
Kétféle hangütés
Hatalmas szél van kerekedőben, egyre hangosabban zúg a zágoni erdő, a több száz éves fák - egyesek gyökere az 1740-es években eredt meg - a közbirtokosság ősrengetegéből leüzentek a faluba, s az emberek lelkiismerete ébredőben - így is kezdhetnénk a Bota Közbirtokosság május 15-i rendkívüli közgyûléséről szóló beszámolónkat, ha patetikusabb hangot kívánnánk megütni.
De fogalmazhatunk másképpen is. A résztvevők jó része ugyanis a számok foglya, őket csak az foglalkoztatja, mennyit kapnak a nekik két éve visszajuttatott osztatlan - magyarán feloszthatatlan - közösből, abból, ami az ősöknek még tûzi- és épületfa, még pénzjövedelmi forrás és megélhetési támasz volt, de amire a mai tagság egy része már nem tart igényt. ?k szoroznak és összeadnak. Hagyjuk hát az érzelmeket. Az osztrák-román cég, mely a vételre ajánlatot tett, 1600 eurót ígér hektárjáért (az európai árak hetedét-nyolcadát, világ olcsója lenne), azaz akinek pl. 10 hektárja van, az 16 000 eurót (640 millió lejt), akinek 60, az 96 000 eurót (3,64 milliárd lejt), akinek pedig 4,5 hektárja van - egy eladáspárti fiatalember, aki mind rágta a riporter fülét, ennyivel bír -, az 7000 eurót kapna az ősi jussért - ennyiből bizony már vehető egy használt személygépkocsi, megoldható a lakásátalakítás a megyeszékhelyen, ahol az illető lakik. De hogy folytassuk a számolást: mi lesz azokkal, akik az örökrész elaprózodása miatt, meg azért, mert a valamikori birtoknak csak tizedénél kevesebbet sikerült visszaszerezni (egykor 13 000 hektár erdeje volt a Botának) - tehát mit vesz kézhez, akinek fél hektárja vagy háromnegyed hektárja van? Nos, ő 800 eurót visz haza (32 millió lejt) vagy 1200-at (48 milliót) - s ezzel sokra nem megy.
Kinek állhat érdekében hát eladni akár potom áron is az erdőrészét? Nyilvánvalóan annak, akinek az akkora összeget hoz, mely már tőkeként mûködtethető. Tehát annak, akinek az üzlet több százmillió vagy több milliárd lejt hoz. Egymilliárdnak már a kamata is szép summa, több milliárdnak még szebb, és ennél is többet hoz, ha forgatja az ember.
Érdeke továbbá eladni az erdőt annak, aki valamilyen okból szabadulni akar tőle, aki a falutól elszakadt, akinek egy erdő mindig ,,túl messze? van, aki elégedetlen a vezetőkkel, de lemondván arról, hogy őket valaha el tudja mozdítani, úgy dönt: akkor vesszen az egész - csak szabaduljon ama közösségtől, melyet magának nem kívánt, melybe az öröklés és visszamagánosítás véletlene vetette.
Érdeke lehet annak, aki az erdővel való gazdálkodás terhét vállalni nem óhajtja.
Érdeke annak, aki nyûgnek érzi a kollektívumot, nem örökös együttmûködésre és egyeztetésre, nem közösségépítésre született. Rühelli a prófétaságot. Kivenné hát a maga részét - s utána az özönvíz!
Érdeke a vevőnek - ha előnyösen jut hozzá, és érdeke annak, aki a vevőt kiszolgálja, segíti, aki jutalmára számít.
Vélt érdeke, akinek minden mindegy, csak a holnapi kis költőpénze meglegyen, aki elégedetlen a mai kis osztalékkal?
Még sorolhatnánk. De a gyûlés kezdetét vette, figyeljünk oda!
(Bár zárójelben és halkan hozzátennők: harmadik nekifutás is lehetséges a témában. A számoknál is prózaibb kérdést kell csupán feltenni: lehet-e olyan jogi kiskapura lelni, melyen kifér a kétezer holdas zágoni erdő?)
Elnöki félreállás
A rendkívüli közgyûlés, melynek összehívásáról az első hírt a kedden megjelenő Cuvântul nou napilap közölte - a szabályzat szerint legkevesebb 15 nappal korábban kell azt a tagság tudomására hozni -, az elnök, Varga Gusztáv mérnök, civilben az állami földalap megyei ügynöksége igazgatójának bejelentésével vette kezdetét, miszerint az nem ,,statutáris?, azaz nem döntőképes, nincs jelen a szavazatok fele plusz egy többségét jelentő része a tagságnak. Hogy végül is hány szavazatot tudna leadni a jelen lévő harmincöt-negyven ember - a következő egy órában úgy kb. hatvanra nőtt e szám -, azt nem közölte senki, pedig nem ártott volna. Az elnök hát bejelentette, következő vasárnap minden külön értesítés nélkül megtartják a közgyûlést, azon már a jelenlevők többségének akarata számít az alapszabály szerint. Ügyvéd ismerősöm mondja: ilyenkor tehát mindig egy kisebbség dönt - kedve szerint.
Varga Gusztáv ezt követően eszemecserét kezdeményezett, de előbb közölte sokakat meglepő módon: elnöki posztját megtartja, de az eladást egy öt-hét tagú bizottságra bízza, melyet a közgyûlésnek kell kijelölnie. ,,Személyemet egy hónapja az újság azzal vádolja, hogy az eladást mi indítottuk be. Nos, én nem jártam házról házra, hogy bárkit is meggyőzzek. Engem kerestek meg telefonon vagy személyesen sokan a tagok közül, hogy el szeretnék adni erdőrészüket. De mi nem a közbirtokosságot, csak az erdőt szeretnők eladni. Én demokratikusan jártam el eddig is.? Ezúttal azonban, mivel nyomás érkezett az RMDSZ részéről, kényes helyzetbe került a vezetőség, megvádolták őt is, ezért bejelenti, félreáll - a múlt héttől kezdve nem válaszol a médiának sem, a rágalmazás ellenére. ,,Önök döntenek majd, öt-hét tagú bizottságot alakítanak?, az ,,végbeviszi a véleménynyilvánítást? (reméljük, szavazás lesz), és ,,ha akarják, lesz eladás, ha nem akarják, nem lesz. Ha törvénybe ütközik, nem lehet eladni, de ezt még meglátjuk. Ha az eladást a tagok megszavazzák, és az azzal elégedetlen közbirtokossági tagok fellebbeznek a bíróságon, akkor az egész kárt, a veszteséget a vevő állja, nem a tagság.?
(Itt álljunk meg egy percre: a statútum szerint a szavazás utáni 15 napig a döntés ellen bárki tag óvást nyújthat be a kézdi bíróságon. Varga itt alighanem arra gondolt, hogy ha az adásvétel lebonyolítása után is pert kezdenek egyesek, és abban ítélet csak később születik, akkor is a kár a vevőt terheli, nem az eladót. Tehát megnyugtatni kívánta az eladáspártiakat.)
Az elnök végül biztosított mindenkit, ő nem sajátított el egy lejt sem, se a közbirtokossági kiadások 10 százalékát nem vette igénybe, se az eladás árának 10 százalékára nem tart igényt. Aberrációnak nevezte, hogy át akarná játszani a földeket az állami földalapnak, ő ugyan annak alkalmazottja, a volt állami gazdaságokat kezelik, ezek szántókból, kaszálókból állnak, de az erdőkhöz semmi közük.
A magas cé
Fia után rögtön a tagok közé beült apa, Varga József, a közbirtokosság első elnöke, nyugalmazott Avicola-igazgató kért szót, aki a legmagasabb regiszterekben kezdte felháborodását tolmácsolni.
- Ilyen szubverziót még életemben nem láttam! A közbirtokosság nem politikai tulajdon. Nem az RMDSZ-é, hanem a mi magántulajdonunk, azt teszünk vele, amit akarunk - nem lehet aláírásgyûjtés tárgya sem.
(Valószínûleg nem a vezetőség által kezdményezett aláírásgyûjtésre gondolt, mely hetek óta folyik, mikor is a tagok évi osztalékuk felvételekor felszólíttatnak, hogy adják írásba véleményüket a tervezett eladásról, hanem az a levél nem nyerte el tetszését, mely szombati számunkban jelent meg, s melyben 26 tag az adásvétel ellen foglalt állást és vezetői stílusváltást, a fával való gazdálkodás terveinek kidolgozását kéri.)
- Európa felé megyünk, az Európai Unió a magántulajdonra van felépítve - mondotta emelt hangon idősb Varga. - Valószínû, hogy a hatvanas években a ?tefan Gheorghiun találkozhattunk olyan nézetekkel, mint amit a sajtóban most olvastunk. Tudjuk, hogy volt régen, hogy ment ez a ,,comandament?-gyûléseken. Egyesek kilencvenben hirtelen megváltoztak. Nekünk nem sikerült egyik napról a másikra mássá alakulni. Mert mit ír a Háromszék? Hogy ,,ősi székely föld? meg ilyeneket. Ilyeneket írnak! - jártatta körbe vádlón felemelt mutatóujját, pillantását a vétkes riporter arcába fúrva. - Pedig én voltam az, aki megőriztem 1500 ember aktáit - és az a köszönet érte! Ilyeneket írnak: Felébredt Zágon öntudata!
(A szónok bizonyára a Megszólalt Zágon lelkiismerete címû írásra utal, melyben a tiltakozó levél megjelent.)
- És házalnak este aláírásért - mint a ,,cséápés? időkben! Megjelent egy lista, mondtam, nézzenek utána, olyanok írták alá, akiknek soha közbirtokosságuk nem volt.
Varga József ezt követően némileg higgadtabban a közbirtokosság történetét vázolta fel, kitérve arra, hogy nagyapja is közbirtokossági elnök volt, külön méltatva a család érdemeit, hogy az iratokat megőrizték annyi viszontagság, kilakoltatás és egyebek ellenére - ezt többször részletezte -, majd a mai alacsony jövedelem miatt panaszkodott.
- Mit kaptunk az elmúlt három évben? Hat eurónak megfelelő osztalékot, mert a jövedelem 30 százalékát elveszik adóba, rengeteg megy az erdészetnek. Ezt nem írja meg az RMDSZ, sem a Háromszék! A mi erdőnk se úgy fekszik, mint a csíkiaké, hanem a mienk Nehoiuban van! A csíkiaké inkább magyar terület, mint a mi Nehoiuban található erdőnk. De az újságnak a szenzáció kell! Ez a szabad véleménynyilvánítás? A román újságok elé kell kilépnünk, ki a nemzetközi nyilvánosság elé! Ki írta meg a fájdalmunkat, hogy ?40-ben a mi erdőnk kívül maradt a határon? Hogy a hadisarcot abból fizette a román állam? Sylvester Lajos szerint pár fityingért akarjuk eladni. Neki az 1600 euró ,,fitying pénz??? És ha eladjuk, a pénzt nem mi kezeljük, hanem leteszik a CEC-be, az utalja át, nem más! - tette hozzá hirtelen, talán hogy egy újabb valódi vagy vélt vádat kivédjen.
Szólásra jelentkezett egy tag, azt kérdezte: számításai szerint hektáronként másfél millió lejnek kellett volna kiosztásra kerülnie, hova ment el a többi pénz? (Átlag nem egészen háromszázezer lejt kaptak az elmúlt három évben.)
A fiatalabb Varga, az elnök válaszában kitért arra, hogy a tavaly végre elkészült üzemterv szerint évi 1300 köbméter fa kivágására kaptak engedélyt, később kijártak még ehhez 300-at, adott az évi 1600 köbméter tehát. Az üzemterv és az egész erdészeti kezelés rengetegbe került, tavaly 573 milliót kértek, ,,én lecigánykodtam belőle, hogy végül 220 milliót fizettünk. Nem lealkudtam, hanem lemondtam egyes mûveletekről, amiről lehetett. El lehet gondolni, mi folyik ott, ahol egy ember egyedül ügyel fel hatezer hektárra! És más kiadás nem volt, csak egy komputert vettünk, amibe betápláltuk az összes adatot, hogy a nyilvántartásunk meglegyen. A többit kiosztottuk.?
Itt eszébe jutott, hogy ,,egy magyar pályázatot is megnyertek?. Bizonyára az Új Kézfogás Alapítvány közbirtokosságokat segítő programjáról van szó, az elnök szerint a Bota 45 milliót kapott, ez ,,üzemanyag- és telefonköltségre ment el, a rengeteg utánajárásra. Ha már eleve el akartuk volna adni, amivel vádolnak, miért csináltattunk volna üzemtervet? És tudni kell, hogy az erdővagyon egyharmada 260 éven felüli fa - annak az értéke kisebb? - kezdte újra magyarázni. Példát hozott fel arra, hogy magánerdeje mennyivel jövedelmezőbb, mint botabeli résztulajdona. A kiadások levonása után mennyivel többet kap ott egy köbméter fáért, mint a Botában.
Nos, mielőtt folytatnók, lapunk a legjobb indulattal felajánlja hasábjait egy tisztázó közlés javára: az érvelés hevében ugyanis nem lehet pontos mérleget nyújtani. A bácsi, aki azt szerette volna tudni, miért nem osztottak neki többet, nem kapott választ kérdésére. Szóban és kapásból nem is lehet kimerítően és meggyőzően bizonyítani semmit. Tegye közzé a Bota évi kiadásai és bevételei jegyzékét nálunk, tételekre lebontva, a kiosztásra maradt összeg pontos feltüntetésével. Hogy mindenki tisztán láthasson.
(folytatjuk)
B. Kovács András