A könyvkészítés mesterségének nagy dilemmája ma, hogy a könyv elsősorban szép legyen és drága, vagy pedig tartalmas és olcsó, esetleg - és itt főleg a vásárló szempontja érvényesül - szép, tartalmas és olcsó. Az lenne az eszményi, ha ezek a követelmények minden esetben együtt élnének, s ha ez nem befolyásolná lényegesen a könyv árát. A könyv szépségéhez nemcsak a díszes tábla és az illusztrációk mûvészi kivitelezése tartozik hozzá, hanem a papír, amelyen nem üt át az előző vagy a következő oldal nyomtatása, és a szöveg is áttekinthető és könnyen olvasható. Nyilvánvaló szabályok ezek, mégsem valósulnak meg maradéktalanul, vagy ha igen, akkor olyan mértékben megugrik a könyv ára, hogy a vásárló többször is meggondolja, amíg megveszi. A gyönyörû borítóra azt mondja: úgyis fölteszem a könyvet a polcra, és csak a gerince fog látszani. Hiába a sok szép illusztráció, ki fogja majd nézegetni? Ellenérveket sorolni persze nemcsak lehet, hanem kell is... de a kérdés megoldhatatlan, mert mindkét félnek igaza van az idők végezetéig. Én a megoldást (némi iróniával manapság) abban látnám, ha a nagy példányszám segítségével a szép könyv olcsóbb lenne, mint a csúnya. Erre is van példa: van ma a lektûrkiadásoknak olyan sorozata, ahol a harsány borító mögött ócska-olcsó papíron, szemet rontó, a béka ? alatti nyomtatási technikával, de jó drágán jelennek meg az éppen divatos ponyva- és giccsirodalom kötetei (manapság lektûrnek illik nevezni, hiszen sokszor meghatározhatatlan a mûfaji hovatartozás, hogy mennyire van a széleken - az irodalom perifériáján, vagy azon is kívül - a szóban forgó mû).
A könyvfesztiváloknak, könyvvásároknak - szemtanúként igazolhatom - többnyire van egy-két olyan látogatója, aki nem könyvcímek, szerzők után érdeklődik, hanem ,,olcsó könyvet? keres, akiről nem beszélnek a tévé helyszíni közvetítői, és az interjúkban, riportokban válaszoló könyvesek sem. Bár a könyvstandoknál való ismételt feltûnése és kérdései idegesítőek, mindenki hamar megfeledkezik róla. Többnyire hatalmas üres táskával - sőt, mint legutóbb a budapesti Könyvfesztiválon láttam: kerekeken gördülő bőröndöt húzva - bolyong a könyvstandok között. Arcán a meg nem értettség és egyféle elszántság szomorúsága leng, hiszen lehetetlen, hogy ne érzékelné az utálatot, amivel fogadják, s amivel kibélelik a látszólag udvarias válaszokat azok a könyvesek, eladók és szerkesztők, boltvezetők és más szakmabeliek, akik egyáltalán szóba állnak vele. Nem tudom, hogy ez az olcsó könyvet kereső ember, aki a budapesti könyvfesztiválon odajött az erdélyi standokhoz, tájékozatlan volt vagy megszállott, amikor azt az abszurd óhaját fejtette ki, hogy ha egy könyvcímből tudnánk neki ajánlani ezer darabot, akkor ő azt megvásárolná készpénzért, darabját száz forintért. A kereskedő számára a kérdés nevetséges vagy dühítő, attól függően, hogy éppen milyen hangulatban van: erdélyi könyvek átlagos példányszáma eleve csak elenyészően ritkán több mint ötszáz, a százforintos könyv pedig határon innen és túl, ezer példányban, nem is létezik. Amit száz forintért árul(hat)nak, azt nem érdemes megvásárolni.
Érdemes-e egyáltalán szót vesztegetni erre a bolyongó bőröndös emberre? Bizonyára sokan azt mondják, hogy nem. Lehetne belőle bolondos, vígjátéki figura, de tragikus hős is, aki könyvszeretetének az áldozata.
Én sem írnék róla egyetlenegy sort sem, s talán el is felejtettem volna, hogy láttam, amint görnyedten húzza maga után a feltehetően üres bőröndöt, hogy töprengve meg-megáll, majd eltökélt határozottsággal egy újabb könyvstandhoz megy... el is felejtettem volna, ha nem látom a megfejthetetlen arckifejezését, amint letérdelve kutat egy kartondoboz vékony és semmitmondó könyvei között anélkül, hogy valamit találna, ha nem láttam volna, hogy az ingyen osztogatott katalógusokat gyûjti, de nem vesz a standoknál kínált cukorkából, almából, kekszből, és ami miatt leginkább megragadt az emlékezetemben, hogy az egyik jó nevû magyarországi kiadónál felajánlott ajándékkönyvecskét sem veszi el. Nemigen pillantott a címre, ezért nem tudom, hogy érdektelennek tartotta és azért utasította vissza, vagy valamilyen másféle ,,magasabb? szempont miatt. Én ez utóbbit hiszem, mert bolond volt, kétségtelenül bolond a maga megszállott vándorlásában: egy bolond, tragikusan kiabáló felkiáltójel a gyönyörû, drága és kétségtelenül értékes tartalmú könyvek között: - Olcsó könyvet szeretnék vásárolni! Ezer példányban egy címet! Tudom, hogy lehetetlen kívánság, azért ismétlem.
A szomorú abszurditás magyarázatai: háromszáz vagy ötszáz kiadott példányból sohasem lesz ezer, amit leszállított áron áruljanak. És egy másik: ezelőtt húsz évvel az olcsó könyv sikerkönyvet jelent(het)ett, ma a sikerkönyv drága.
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.