Negyvenéves AZ ,,Europa-ClubKitekintő: Ablak Európára

2004. május 18., kedd, Archívum 2003–2007

Ezen a tavaszon 40. évfordulójának ünneplésére gyûlt össze a Collegium Hungaricum Hollandstrasse 4. szám alatti dísztermében a bécsi ,,Europa?-Club (Bécsi Magyar Kultúregyesület) tagsága, valamint a kárpát-medencei és Európa nyugati térségeiből érkező nagyszámú meghívott. A nagy múltú magyar egyesületet számos osztrák és magyar közéleti személyiség köszöntötte, a lakitelki (Magyarország) Kösöntyû néptánccsoport és a vajai Rákóczi tárogatóegyüttes igazi ,,hungarus? színt kölcsönzött és magyaros hangulatot teremtett a bécsi, illetve az ausztriai magyarok találkahelyén. A Rákóczi Szövetség ünnepi zászlóátadással hajtott főt a nyugati magyarság legtermékenyebb csoportosulásának négy évtizedes munkássága előtt. A bécsi ,,Europa?-Club ugyanis olyan történelmi időszakban alkotott programot és cselekedett a magyarság bécsi, illetve európai egymásra találásáért, amikor ezért a Kárpát-medence egészében ,,imperialista bérenceknek?, ,,a reakció szekértolóinak? minősíttettek-minősíttettünk. A 40. évforduló alkalmával dr. SMUK ANDRÁS geológusmérnökkel, az ,,Europa?-Club titkárával, azaz ,,húzóemberével?, ügyintéző mindenesével pásztáztuk végig a félszáz esztendős múlt felé tartó egyesület munkásságának fontosabb stációit és útjának irányvételét.
Császárvárosi vendégjárás
- A kelet-európai szögesdrótos határzárak szétvagdalása előtt és azután miként toborozta az ,,Europa?-Club a Kárpát-medencéből a vendégeket?
- A ?70-es években zömében nyugati előadókat hívhattunk. Alig-alig akadt magyarországi vendégünk. A ?80-as években Lezsák Sándornak is csak meghívó nélkül tudtuk megszervezni a rendezvényt. Azoknak az embereknek üzentünk, hogy jöjjenek, akikről tudtuk, hogy nem fognak feljelenteni, és nem lesz a meghívásunkból otthon cirkusz.
Érdekes, hogy a ?80-as évek felétől fellendült az otthoni kapcsolattartás. ?k kerestek minket. A magyarországi értelmiség személyiségei sorra jelentkeztek. Akkor a magyar értelmiség még nem osztódott meg, nem volt még népi és eszdéesz-vonalra oszló réteg, hogy így mondjam. Konrád György, Csoóri Sándor és mások egymást váltogatva érkeztek hozzánk. A rendezvényeknek ez egy külön vonulata volt, a Pazmaneumot néha úgy megtöltötték, hogy a lépcsőkön is álltak az emberek.
- Ebben az időszakban milyen szerephez jutottak az erdélyi származásúak?
- Külön csoportot és színt képviseltek. Ezek felé Szabó Zoltán nyitott - voltak mások is, de elsősorban az övé ilyen vonatkozásban az érdem. A színházi vendégjáték-sorozatot ő szervezte meg és indította el.
- A határokkal, Magyarországot kivéve, nacionálkommunizmustól szétszabdalt, diribdarabokra bontott magyarságot a rendszerváltozások után miként lehetett együvé fogni?
- A rendszerváltozások után aztán a csatornák megnyíltak. Kerestük egymást. Kárpátaljától Felvidékig. Először Pozsonnyal alakult ki jó kapcsolatunk. Elsősorban nem is az anyaországra, hanem a peremvidékre figyeltünk. A csehországi magyarok, úgy tûnt, már nem is léteznek. Ezek csodálatos módon beindultak, és különleges hangulatot árasztottak maguk körül. Hihetetlen örömteli pillanatok voltak, amikor a peremvidékek magyarsága az Ausztriában élőkkel egymásra talált. Leírhatatlan öröm volt tapasztalni, hogy itt is van egy igen aktív kisközösség, amott is mûködik egy másik. A peremvidékkel kiépült kapcsolatrendszer nagy élmény volt számunkra is. Akkor vettük észre, hogy az Ausztriában élő magyarság a Kárpát-medence különböző térségeit a szülőhelyén kívül nem ismeri, mert nem ismerhette meg. Az erdélyiek nem ismerik Felvidéket, a vajdaságiak semmit nem tudnak Kárpátaljáról. A szándékosan kialakított köldöknézés a kommunizmus átka volt. A világháború után elakadtak a kapcsolatok, mozaikokra esett szét a magyarság, ahogy Csoóri mondja.
- A rendszerváltozás előtt az ,,erdélyi kérdés? igényelt-e sajátos megközelítést?
- Nagyon sikeresek voltak azok az akciók, amelyeket az erdélyi falurombolás ellen szerveztünk. Két tüntetés is volt Bécsben, neves osztrák mûvészek, politikusok is megjelentek ezeken, többek között dr. Erhard Busek is szólt a jelenlévőkhöz. A román követség elé vonulva aláírásokat gyûjtöttünk. Ezeknek az akcióknak nagy hatásuk volt a magyarkérdés nemzetközi szinten tartására és alakulására. Megmozdult a magyarság.
- Az egymást kereső kezdeti nekibuzdulás után hogyan alakult az anyaország és a nyugati magyarság viszonya?
- Az eufória elmúlása után természetes volt bizonyos visszaesés. Ami negatívan hatott ránk - majd megmagyarázom, hogy miért -, az a vasfüggöny lebontása és a Magyarországra történő járkálás, a szabad mozgás lehetősége volt. Az ausztriai magyarok sorra veszik vissza egykori birtokaikat, vagy hétvégi házakat vásárolnak. A szabad idejüket, a hétvégeket Magyarországon töltik. Ennek rendkívüli előnyei vannak, hogy természetes körülmények között ápolják anyanyelvüket, a gyermekek magyar környezetbe kerülnek, de az ausztriai közösségi élettől elszakadnak. Ez innen nézve negatív tünet volt, és az is marad. De összességében, a gyermekek esetében pozitív jelenség.
A hazatelepedések száma viszont sokkal kevesebb, mint amennyire kezdetben számítottunk. Ez inkább víkend. Hét végi kirándulás. Nálunk más a helyzet, mint tőlünk nyugatabbra. Ott a lapok tönkrementek, rádió nincs, a könyvkiadás megszûnt, nyugdíjazásuk után az emberek egy része hazatelepedik Magyarországra. Visszaesett a közösségi élet. Hozzánk Magyarország közel van, az emberek átjárnak koncertekre, színházi előadásokra. Itt csak akkor van magyar közösségi élet, ha ez minőségi teljesítmény. Ha egyetlen rossz rendezvény van, a következőre már nincs akkora érdeklődés. Ezért nagyon meg kell gondolnunk, hogy kiket hívunk meg. Egyébként ez nem okoz problémát, évekre előre megvannak a jelentkezők, akik szívesen kijönnek Bécsbe.
- Az utóbbi másfél évtizedben egyre többet hallunk Erdélyben is a bécsi magyar színházi életről?
- Ami tényleg az egyik legaktívabb emberünk, Szabó Zoli nevéhez fûződik, az a színházi kultúra. A kisebbségi színházak meghívása. A magyarországi színházakat nem tudjuk megnyerni a költségek miatt, a kapcsolattartás egyebek miatt is a kisebbségek felé mutatott. A színházak meghívását is a rendszerváltás után kezdtük el. Ez Zolinak az ismeretsége, és régi színházi kapcsolatai révén valósulhatott meg. ? indította el ezt a folyamatot.
Az is érdekes, hogy főleg az erdélyieknek volt színházi kultúrájuk. Az ?56-osoknak általában nem volt ilyen, mert az ?50-es években ki járt színházba? Nem is alakulhatott ki olyan színházi kultúrájuk, mint az erdélyieknek. A felvidékieknek és a vajdaságiaknak sincs az erdélyiekével mérhető színházi kapcsolatuk. Messze nincsen! Az erdélyieknek van egy tipikus színházigényük.
Az erdélyiek részben beépültek a meglévő társaságokba, de külön egyesületet is alakítottak. A vajdaságiak is részben betagolódtak, de külön csoportot is képeznek. Az ő igényeik kielégítése a népdalozás, éneklés, szórakozás, mulatás, a rendezvények e köré szervezhetők. Az erdélyiek is inkább egzisztenciális kérdésekkel foglalkoznak. Az ?56-osok annak idején tudatosabban vállalták a közösségi ügyeket.
- A nyugati magyar szórványban is példátlan az a honismereti kirándulássorozat, amelyet az ,,Europa?-Club a peremvidékek magyarságának megismerése céljával szervezett. A peregrinációk alkalmával a magyar nemzetrészek helyzetéről ,,látlelet? is készül. Kérlek, összegezd ezeket a tapasztalatokat.
- Talán egyedülálló a szórványmagyarság esetében honismereti kirándulásaink gyakorisága és rendszeressége. A ?90-es években kezdtük, először természetesen a Felvidékkel. A Csemadok fogadókészségére alapoztunk, aztán jöttek a többiek.
Ezekre a kirándulásokra jelentős számú résztvevőt sikerült toborozni. A kelet-európai portyák az ismeretszerzés mellett páratlan kapcsolatteremtési lehetőséget kínálnak. Hát ki az, aki tudja, hogy még a dalmát tengerparti nagyobb városokban is vannak magyar csoportok és egyesületek? Splitben, Zárában, Sibenikben, Fiumében is vannak magyarok. Sőt, még Polában is mûködik magyar egyesület. Ezek főleg vajdasági magyarok. Csak példaként mondom.
Vannak magyarok Lembergben, meglátogattuk őket. A brezáni várra elhelyeztünk egy emléktáblát. A kurucok itt keresték fel a Fejedelmet, és kérték, hogy álljon a felkelés élére. Ukrán és magyar nyelven örökítjük meg a brezáni pátens emlékét. Szoboravatást szerveztünk Beregszászon. Bethlen Gábor-szobrot állítottunk saját költségünkön a Bethlen Gimnázium udvarára. A Club tagsága adta össze a pénzt a szoborra. Az erdélyi, pontosabban a háromszéki Petrovits István alkotását vittük ki Kárpátaljára. Ez is tudatos, hogy a peremvidéken élő mûvészektől rendeljünk alkotásokat. Ez nekünk is jó, de főleg az ott élő mûvészeknek jelent támogatást.
Idén Szatmárra megyünk, eljutunk a Szatmári síkra, Abonyban részt veszünk egy ökumenikus istentiszteleten - reméljük, hogy erre Tőkés püspök is eljön -, Érmindszent, Koltó is a programban van, s az egészet befejezzük a Máramarosi-havasokban. Ott meg akarunk nézni néhány nevezetes fatemplomot. Ezek nem magyar emlékek, de a magyar királyság egykori területén találhatók.
Erre az évre két nagy kirándulási tervünk van. Fel akarunk menni Lettországba és Litvániába megtekinteni a Báthori Egyetemet. Litvániával a magyarságnak Báthorin kívül is rengeteg kapcsolata volt. A Jagellók is litvánok voltak. A litvánok Nagy Lajos király lánya révén keresztelkednek ki. Rengeteg magyar emlék van, világháborús sírok stb.
A másik Rodostó. Kapcsolatban állunk a Magyar Tudományos Akadémiával. ?k már több utat is szerveztek Rodostóba. A kirándulások előkészítése majdnem egy egész évig tart. Embereink hozzá vannak szokva a pontossághoz, az előtervezéshez. A véletleneket minimálisra kell csökkenteni.
- Példátlan az a rendszeresség és következetesség is, amint a bécsi, ausztriai rendezvényeik és a nemzetismereti kirándulásaik szellemi hozadékát - az előadásokat, az útleírásokat, a fotó- és zenei anyagot - évkönyvekbe szerkesztve kiadják.
- 1993 óta rendszeresen kiadjuk az ,,Europa?-Club évkönyveit. A fontosabb előadásokat szerkesztjük egy zsebkönyv formájú, könnyen kezelhető kötetbe. Ez tavaly óta rajta van az interneten is. Van egy honlapunk, amivel most küszködünk. Rengeteg anyagunk van.
- Ezek a rendezvények jelentős anyagi ráfordítást feltételeznek. Milyen forrásokból gazdálkodnak?
- Arra is büszkék vagyunk, hogy a tagság nagyon aktív, szívesen vállalja a költségeket. Majdnem annyi tagsági díjat tudunk begyûjteni, mint amennyi állami támogatást kapunk. Ezeket az összegeket olyan célok megvalósítására használjuk, hogy az emberek érezzék: cserébe kapnak is valamit. Kulturális rendezvényekre fordítjuk, az emléktáblák, szobrok szintén maradandó értékek. Azt is tudjuk, hogy osztrák állami pénzeket nem fordíthatunk külföldi kulturális célokra, ezért ezeket a mi pénzünkből kell fedeznünk.
- Milyen az ,,Europa?-Club viszonya a politikumhoz?
- A rendszerváltás után rendeztük a sorainkat. A súlypontot a kultúrára helyeztük át, a napi politikába, pártpolitikába nem szóltunk bele. Mindenkinek lehet egyéni véleménye, saját meggyőződése a politikáról. A Clubnak azonban van saját arcéle, programjaiból könnyen észre lehet venni, hogy ez milyen. Ez derül ki a kapcsolattartásból is.
Érdekes volt, hogy kezdetben simán meghívtunk minisztereket is. Magyarországról a rendszerváltó miniszterek sorra majdnem mind felléptek nálunk. Jeszenszky Géza, Andrásfalvi Bertalan? Nem volt gond őket meghívni egy-egy előadásra. Utána ez egyre nehezebb lett, ma már nem is lehetséges, esetleg egyik-másik államtitkárt nyerhetnénk meg magunknak. De nem is nagyon akarjuk ezt. Sokkal fontosabb a kialakult kulturális kapcsolatok megtartása és ápolása. Ezek a Kárpát-medence egészére kihatnak, és az ember alig győzi néha a korespondenciát. Az e-mail remek dolog, de néha átok is. A leveleket meg kell válaszolni. Nincsen titkárnők, ezt nekem kell intéznem.
- Köszönjük, hogy jubileumi ünnepségüknek részesei lehettünk, s azt is, hogy kényszerû keleti tévelygéseink után az egykori Császárvárosban élő magyarok a Club révén is egyengetik utunkat a kultúra virágosabb ablakai felé.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép