
Kissé letargikus állapotban követtem a képernyőn anyaországom uniós csatlakozásának-befogadásának ünnepi ceremóniáit, politikai show-jait. Magyarként magamba fojtott büszkeséggel nyugtáztam, hogy Európa nyugatibb, fejlettebb államainak egyenrangú partnere lett az ország. De mondanak-e majd nekrológot az Európai Parlamentben azon magyarokért, akik elestek a sok évszázados tatár-török ellenes harcokban, és köszönik-e meg Magyarországnak, hogy Európa végváraként, élő pajzsként állt az oszmán terjeszkedés útjában? Félek, nem tartanak halotti misét a mohácsi, a budai csaták vitézeiért, Zrínyi bátor kirohanóiért, Rigómező, Nándorfehérvár elesett, kopjás névtelenjeiért. És hát illendő lenne az unió alapító urainak megköszönni ?56 vakmerő magyar fiataljai véráldozatát, amiért a világot rettegésben tartó kommunista eszmét alapjaiban rengették meg a hatalmas orosz ármádiával szembeni egyenlőtlen harcukkal! Félek, hogy az akkor segítséget adni nem akaró vagy nem merő gyáva Nyugat még ezért a ,,befogadásért? vár hozsannát?
Üröm került örömömbe, mert magyar állampolgárnak születtem és születtünk jó néhány ezren Erdélyben 1940-1944 között, s Magyarország mostani vezető politikusai hallani sem akarnak a kettős állampolgárságról, habár egyet, a magyart elorozták tolvaj módra előlünk. S ha arra gondolok, hogy többet tettek ellenünk, mint értünk, erdélyi magyarokért a Kádár-rezsim mostani, vezető szerepet betöltő egykori nómenklatúrásai, jön, hogy ökölbe szorított kézzel ,,üssek s temessek?. Mert tudom, sok magyar állampolgár - Ázsia s Közel-Kelet, Indokína sok nációját is beleértve - örül e győzelemnek s annak, hogy mi vagy ötmilliónyi, legalábbis névleg és kultúrában tisztább kárpát-medencei magyar kinn rekedtünk a viszonylag jobb mód és életvitel édenkertjéből. S mi az ünnepet szemlélve nyeljük a keserû könnyet. Mit fáj Medgyessynek, Kovácsnak, hogy szeretném édesanyám szülővárosát, Pécset meglátni, s nem tehetem, mert nem vagyok képes a zsebemből 500 eurót előkapni a határnál? Nem fáj biz? a magyar szocialistáknak, hogy uralkodásuk néhány éve alatt sikerült ,,berlini falat? emelniük az erdélyi magyarok anyaországi vérrokonai s mi, a kerítésen kívül maradottak közé. Törődnek is azzal, hogy kevesebbszer vagy egyáltalán nem találkozhatom Pesten-Budán, Veszprémben, Kunszentmiklóson, a Mátrában élő első unokatestvéreimmel?? Számunkra újabb hidegháborús időszak következik, amikor vonaton, buszon egyformán földig megaláznak a román vámosok és határőrök??
Bizony, magyar miniszter urak, mi, erdélyi magyarok nem szökdöstünk a plafonig örömünkben, csak csendes nosztalgiával tudomásul vettük az anyaország csatlakozását az unióhoz. S a politikum ünnepeit a képernyőn követve éreztük, hogy kell nekünk a Székely himnusz is a magyar mellett, bátorítónak-biztatónak, most és mindörökké!
Ferenczy L. Tibor
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.