Máról holnapra: Keserédes

2004. május 3., hétfő, Archívum 2003–2007

Magyarországnak és kilenc társának uniós öröme számunkra, akik Erdélyben élünk: keserédes, a ,,te édes mostoha? állapotát idéző. Édes, mert még a magyarhoni euroszkeptikusok is tudják, átérzik, hogy az ország, a népe számára nincs más út, nincs más lehetőség, mint Európa normálisabb feléhez fogózkodva szembenézni a 21. század embert és országot, népeket-nemzeteket próbára tevő kihívásaival. Nem véletlen, hogy a politikusok merészebbje vagy ,,nagyobbat mondója? a honfoglaláshoz, mások a kereszténység felvételéhez, a Szent István-i eszme megvalósulásához hasonlították a csatlakozást. Mindkettő eufóriás túlzás, sántító hasonlat, és nem igaz. Magyarországon és a Kárpát-medencében, az Adriáig lelógó részeken a hungarus-tudatúak maguk is európaiak voltak, Mátyás reneszánsz udvara igazi Európa volt. Ehhez képest a mostani csonka csatlakozás csak árnyéka az egykori európaiságnak, nem véletlen törpeng gróf Teleki Pál balatonboglári bronz karosszékében magába roskadva, amint a térdére terített Kárpát-medence-térképet nézi. Melocco Miklós egy másik nagy töprengőt, gróf Széchenyi Istvánt állítja Kecskeméten egy térképabrosszal borított asztal elé, amelyről lelógnak a Trianonban rongyként letépett és hulladékgyûjtőknek átadott országrészek.
Ha ebből a látószögből nézzük a maradék-Magyarország uniós csatlakozását, akkor területét és népességét tekintve félsikernél valamivel több ez a felzárkózás, de csak ennyi, és nem több. Nincs még egyetlen olyan, most belépő ország, amely az övéi közül ennyit felejtett volna valahol kinn, az előszobában vagy még ott sem, még a kapu előtt sem, csak az utca végén. Mi ott vagyunk: az utca végén, a tanorkapunál, arra várakozva, hogy estefelé, amikor a csorda jön, bennünket hazahajt-e valaki, van-e még gazdánk, aki elibünk jön.
Majd elválik.
A csatlakozás kétnapos ceremóniáját nagyjából nyomon követve arra figyeltünk, hogy rólunk milyen és mennyi szó esik. Nem sok. Markó Béla jó helyen és jól exponált beszédében - az Állami Opera termében, az uniós csatlakozás fő rendezvényén - nyomatékkal és nyomós érvekkel dúcolta alá az anyaország ,,házon belüli helyzetének? témájára kihegyezett mondandóját, az anyaország felelősségét értünk, mert az uniós csatlakozással az ország lehetőségei megsokszorozódnak, hatékonyabb eszközei lesznek arra, hogy felkaroljon, magához öleljen. Ez így igaz, de ezzel is gondjaink vannak. Az egyik az, hogy budapesti kijelentését, miszerint építsünk autópályát, építsünk autonómiát, itthon milyen mértékben tudjuk érvényesíteni. Az autópályával talán nem lesz gond - ha mi nem lennénk, akkor is meg kellene építeni -, de mi lesz az autonómiával? Mert nemcsak az ez ellen prüszkölő, más nyelvûekkel és gondolkodásúakkal szemben kell az autonómia útját kicövekelni, hanem azok ellenében is, akiket eléggé el nem ítélhető módon éppen ők hecceltek - hergelnek - az ,,elsietett, hebehurgya? autonómiaigények ellen.
És ha minden jóra fordul, akkor is szembegörbülnek velünk a kérdőjelek: a mostani magyar államvezetés egyáltalán akarja-e, hogy a térkép asztalról, térdről lelógó darabjai is újra visszakerüljenek abba az Európába, amelynek egykor a szegélyén, a felhajtókáján voltak, ezt képezték? Szili Katalinnak ezzel kapcsolatosan volt egy cizellált fogalmazású mondata: ,,Fenntartva a reményt azok számára, akik még nem tagok, de Európához tartoznak.? Ez szép. Ez nekünk is szól. De vajon azok a párttársai, koalíciós partnerei, akik a státustörvény nagymosását véghezvitték, a kettős állampolgárság intézménye ellen hadakoznak Pozsonytól Brüsszelig, és az ország hiszékenyebb részét ma is ellenünk hangolják, azok vajon így gondolják-e?
Szülőfalumból testvértelepülési meghívásra egy csapat gyermek indult a dunántúli Bolyba, hogy az anyaország csatlakozási örömeinek részese legyen. Tíz éve járják a bolyi utat, tíz éve jönnek az ottani iskolások Háromszékre. A határtól visszafordították őket, mert az új regula szerint listás határátlépés nem lehetséges. Hagyjuk most az anyagi kárt, amely őket érte, figyeljünk az erkölcsi károsodásra, már vannak uniós képviselőjelöltek, fő funkcionáriusok, akik azt mondják, hogy ők nem Magyarországot képviselik majd, hanem az uniót.
Keserédes.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-04-30: Archívum 2003–2007 - :

elveszett