3.
A III. Labdarúgó Európa-bajnokságra már 31 ország nevezett, a nemzetközi szövetség pedig arra kényszerült, hogy nyolc csoportban bonyolítsa le a selejtezőket. A román válogatott a 6., a magyar az 5. csoportban küzdött a továbbjutásért.
A román válogatott Svájccal kezdett 1966. november 2-án. És jobb lábbal, hiszen M. Dridea, C. Fr??il? mesterhármasával 4-2-re legyőzte Doxáékat. Rövid pihenő után, még ez évben és e hónapban, egészen pontosan 1966. november 26-án Nápolyban lépett pályára a válogatott: Olaszország-Románia 3-1. A válogatott így állt fel: Datcu-Popa, Barbu, Dan Coe, Deleanu-Gergely III., Dobrin-Pîrc?lab, Fr??il?, M. Dridea, Lucescu. Góllövők: Mazzola 2, Depaoli, ill. Dobrin.
A következő évben korán kezdett a román csapat, február 2-án már játszott: Ciprus-Románia 1-5. Gólszerzők: Krisztalisz, illetve M. Dridea 2, Lucescu, Fr??il? 2. Aztán jött a visszavágó április 23-án, Szent György-napkor: Románia-Ciprus 7-0. Gólszerzők: Lucescu, Martinovici, Dumitriu II. 3, I. Ionescu 2. Utóbbi kettő a Rapid félelmetesen technikás belső csatára. Ekkor senki sem gondolt arra, hogy a ciprusiakéval hasonló hajóba kerül válogatottunk Svájc valamelyik taván. Pedig oda került: Svájc-Románia 7-1. Zürich, 1967. május 24. A román csapat gólját Dobrin szerezte a 70. percben, amikor már 7-0-ra vezetett az ellenfél. Ezzel el is úszott minden csepp remény. Jöhetett az utolsó csoportmérkőzés: Románia-Olaszország 0-1. Gólszerző: Bertini (81.).
A csoportküzdelmet Olaszország nyerte 11 ponttal, 2. Románia 6 ponttal, 3. Svájc 5 ponttal, 4. Ciprus 2 ponttal. Továbbjutott Olaszország.
Jobban sikerült a magyarok csoportküzdelme: Hollandia-Magyarország 2-2, Magyarország-Dánia 6-0 (ekkor kellett volna megállítani az időt!), Magyarország-Hollandia 2-1, Dánia-Magyarország 0-2, Magyarország-NDK 3-1, NDK-Magyarország 1-0.
A csoport végeredménye: 1. Magyarország 9 pont, 2. NDK 7 pont, 3. Hollandia 5 pont, 4. Dánia 3 pont. Továbbjutott Magyarország.
Következett oda-vissza alapon a negyeddöntő, mely előrevetítette a magyar futball szomorú jövőjének képét: 1968. május 4., Budapest: Magyarország-Szovjetunió 0-2, egy héttel később, május 11-én Moszkvában: Szovjetunió-Magyarország 3-0.
A küzdelem olasz földön folytatódott. Természetesen, azok küzdelme, akik erre jogot szereztek: az olaszok, az angolok, a jugoszlávok és a szovjetek. Fura döntőtorna volt - pénzfeldobással, megismételt döntővel, kevés góllal? Na de hát ilyen is van. A végső győztes olaszokat ez már igazán nem érdekelte.
Az elődöntő:
1968. június 5., Nápoly: Olaszország-Szovjetunió 0-0. Százhúsz perc után is. A továbbjutást pénzfeldobással döntötték el - az olaszok javára és 75 000 néző nagy-nagy örömére.
Olaszország: Zoff-Burgnich, Facchetti, Ferrini, Bercellino, Castano, Domenghini, Juliano, Mazzola, Rivera, Prati. Szovjetunió: Psenyicsnyikov-Isztomin, Seszternyov, Kaplicsnyij-Afonin, Malafejev, Logofet, Banyisevszkij, Lenov, Jevrjujihin, Bisovec.
1968. június 5. Firencze: Jugoszlávia-Anglia 1-0 (0-0). 21 000 néző. Jugoszlávia: Pantelic-Fazlagic, Damjanovic, Pavlovic, Paunovic, Trivic, Oszim, Petkovic, Musemic, Holcer, Dzajic. Anglia: Banks-Newton, Wilson, Mullery, Labone, Moore, Ball, Hunt, B. Charlton, Peters, Hunter. Gólszerző: Dzajic (85.).
A kisdöntő, más szóval a bronzmérkőzés: 1968. június 8., Róma: Anglia-Szovjetunió 2-0. 50 000 néző. Anglia: Banks-Wright, Wilson, Stiles, Labone, Moore, Hinter, Hurst, B. Charlton, Hunt, Peters. Szovjetunió: Psenyicsnyikov-Afonin, Seszternyov, Isztomin, Logofet, Kaplicsnyij, Jevrjujihin, Lenov, Banyisevszkij, Malafejev. Góllövők: B. Charlton (39.), Hurst (64.).
A döntő: 1968. június 8., Róma: Olaszország -Jugoszlávia 1-1 (0-1, 1-1, 1-1). 68 817 néző. Olaszország: Zoff-Burgnich, Guarneri, Castano, Facchetti-Ferrini, Juliano, Lodetti-Domenghini, Anastasi, Prati. Jugoszlávia: Pantelic-Fazlagic, Paunovic, Golcer, Damjanovic-Pavlovic, Trivic, Acimovic-Petkovic, Musemic, Dzajic. Gólszerzők: Dzajic (39.), Domenghini (80.). Miután nem bírt egymással a két csapat, s nem tudott a bajnoki cím sorsa fölött dönteni, két nap múlva, 1968. június 10-én megismételték a döntőt, szintén Rómában, de most csak 32 886 néző előtt: Olaszország-Jugoszlávia 2-0 (2-0). Az olaszok siettek, s már az első félidőben dûlőre vitték a bajnoki cím sorsát. Olaszország: Zoff-Burgnich, Guarneri, Salvadore, Facchetti-Rosato, Mazzola, De Sisti-Domanghini, Anastasi, Riva. Jugoszlávia: Pantelic-Fazlagic, Paunovic, Holcer, Damjanovic-Pavlovic, Trivic, Acimovic-Hosic, Misemic, Dzajic. Gólszerzők: Riva (11.), Anastasi (32.).
(áros)
(folytatjuk)