KézdivásárhelyMeghalt egy fiatalember

2004. május 18., kedd, Archívum 2003–2007

Tragikus haláleset színhelye volt a céhes város kórházának belgyógyászati osztálya. A harminckét éves, kézdivásárhelyi születésû, Sepsiszentgyörgyön lakó és Angyaloson tanítóskodó Szász Róbert május másodikán 2 óra 20 perckor elhunyt.
A Szász házaspár, Róbert és Réka a Rózsa vendéglőben volt lakodalomban. Éjféltájt Robi kezdte rosszul érezni magát, furcsa nyomást érzett a gyomra táján, izzadni kezdett, és elzsibbadt a bal karja. Minden jel szívinfarktust sejtetett. Felesége ezt látva arra kérte, menjenek be a kórházba. A kocsit fél kézzel Robi vezette. 1 óra 40 perckor érkeztek a belgyógyászatra. Az ajtónál várakozniuk kellett, míg előkerült a kulcs. Egy ápolónő lefektette, EKG-vizsgálatot készített, és elküldött valakit a szolgálatos orvos után, aki tíz perc múlva érkezett meg. Robi egyre rosszabbul érezte magát. Újabb EKG, vérnyomást és lázat is mértek, melynek nyomán az orvosnő szívizomgyulladást állapított meg. A súlyos beteget egy közös kórterembe fektették, feleségét 2 óra körül hazaküldték. Szász Róbert felesége távozása után húsz perccel elhunyt. Élt harminckét évet. Dr. Adrian Cre?u törvényszéki orvos megállapítása szerint a fiatalember halálát szívinfarktus okozta. A Szász család azóta sem tudott belenyugodni gyermekük korai halálába, dr. Opra Magdolna belgyógyász orvost vádolják Róbert tragikus haláláért.
Szász Margit, Robi édesanyja szavait szó szerint közöljük:
- Az ellen az orvosi magatartás és melléállás ellen van panaszunk és sérelmünk, ahogyan eljártak a gyermekemmel. Dr. Bíró Géza kórházigazgató főorvos véleményével sem tudunk egyetérteni. Egy kórházigazgató hogy meri kijelenteni azt, hogy menthetetlen volt, vihettük volna bárhová. Minek alapján állítja ezt, hiszen ő szombattól hétfő reggelig nem tartózkodott a kórház területén? Ez idő alatt megtörtént a halál és a boncolás is. Mi voltunk ott, jobban tudjuk, mi történt. Miért nem merik vállalni azt a hatalmas felelőtlenséget? Mi tudjuk azt, hogy a kórház szegény, hogy hiányos a felszereltsége, de azt, ami van - gondolok itt az intenzív osztályra -, használni kellett volna. Az intenzív osztály akkor éjszaka történetesen üres is volt. Ott van az a bizonyos monitor, amit nem használtak. Miért kezelte úgy, mint olyant, aki esküvőről jött, és részeg, amikor csak két üveg sört ivott meg éjfélig. A kórbonctani vizsgálat sem mutatott ki alkoholt a vérében. Opra doktornő magatartására és hozzáállására nem kapok szavakat. Reggel miért nem mert a szemünk közé nézni, és bevallani, hogy a tudását meghaladta az eset, és nem tudott segíteni a gyermekünkön? Miért mondja azt, hogy megtett mindent azért, hogy megmentse az életét, amikor ez nem igaz, nem tett meg semmit. Az intenzív osztály azért van, hogy ha a legkisebb gyanú is felmerül, hogy az illetőnek infarktusa van, akkor oda fektetik a beteget, nem egy közönséges kórterembe. Tudom, hogy az orvos nem Isten, de ember, aki felesküdött arra, hogy életeket mentsen meg. Vádolom az orvosnőt, mondhat nekem Bíró igazgató bármit, vádolom, százegyig vádolom, mert megölte a gyermekemet. A hanyagsága, a nemtörődömsége, a lustasága vezetett Robi halálához. Annak az orvosnak, aki éjszakai ügyeletes, ébren kell lennie, hiszen ez a munkája, ezért fizetik, hogy engedheti meg magának, hogy aludjon. Ha alszik, akkor ilyen súlyos esetben két perc alatt legyen talpon, és ne tíz perc múlva. Ha egy gyári munkás éjszakai váltásban dolgozik, az sem fekszik le a gép mellé, mert éjszaka van, hanem végzi a dolgát. A boncolóorvos semmi szervi elváltozást nem tapasztalt, azonkívül, hogy a mája egy kicsit nagyobb volt. ? sem tudta megmagyarázni, hogy mi okozta ezt a hirtelen halált. Családunkban orvosok vannak, akik tudják, hogy a sokkoló szerkezetet csak abban az esetben szabad alkalmazni, amikor a monitoron látszik, hogy a szívverés teljesen megállt. Ha a szívverés nincs teljesen megállva, és azt ráteszik, megölik a beteget. Opra doktornő rátette a készüléket, látszott a nyoma, de ő honnan tudta, hogy a szívverés teljesen megállt, ha nem volt rákapcsolva a monitorra? Kitapogatta a pulzusból? Állítom, hogy nem tettek meg semmit fiam életének megmentése érdekében. Ha egy gépkocsivezető elgázol tévedésből valakit, elítélik és elzárják, és kötelezik, hogy fizesse az illető gyermekei után a tartási díjat, amíg azok felnőnek. Az orvosnő ugyanezt a vétket követte el, egy két- és egy ötéves gyermeket apa nélkül hagyott. Miért nem lehet őt is arra kötelezni, hogy amíg a két gyermek felnő, fizesse a gyermektartásukat, ha már megölte az édesapjukat? Az is felháborító, ahogy a holttesttel elbántak. Tudom azt, hogy szegény a kórház, de az a gyár és annak tulajdonosa, ahol én dolgozom, a New Fashion és Wegener úr óriási összegekkel támogatja az egészségügyet. A kórháznak nincs egy tisztességes hidegháza, ahol legalább három halottat tisztességesen, emberi körülmények között fel lehessen ravatalozni. Ha akadt volna akkor éjszaka még egy halott, az már a földre került volna. Amikor reggel nyolc órakor bementünk, láttuk, hogy az elhunyt fiam egy mellékfolyosón egy rossz targoncán feküdt. Volt ott seprû, szemeteslapát, elbontott ágy. A cipője az ablakpárkányon volt. Az volt a magyarázat, azért vitték oda, hogy a kórteremben a többi beteget ne zavarja. Ezzel egyet is értek, és nem is. Ez vasárnap reggel volt. Ott akarták tartani hétfő reggelig az általam leírt körülmények között. Elmentünk, és behívtuk a mindenki által Diónak nevezett személyt (Kozma Jánosról van szó - I. I. megj.), aki a hidegházzal foglalkozik. A legtöbb emberséget részéről tapasztaltuk, ő volt az, aki telefonált Cre?u doktornak, és megkérte, hogy jöjjön, és boncolja fel. Elment velünk a rendőrségre, a fiamat felöltöztette, ő volt az, aki emberi módon mellettünk állt. A törvényszéki orvost a belgyógyászat orvosainak kellett volna értesíteniük, és nem másnak. Opra doktornővel azóta sem tudtunk beszélni, habár a férjem több esetben is kereste. Egy óra állt a rendelkezésére, hogy megmentse a gyermekünket. Nem mentette meg. Ha elébünk állt volna, és bevallotta volna: tévedett, lehet, hogy meg is tudtunk volna bocsátani neki. Tudomásunk szerint a megyei bûnügyi rendőrség is foglalkozik az üggyel. Azt akarjuk, hogy az orvosnő elnyerje méltó büntetését, de azt nem óhajtjuk, hogy olyan peres ügy legyen ebből, hogy a fiamat exhumálni kelljen. Ezt nem engedem meg. Mi akkora fájdalmon mentünk át, hogy emberi ésszel szinte fel sem lehet fogni. Tudom, hogy a fiamat nem támaszthatom fel ezzel a panaszommal, de azt szeretném, hogy a fenti megdöbbentő eset szolgáljon mindenki számára figyelmeztetésül és tanulságul. Én minden szavamért vállalom a felelősséget?
Lejegyezte: Iochom István
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép