartani. Az állami erdészetnél viszont továbbra is kvótarendszer marad érvényben. A magánerdészetek jogkörei egyenlőkké váltak az állami erdészetével, és érvényesült a territorialitás elve, azaz ahol többségben van a magánerdészet, mint például Gyergyószentmiklóson, minden bélyegzés az ő feladatkörévé válik.
Illetéktelen kezek
A két ház közötti egyeztetés folytatódott. A végső szövegváltozat 2004. március 10-re alakult ki. A hét azonban hosszúnak tûnt, és csütörtökön vagy pénteken illetéktelen kezek módosították az egyeztetett szöveget. A kezdeményezés 10. cikkelyének második bekezdésénél a szenátusi szöveg helyett a képviselőházi változatot tették be. Ez azt jelentette, hogy a bárcatömböket továbbra is az állami erdészeti igazgatóságok adják ki, és megszûnt volna az erdészeti felügyelőségek ellenőrző szerepe a kísérőpapírokra vonatkozóan, ami a korrupciót még erősebbé tette volna a fakitermelés terén. Így történt meg az, hogy március 15-én két jelentést tettek be a képviselők fiókjaiba: az egyik az egyeztetett változat volt, a másik pedig a törvénytelenséget elősegítő. Mivel tudták hogy március 15-én, hétfőn, a magyar nemzeti ünnep idején nem leszek a parlamentben, az egyeztetett szöveget a parlament plénumában cikkelyenként megszavaztatták. Másnap, március 16-án meglepődve láttam a szövegváltoztatást, és jeleztem Valer Dorneanu házelnöknek a visszaélést, s mint kezdeményező követeltem az egyeztetett szöveg visszautalását az egyeztetőbizottságba. Március 16-án tehát sikerült megakadályoznom a módosított változat érvényesítését a végső szavazáson. Időközben megkerestem Ion Bâldea urat, a mezőgazdasági szakbizottság elnökét, illetve az egyeztetőbizottságba beosztott képviselőket és szenátorokat. Marian Ianculescu kivételével mindnyájan jelezték, hogy nem volt tudomásuk a szövegmódosításról, és felkérésemre vállalták az eredeti egyeztetett szöveg fenntartását. A mezőgazdasági szakbizottság elnökével 2004. március 23-án újra egyeztettük a szövegrészeket, melyeket jelenlétemben a hét képviselő és a hét szenátor is elfogadta. Ezt a változatot 2004. március 25-én a szenátus plénuma elfogadta. A képviselőházi végső szavazásra 2004. március 30-án került sor. A törvény megszavazása után a parlament plénuma előtt érzékeltettem, hogy az elfogadott törvény, bár kompromisszumokon alapszik, mégis rendet és esélyegyenlőséget biztosít az erdőgazdálkodásban, megpróbálja korlátozni a korrupciót, a törvényt azonban alkalmazni kell, hiszen csak így lehet életképes erdőrendtartást fenntartani.
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.