Csengettek, ajtót nyitottam, a lépcsőházi félhomályból orrfacsaró bûz csapott szembe velem, majd a csípős szagból kibontakoztak a szomszéd országban kiemelten luxus körülmények között lakó vendégeink, s köszönés helyett azt kérdezték: - Holnap eső lesz? - Napsütést ígért a tévé - felelem. - Hála istennek - így a vendég -, azt hittük, időváltozás lesz, s azért van ez a poshadt szag.
Vendégünk elharapta a szót, mint akinek valami illetlenség buggyant ki a száján, mi pedig szégyenkezve magyarázkodtunk, hogy ez a takarítatlan közvécékre jellemző bûz a saját tömbházunk pincéjéből nyomul fel a negyedik emeletnyi magasságba, ahol mi lakunk. Az ajtót ezért csapjuk rá hirtelen a távozó vendégre, az ablakot meg azért nem nyithatjuk ki, mert onnan a szúnyogok rajai tódulnak be a lakásba.
- Nálunk nem lesz időváltozás - minden marad a régiben, amíg az évek hosszán át tartó pincebéli áztató förtelemtől össze nem omlik a tömbházsor, motyogom magamban, miért kezdjem vendégeink előtt piszkálni azt a közmondásos valamit, ami ettől még jobban bûzlik? Normális körülmények között élő és épeszû ember amúgy sem hinné el, hogy ezek az annyiféle taksát, közköltséget, személyi fogyasztást fizető lakók még nem fojtották bele a pöcegödörré változott pince zaccába azokat, akik ezt a bûzt rájuk eresztik.
Ily módon aztán még cinkosaikká is válunk a döghalál szagát számunkra megelőlegezőknek, mert mi is takargatjuk a tényeket, szépítjük a valóságot. Mert traktáljam azzal a tavasztól őszig illatozó környezet kertes házából hozzánk érkezőket, hogy a Gr. Mikó Imre utcának az ábécé betûivel jelzett pincéiből a mi alagsorunkba ömlik a háztartási szennylé, hogy a mi lépcsőházfelelősünk hiába szivattyúztatta ki a fekáliával keveredett bûzös valamit, másnapra már, a közlekedő edények törvénye szerint, ismét bokáig ért a szomszéd pincékből áttörő ganélé?
Naivak az emberek - a szomszédasszony ugyanis azt hitte, hogy az újságírónak oly nagy a hatalma, hogy csak átszól ilyen-olyan adminisztrátornak, és máris változik az idő. Az optimista hiszékenység oda vezetett, hogy én is azt gondoltam, ha személyesen nem is tudok beszélni a mérnök úrral, aki ezeket a pinceügyeket felügyeli, rámondom könyörgésemet az üzenetrögzítőjére, s a szakmailag elkötelezett, hivatástudattal is rendelkező polgártárs teszi a dolgát, dorgál, bírságoltat és hatósági eréllyel szivattyúztat majd a szomszéd lépcsőházak pincéiben.
No, nem. Nálunk nem lesz időváltozás, marad a bûzlő, lerekedt levegő, mindaddig, amíg lélegeztetőgépre nem kapcsoltatják azokat, akik velünk tüdőre szívatják ezt a fertőző bûzt.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.