
Fertőzés
Tódor László régi ismerősöm, útban a találkahely felé épp azt próbáljuk felidézni, hány éve is már annak, hogy a sofőrtudományok alapjait próbálta belém sulykolni. Jó régen volt, afölött nem is vitatkozunk. Már akkoriban tudtam szenvedélyéről, arról, hogy nyáridőben a szentpéteri repülőtéren víkendezik, s elemében leginkább a levegőégben érzi magát. ?t a repülés fertőzte meg, de nagyon. Nem múló szerelem számára a lebegés, inkább szenvedély. Sárkányrepüléssel kezdte, akkor még, amikor görbe szemekkel néztek mindenkire, aki nem egyenruhát viselt odafenn is. Innen visszanézvést kissé kockázatos volt a repülésnek az a formája, ejtőernyő nélkül, igencsak kiszolgáltatottan - egy-két csonttörés emlékezteti a régi szép időkre, na meg olyan félresikerült landolások, mint a szederbokorbeli vagy a rozsföldi. No de a szép emlékek mindenike egy-egy lecke a későbbiekre, mert mondanom sem kell, a sárkányrepülésnél nem állt meg emberünk, továbblépett a vitorlázó repülőgépekhez, s onnan a motorosokhoz. De hogy még ez se legyen elég számára, másodmagával, Balogh Ádám hasonló szenvedéllyel megfertőzött barátjával repülőgép-építésre adták a fejüket. Hogy miért? Kihívás is, bizonyára, a tapasztalt repülőmodellezőknek izgalmas feladat lehet egy valódi gépet megépíteni, de leginkább a kényszer vitte rá őket. ,,Pénzügyi krízis van, kezdett csökkenni istentelenül a repült órák száma. A vitorlázó repülés költséges sport, állam bácsi finanszírozza, s ha hagyja, akkor repülünk? - mondja Tódor László. Most azonban csak a teljesítménysportolókra futja a támogatásból, s ha a repülés szerelmesei gyakrabban szeretnének felszállni, hát gondoskodniuk kell saját gépről. Mégiscsak használnia kellett furfangos eszét a székelynek.
Barter és ajándék
A mustrát az első ,,szerelőcsarnokban? kezdjük, Balogh Ádámék egyik garázsában. Most tágasnak tûnik az egyautós garázs, a fal mellett a légcsavar (egyike a kevés gyári alkatrésznek), asztalokon, állványokon még néhány alkatrész. És mindenütt kis barkácsgépek. Itt készült el a törzs, mesélik, adott pillanatban csak araszolni lehetett a garázsban az alkatrészek között. A másik garázsban egy asztalon a letakart motor. Ez volt az első ,,alkatrész?, kalandos úton jutottak hozzá: barterben szerezték. Még az 1970-es évek végén, mikor az ,,ólommérgezésben elhalt főnökünk? megszüntette az Aviasan nevû egészségügyi repülést, rengeteg repülőgépkellék vált feleslegessé, élelmes repülősök pedig ,,megmentettek?, amit tudtak. Nemrég a r?d?u?i-i kollégák egy ultrakönnyû gép építéséhez Volkswagen-motort kerestek. Egy ilyennel cserélték el az egykor jobb napokat is látott négyhengeres, 4000 köbcentis, 105 lóerős repülőgépmotort. Még melegében elvégeztették a revízióját is Vidombákon, 700 óra mûködésre alkalmas a következő főjavításig. Jó sok ideig repülhetnek vele, hiszen szombat-vasárnaponként egy-egy órát szándékoznak használni a gépet.
Még érdekesebb, ahogyan a repülőgép tervrajzainak birtokába jutottak. Marcel Jurc? a román légierő pilótája volt a második világháborúban, harci bevetésen német fogságba került, majd a háború után Franciaországban telepedett le. Repülőgépeket tervezett, kimondottan olyanokat, amelyeket egy átlagos felkészültségû modellező megépíthet. A Tampet volt az első általa tervezett és megépített gép, s a legjobban sikerült is. A modellből már negyvenhetet építettek meg világszerte, Franciaországban van egy mûrepülő-kötelék is, mind amatőr építésû Tampetek, elismertségüket jelzi, hogy a jelentősebb légibemutatókon mindig ott vannak.
Mikor felmerült a repülőgép építésének ötlete, Jurcának küldtek levelet. Szegények vagyunk, de becsületesek, repülőgépet szeretnénk építeni, nagyon megtetszett a Tampet, hogyan lehetne hozzájutni a terveihez? - nagyjából ez volt a levél tartalma. Két hét múlva érkezett a válasz, gyerekek, ti vagytok az elsők Romániában, akik az én gépemet akarjátok megépíteni, ha vállaljátok, hogy pontosan a rajzok szerint készítitek el, ingyen küldöm a tervrajzokat. Vállalták, persze. Jött a csomag: egy kiló tervrajz, s az építési engedély - két gépre.
Aztán már könnyen ment. A légügyi hatóságoktól külön engedélyt nem kellett igényelniük, csupán bejelentették gépépítési szándékukat. Az amatőr építésû és kitből összeszerelt gépek mûszaki felügyeletét és repülési jogosítását a Román Repülőklub végzi, egy erre szakosított mérnök egy-egy alkatrészcsoport elkészültekor ellenőrzi, hogy minden a terveknek megfelelő-e. A szentgyörgyi gép építésénél ez idáig mindent rendben találtak, de ennél büszkébbek Tódorék arra, hogy kétszer meglátogatta őket Marcel Jurc? is, és nagyon elégedett volt azzal, ahogyan dolgoznak a gépen.
Háromnegyede
házi gyártmány
Időközben megérkezünk a második ,,szerelőcsarnokba?, egy asztalosmûhely manzárdjába. Tágas terem, oldalt a törzs pihen, előrehúzott kabintetővel, középen a szárny: akár egy hatalmas bálna lecsupaszított csontváza, a gerinc az oldalbordákkal. Balogh Ádám rögvest kézbe is veszi a kézigyalut, időnként váltogatja a csiszolópapírral. Pepecsmunka folyik most, tökéletesre kell kihozni a szárnyat, mielőtt a burkolás rákerülne. Szemben - a tekintetet azonnal megragadja - a gép látrajza; egy rajzolóasztalon egy másik tervrajz. Hasonlítom a már elkészült darabokat a rajzhoz. Hány óra munka van benne? - bukik elő önkéntelenül is a kérdés.
- Juj - borzad bele Tódor László. - Öt éve minden szabad időnk, naponta másfél-két óra, és mindig a hétvégék. Kivéve, mikor kényszerszünetet kellett tartanunk. Fél évet álltunk, mielőtt nekifogtunk volna a szárnynak, nem volt pénzünk megvásárolni a rétegelt lemezt.
Mert egy repülőgépet nem lehet akármilyen anyagból elkészíteni. Különleges faanyag kell hozzá, a tömör fa sûrû, egyenes szálú, szálkifutás- és bogmentes, gyantazárvány nélküli kell hogy legyen, ráadásul centinként legalább hat évgyûrûvel. Bukovinából s a Görgényi-havasokból szerezték be, ,,futottunk eleget utána?, mondják. A rétegelt lemezt már könnyebben megkapták, a finnek készítik Európában a legjobb minőségû, nyírfából gyártott lemezt. Aztán még jön a sûrû szövésû lenvászon, az burkolja majd a törzset és a szárnyat, különleges anyaggal átitatva majdnem olyan keménységûvé válik, mint a fém, növeli a gép szilárdságát, és csökkenti légellenállását. Persze, fém alkatrészek is szükségeltetnek a géphez, a kormánymû vezércsigái, egyebek, ezeket egy szintén repülős haver, a kézdivásárhelyi Vargyasi Benci készíti. Időnként akad még segítségük, de a munka 96 százalékát ketten végezték el.
Természetesen, nem mindent lehet ,,házilag? elkészíteni. Más repülőgépek hasonló méretû alkatrészeit is beépítik, a futómû például egy csehszlovák gyártmányú sportrepülőgéptől származik, a kötelező mûszerek is gyáriak, akár a motor és a légcsavar - más egyéb mind barkácsolás. Az üzemanyagtartály most készül üvegrostból és mûgyantából, a fülketető plexijének meghajlítása sem nagy ördöngösség - úgy bő háromnegyede a repülőgépnek házi gyártmány, a többi ipari termék.
Fentről a föld
Szó szót követ, technikai kifejezések is hangzanak el bőven - a repülőgép-építéshez ugyanis nem elég a modellezői múlt és a pilótai felkészültség, bizony, nagyon kell tudni, mi hogyan és miért úgy mûködik. Az építésről óhatatlanul a vezetésre terelődik a szó.
- Nehéz megtanulni repülőgépet vezetni?
- Könnyebb, mint autót. Épp csak, hogy három dimenzióban mozog a pilóta. A vezetés pedig: Jules Blériot alkotta meg a ma is használatos kormánymû alapelvét, abból kiindulva, hogy aki tud lovagolni, az könnyen megtanulhasson repülőgépet vezetni is. A gyeplő lett a botkormány, a sarkantyú a pedál. A többi egyszerû: a botkormányt nyomva gyorsul, húzva lassul a gép; jobbra-balra döntve bedől a fordulóba, a pedálokkal fordul.
- A három alapvető mûszer az emberrel születik - szól bele a beszélgetésbe Balogh Ádám is, aki ez idáig szorgalmasan csiszolta a szárny bordáit. - A szemével látja a magasságot, a fülével a szél süvítéséből érzékeli a sebességet, a fenekével pedig a gép csúszását, billenését, dőlését.
- Mit lehet látni odafentről?
- 1500 méteren például Brassó fölött egy sötét kupolát, a szmogot. Egyébként szép tiszta a világ, nem látszik a sok kosz, a gödrök. Hatszáz méternél már az emberek sem, ezer méterig még látni az autókat, a vonatot, amint mászik, mint egy hernyó. 1500-2000 méter fölött már semmilyen mozgást sem, olyan, mintha lakatlan bolygó fölött repülne az ember.
- S a felhők fölött?
- Vitorlázó géppel a felhőkbe nem szabadna belemenni, de azért mindenki belekóstol egy kicsit. Nagyon sûrû köd vesz körül, a szárnyvég sem látszik. És iszonyatos zaj van a felhőben, mintha vízesés lenne a közelben. Érdekes, a felhőből kibújva három-négy másodpercig fekete-fehérben látja az ember a világot. Odabenn csak a szürkének a különböző kontrasztjait érzékeli, s mikor kibújik, úgy jár, mint a túlexponált fénykép, amelyet beledobva az előhívóba, hirtelen nagyon élesen kirajzolódik minden. Egy másik érdekes jelenség, hogy mûrepülő figurák, bukfenc, dugóhúzó után nagyon beélesedik a látás. Az agynak hirtelen megnő a vérellátása a centrifugális erő következtében, hét-nyolcszáz méterről a vakondtúrást is meglátja a pilóta. Olyan érzés? jobb a szexnél.
Ebben nem értünk egyet, bár még nem próbáltam a repülést.
Répa és bojtorján
Nyilván, egy repülős élete nem zökkenőmentes. És ezt nem csak arra kell érteni, hogy bizony, a levegő is gödrös olykor (az emelő áramlások nem egyenletesek, tó fölött például mindig hidegebb a levegő, egy ilyen áramlásba bekerülve nyolc-tíz métert ,,liftezik? a repülő), de előfordulnak kisebb-nagyobb malőrök is. Például, ha a vitorlázónak nem sikerül kifognia egy megfelelő áramlást, és elveszíti a magasságot. Olyankor nagyon azt keresi, hol lehet balesetmentesen földet érni. Szántóföld erre a legalkalmasabb, az bizonyosan simább, mint egy legelő. Prázsmár határában kellett kényszerleszállást végeznie egy alkalommal Tódor Lászlónak, kiszemelt egy répaföldet, a végében öregasszony kapált éppen. Amikor a néni meglátta a fejkendő alatt, hogy az a nagy madár az ő földjét célozta meg, a kapa repült egyik felé, a néni be a kukoricásba másik felé. Szerencsésen földet ért a repülő, még a répát sem taposta el, pontosan két sor között futottak a kerekek. A pilóta rádión bejelentette, hogy mehetnek érte, s már a második cigarettát szívta, mire a mami előosont a kukoricásból. Szempillantás alatt összegyûlt a falu népe is, no de jóindulatúak voltak, segítettek elvontatni a gépet odáig, ahonnan a permetezőrepülő szokott felszállni.
Visszatérve a repülés tudományára: ott is, akár az autóvezetéshez, jogosítvány kell. Minden gépkategóriához külön-külön. Legnehezebb a ,,tûréspróba?: öt órát kell egyhuzamban a levegőben maradni. Az első óra még szórakozás, a másodikban már kezd fáradni a pilótajelölt, a harmadik végén teljesen kikészül, a negyediknél már nem bánja, akármi történik, csak leszállhasson, az ötödiknél már úgy elfásul, hogy semmi sem érdekli, s akkor még tíz percet fenn kell ülnie már csak becsületből is, hogy ne mondják, csak öt óra telt ki tőle. Végül földet ér, és kiszáll a gépből, de az is lehet, kiesik. És akkor jön még a pilótakeresztelő, ami abból áll, hogy ami bojtorján s mindenféle szúrós nyavalya található a repülőtéren, azt kupacba hordják, az első önálló repülése után a gépből büszkén kipattanó pilótát felkapják (ha ellenkezik, az még rosszabb), s beledobják a tüskés ágyba. Ha szép simán szállt le a géppel, akkor csak egyszer, ha a gép még eldobbantott néhányszor leszálláskor, hát annyiszor. Hogy jegyezze meg, míg él, a pilótaülés nem egy kényelmes hely, azon dolgozni kell.
Ez csak a kezdet
Lassan lejárt a ,,délutáni mûszak?, szedelőzködnek az építők. Ezen a délutánon nagy haladást nem produkálhattak, az újságírói kíváncsiság hátráltatta őket. Viccelődünk még keveset (miről ismerszik meg a repülős? Hát arról, hogy ha várakoznia kell, állandóan az eget kémleli.) A lokálpatrióta büszkeség kérdezteti: készült-e még kisiparilag repülőgép Romániában? Igen, hangzik a válasz, egy aradi srác amerikai tervek alapján készített kétszemélyes gépet, két éve már fel is szállt vele - igaz, ő annyival hamarabb fogott hozzá az építéshez. És még egy kérdés furdal, fel kell tennem azt is. Ketten építik az egyszemélyes gépet. Ki fog vele repülni? Hát mindketten, jön a magától értetődő válasz. Aztán a következő gép kétszemélyes lesz.
Tervekben tehát nincs hiány, s különben is, két gép építésére kaptak engedélyt. Ki kell használni a lehetőséget. Villanyoltás előtt búcsúpillantás, tekintetükkel is simogatják a törzset, a szárnyat. Sok munka vár még rájuk, de most már látják a végét. ?sszel repülni akarnak. Még arra kérem őket, hívjanak el az első felszállásra. Ritka esemény lesz.
Váry O. Péter