HatárhelyzetekKözélet: Seprik a Nagyerdő útját?

2004. május 14., péntek, Archívum 2003–2007

Hét végén veszik voksát a zágoni Bota közbirtokosság tagjainak, hogy egy osztrák-román cégre ráadják-e a Kárpátok köpenyegének e több száz hektáros darabját. A közbirtokossági erdő eladási ceremóniáját a tervek szerint a demokrácia mezébe öltöztetve bonyolítják le, bukaresti jogszolgáltatás mankóira támaszkodva.
A közbirtokossági vezetés az önmaga ellen indított csődeljárással a csapdahelyzetek bonyolult, precedensteremtő von­tatócsaflingjait (vasékeit) veri a közvagyon rönkjeibe, amely a közbirtokossági rendszer több évszázados élethalálharcának színtereit vontatja át egy szakadékos völgybe.
A jelenség az egyedi zágoni eseten túl elvi jelentőségû, e sorok íróját elsősorban ez érdekli, de a közbirtokossági tulajdon személyi vagyongyarapodást szolgáló értékesítésének konkrétumait sincs szándékában mellőzni.
Miért, miért nem, nekem ez a Bota-ügy zágoni Mikes Pál - Mikes édesapja - életének tragikus végnapjait juttatja eszembe, aki részese volt a Thököly-féle felkelésnek, s emiatt havaselvi szószegés következtében Heisler osztrák generális kezére került, aki vasra verve Fogaras várába vitette, és ott kegyetlen kínzások közepette vetettek véget életének. Előbb végtagjaiból metszettek le naponként egy-egy ízületet, majd fülét, orrát csonkolva, szemét kilökve pusztították el. A vérfagyasztó történet felemlegetése szándékos. Nyilvánvaló, hogy ha már el kell veszni, akkor a képzett bakó egyetlen suhintása, a gerinccsigolyát roppantó hóhér akasztókötele a megváltást jelentette volna a megkínzottnak.
A Bota rengetegének közbirtokossági tulajdonban tartása, minden bizonnyal, rengeteg vesződséget, sőt, fájdalmat is okoz majd. A közbirtokosság életének egy vásári csapásra történő kioltása mellett ,,érvelők? sorjázzák is ezeket, rá se rántva arra, hogy nagy részük szánalmasan primitív és szégyellnivalón nevetséges. Említsünk meg néhányat: a Bota ,,messzire? van Zágontól. A nagyközségnek valaha 40 000 hold erdőbirtoka volt, hozzá tartozott Bodzamező nagy része, erdei a Nagybászkáig, a Szurdokig benyúltak Moldva felé, egy egész sor bodzamezei település - Zágonbárkány, Szitabodza, Zabrató stb. - zágoni birtokon jött létre. Az akkori útviszonyok és közlekedési eszközök nem keltették a messzeség képzetét.
De, engedelemmel, azért megkérdeznők, hogy a német erdővásárlónak a Bota nincs messzire? A zabratói fûrésztelepet birtokló arabnak, a gőzölt bükkfaanyagot Egyiptomba szállító muszlim vállalkozónak, aki éppen a Bota térségéből kitermelhető fára alapoz, nincs messzire az erdő? ,,Ha kitermelésre kerül a Bota erdeje, akkor is a bodzafordulóiaknak van hasznuk, és nem a zágoniaknak? - zeng a másik ,,érv.? Ugyan, kérem, ez tipikus munkakerülői logika. A farkaslaki szénégetők a Botában is rakják a baksákat - több alkalommal fel is kerestem őket -, a transzhumáló juhászok Zágontól a besszarábiai legelőkig málházták szamaraikat.
Ne aprózzuk el a dolgokat, és ne csak a tervezett botai tranzakció nevetséges aspektusait emlegessük.
A közbirtokossági erdő elkótyavetyélése révén az RMDSZ kerül tragikomikus csapdahelyzetbe. A közbirtokossági erdőtulajdon visszaszerzése összességében is az RMDSZ képviseletének és szakembergárdájának legmaradandóbb, Székelyföld jövőjét is nagymértékben befolyásoló és megalapozó cselekedete. Az Együtt, szabadon! választási szórólapon olvasom: 11 millió hektárt meghaladó föld és erdő került vissza eredeti tulajdonosához. A zágoni közbirtokossági ,,csődeljárás? a magyarság érdekképviseletének csődje, önmagának jogi és erkölcsi lenullázása. Itt nincsenek jogi kiskapuk, búvó- vagy lapulóhelyek. Mikes Pál kiszolgáltatott helyzetében elszenvedte a csonkolásos tortúrát, de nem ő csonkolta önmagát. A közbirtokossági vagyont évszázadokon át aprították, lopkodták, de a tulajdonosok soha nem vették el eddig önkezûen a szemük világát.
A zágoniak néhány piculáért elherdálhatják a közösségi vagyont, látszólag ,,nyerhetnek? a bolton, de erkölcsileg az erdélyi magyar közösség egésze veszít. Eladja a jövőjét, mert, egyrészt, a szocializmus dicső évei alatt elveszítette a századokon át féltve őrzött, vérrel védett tulajdonosi tudatát. (Az más kérdés, hogy egyeseknek nem is volt ilyen.)
A ?60-as, ?70-es években néhai Imreh István akadémikusnak és Egyed Ákosnak - mindketten szülőföldink -, Demény Lajos professzornak meg néhány társuknak, a Kriterion Könyvkiadó éppen zágoni származású igazgatójának, Domokos Gézának köszönhetően megrendülten és a változás, a megmaradás biztos hitével olvashattuk A törvényhozó székely falu (1976), a Falu, város, civilizáció (1981), A rendtartó székely falu (1983) köteteit. Mindvalahányból annyi erő és biztatás sugárzott, ami, azt hittük, évszáza­dokig kitart, s vagyonunktól, történelmi jussunktól megfosztva bár, de ennek bûvkörében élhetünk - és itthon érezhetjük magunkat.
És lám, egy nálunk eddig csupán a két világháború között tapasztalt történelmi forgószélnek, egy kisebb hurrikánnak kell csak becsapnia, és erdeink, érdekeink máris óriási széltörésnek vannak kitéve.
Mondják, hogy az orkánerejû szelek azért visznek véghez akkora pusztítást, mert az erdő egységét avatatlan kezek megbontják, mert hiányoznak az erdővédő, erős gyökérzetû és lombozatú erdőszéli, őshonos fák, az előerdők, amelyeknek még a gyenge kökénybokrai is képesek megvédeni a Kárpátok egész köpenyegét.
Molnár Józsiás írta 1902-ben: ,,Ha már nem nevelhetnek, nem legeltethetnek a közös legelőkön marhát, sertést, ha az erdő terményeinek élvezetétől, fától, gyümölcstől stb., meg lesznek fosztva, akkor Székelyföldön számukra többé nincs, és nem lehet élet, akkor részükre nincs más mentőeszköz, mint a vándorbot.?
Persze, kérdezhetnénk egy s más apróságot a voksolóktól, hogy például szám szerint hány közbirtokossági tulajdonosnak származik számottevő személyes haszna ebből a végkiárusításból, hogy a közvetítőknek csurran-e, cseppen-e valami a ,,közösségi szolgálat? sajátos értelmezése miatt? Jó lenne tudni, hogy a nyugati és a török bankok miért adnak kedvezményes kölcsönt romániai ingatlanvásárlásra, s azt is, hogy miért nincs erdélyi magyar érdekeket szolgáló, hitelt folyósító bank mindmáig?
És, végül is, miért nem a faanyagot értékesítik, vagy miért nem ennek az ipari felhasználása vált ki érdeklődést a közbirtokossági képviselettel felruházott közösségi érdekvédőkből, miért nem tudják megvárni az ország uniós csatlakozását, amikor minimálisan tízszeresére ugrik az erdővagyon értéke?
Végtagjaiktól megfosztott, mozgásképtelen emberek mondják, hogy amputáció után úgy érzik, a leválasztott végtagjuk fáj. Vajon a közbirtokossági vagyontól megfosztott zágoniaknak lesz-e amputáció utáni fájdalomérzetük? És van-e a 80 esztendős Domokos Dezső iskolaigazgatón kívül értelmiségi, akinek tiszte lenne falusfeleivel megosztani a ve­szélyérzetet?
Nem lenne jobb, ha Áprilyvel együtt, s megrendítő közösségi érzettel mondhatnók, mikor eljön annak az ideje, hogy: S ha majd mélyebbre költözöm, / érzéstelen rommá omoltan, / egy hang közelről súgja még: / Én is az erdő fája voltam.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép