Egy-egy tragédia, fiatal vagy egészégesnek tûnő ember halála fordítja a sajtó figyelmét az egészségügy felé. Amúgy tudjuk, hogy óriási nehézségekkel küzdenek, hogy épületei javításra szorulnak, gépei elavultak. Bíró Géza, a kézdivásárhelyi kórház igazgatója nem kedveli az újságírókat. Maguk nagyhatalom - mondja -, s azt is tudom, hogy csepegnek a jóindulattól. Csak azt mondják meg, kinek használ az a sok cikk, amit a kézdivásárhelyi kórházról megjelentetnek?
- A sajtónak a rendellenességekkel, a feltûnő szabálytlanságokkal, egy-egy kórház vagy osztály lerobbant állapotával is foglalkoznia kell. Például halljuk, olvassuk: még a halottasházuk is meglehetősen rossz állapotban van.
Dr. Bíró Géza: Amikor én ide kerültem tizenkét évvel ezelőtt, azzal kezdtem, hogy a halottasházat rendbe tetettem, tudniillik addig egy fásszínszerûségbe helyezték el a kórház halottait. Csináltattam megfelelő inox boncasztalt, épp azért, hogy adjuk meg a halottaknak is a tiszteletet. Tudni kell, hogy Kézdivásárhelyen igen régi épületekben mûködnek a kórház különböző osztályai, ha nem így lenne, mondják meg, miért építenénk az új kórházat? Írjanak már erről vagy arról, hogy mikor ide jöttem, még a WC is szembeömlött az emberrel. Még véletlenül sem írt arról a Háromszék, hogy én tizennégy év alatt mit csináltam ebben a kórházban. Azt mondja, cinikus vagyok, milyen legyek, mikor maguk az eredményekről nem írnak, elhallgatják, úgy állítják be, hogy minden nagyon jó Sepsiszentgyörgyön, Kézdin meg rossz? - Nem egészen így van - vetem közbe -, de az igazgató mintha meg sem hallaná, folytatja: a kórházban ilyen körülmények vannak, a belgyógyászat épületét, valószínû, akkor építették, mikor Győrben Napóleon bandériumai megkergették a magyarokat. 1848-ban kapitányszállás volt. Én szívesen meghívnám magukat, hogy mutassam meg, tizennégy év alatt mit dolgoztam ebben a kórházban. És ennek ellenére nagyon nehéz körülmények között létezünk. Nagy baj, hogy az egészségügyben kevés a szakember, kevés az orvos, most, hogy Magyarországról elindul az elvándorlás, innen is áramlani fog kifelé a szakembergárda. Arra számíthatunk, nem lesz elég orvos, nem lesz kisegítő személyzet. Mondják, nincs baj, jönnek a fiatal orvosok, asszisztenesek. Most Sepsiszentgyörgyön végez egy osztály, kérdezzék meg, hányan maradnak az országban: a teljes osztályt viszik Magyarországra, de Marosvásárhelyen az orvosin is lehet érdeklődni, ki megy, ki marad. A gyógyításnak megvannak az objektív és szubjektív feltételei, jó szakemberek kellenek, jó felszerelés és gyógyszer. Mi meg állandó anyagi gondokkal küzdünk, hiányoznak a modern felszerelések, nincs gyógyszer, alig lehet kikunyerálni hozomra az élelmet. Ez semmire sem mentség, az orvos arra esküdött fel, hogy életet mentsen. Cak hát akár tetszik, akár nem, a körülmények munkánkra is kihatnak.
- Térjünk kellemesebb témára: mikor lesz a kórházavató?
- Na látja, erről már szívesebben beszélek. Azt szeretném, ha ősszel átköltöztethetnénk a szülészetet és beindíthatnánk az új kórházat.
Lejegyezte: Simó Erzsébet
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.