Akiben erős a szülőföld vonzása, az valamiképpen hazatér, amíg teheti, még életében, lelkileg feltöltődni a jól ismert táj látványával, gondolatokat megosztani egykori barátokkal, ismerősökkel, újra megélni az együvé tartozás nagyszerû érzését, és aztán, amikor erre már nincs több lehetőség, végakarata szerint megtér a hazai nyugvóhelyre. Dr. Bodor György, a kiváló jogász, a jeles politikus és közéleti személyiség, a székelység múltjának tudós kutatója is ezt az utat járta be.
Az 1970-es években hazalátogatott, amikor erre kedvezőbb feltételek teremtődtek, majd az 1976. szeptember 8-án bekövetkezett halála után utolsó kívánságát teljesítette a család, hazahozta a hamvait őrző urnát Budapestről, a Farkasréti temetőből, és 1978 augusztusában Gelencén, a szaladári temetőben helyezte végső nyugalomra, ott, ahol ősei is nyugszanak. Azóta a csernátoni Haszmann fivérek által faragott díszes kopjafa hirdeti, hogy Bodor György hazatért. 2004. május 9. után a nevét viselő gelencei mûvelődési ház előtt álló mellszobra is hirdetni fogja ugyanezt. Igazi szellemi hazatérése mégis akkor lesz, amikor írásai majd közkézen forognak, és mindenki megismeri, milyen hihetetlen energiával, következetességgel és önfeláldozással igyekezett szolgálni, a szülőföldtől távol is, a székelység ügyét és a székely hagyományok ápolását.
Személyes kapcsolatom Bodor Györggyel a kézdivásárhelyi múzeum megnyitásának évében, 1972 nyarán törént. Betért megnézni az ott őrzött régi emlékeket, és barátságába fogadott. Ugyanazon év őszén Budán, a Tárogató úti lakásában én kerestem fel. Így szereztem tudomást a székelység múltjával kapcsolatos kutatásairól.
Már az 1960-as évektől kezdve behatóan foglalkozott a székelység középkori szervezetének elemzésével. Az 1562 előtti intézményeket vizsgálta, a tisztségeket, a nemek, ágak, lófőségek elhelyezkedését, a három nemzetség szervezetét, a székely letelepülés kérdéseit. Könyvespolcain ott sorakoztak a Székely Oklevéltár régi sorozatának Szabó Károly, Szádeczky Lajos és Barabás Samu által szerkesztett kötetei, Orbán Balázs mûve, a Székelyföld leírása, a legkiválóbb kortárs történészek, Györffy György, László Gyula, Makkai László tanulmányai és természetesen a korábbiak munkái is. Az Országos Levéltárban végzett kutatómunkát azért, hogy fényt derítsen a székelység történetének arra a korai időszakára, amikor még nem külső hatalom, hanem a székelység maga teremtett rendet a maga számára, és amikor ez csodálatos szervezettségével mindannyiuknak biztosítani tudta az egyenlőséget és a szabadságot.
Tanulmányának egy része Balás Gábor Erdély jókora jogtörténete 1540-ig címû adat-összeállításában jelent meg 1977-ben, majd a Történelmi Szemle 1983/2. száma közölt egy fejezetet a mûből. A teljes munkát A Székely nemzetségi szervezet címû kötetben a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó 2003-ban tette le asztalunkra a székely múlt egyik legkiválóbb kutatójának, Demény Lajosnak az ajánlásával.
A Bodor György halála óta eltelt több mint negyedszázad alatt sokat haladt a székely múlt feltárását célzó kutatás. Demény Lajos és munkatársai közzétették a Székely Oklevéltár új sorozatát, számos résztanulmány látott napvilágot és egészítette ki vagy helyesbítette Bodor adatait. Ezt annak idején a szerző maga is természetesnek és szükségesnek vélte. Munkájára ezért maradt érvényes Györffy György megállapítása: ,,gondolatébresztő mû?. Mert valóban, előtte senki sem foglalkozott ennyire behatóan a székely nemzetségi szervezettel. ? példát mutatott, de egyben további vizsgálódásra is serkenti a kutatót, főleg ha az maga is székely, mint ahogy az ő jó értelemben vett megszállottságának is ez volt a forrása. Ilyen szenvedéllyel és kitartással a történész főleg azt kutatja, ami a sajátja.
Röviden szólnom kell arról is, hogy Bodor György számára hol volt a szülőföld. Szülővárosa Kézdivásárhely. Itt született száz évvel ezelőtt, 1904. április 24-én. Édesapja, dr. Bodor Ferenc itt volt királyi közjegyző. Elemi iskoláit és gimnáziumi tanulmányait a hatodik osztályig itt végezte. A szülőföld számára mégis Gelence volt, mert ott éltek a nagyszülők, ahová nyaranként, vakációban hazament. Ott érték őt azok a hatások, melyek egész életére meghatározóak maradtak. Különösen a nagyanya, a gelencei Kádár Potenciána feléje áradó szeretete nyitotta rá a serdülő gyermek szemét a faluban még mindig élő székely hagyományos világra, amely akkor még őrizte az ősöktől örökölt tisztességet.
Az első világháború idején, 1916-ban, amikor Románia belépett a háborúba, és a román csapatok betörtek Erdélybe, menekülni kellett. A család a 12 éves gyermekkel Kolozsvárig jutott el, ahonnan, miután helyreállt a viszonylagos nyugalom, visszatért Kézdivásárhelyre. De a háború után, az impériumváltozás miatt az édesapa, aki nem tett hûségesküt az új államhatalomra, nem tarthatta meg állását. Veszprémben telepedett le, ott kapott közjegyzői állást. Bodor György Debrecenben folytatta tanulmányait, ott érettségizett, majd 1922 és 1927 között a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatójaként ott szerzett jogi doktori címet. Ügyvédjelöltként Pécsett, Veszprémben, Székesfehérvárott dolgozott, majd Budapesten az ügyvédi és bírói vizsgát letéve 1932-ben ügyvédi irodát nyitott. Jogtanácsosa volt több ipari vállalatnak, és tevékeny részt vállalt a politikai életben, 1936-tól a Független Kisgazdapártban, majd 1945-től a Nemzeti Parasztpártban. Így került sor arra, hogy a sokat szenvedett, hányatott sorsú, a háború alatt a Bácskából elüldözött bukovinai székelyeken segíteni tudjon, kapcsolatait felhasználva végleges otthont tudjon teremteni számukra.
Balás Gábor idézi akkori feljegyzéseit. ,,Elhatároztam - írta akkor Bodor György -, hogy otthont teremtek a székelyeknek itten? egy darab földet, melyet egészen a magunkénak érezhetünk, amelyre megint begyökerezhetünk, és ahol megbékélhetünk.? Két vidék jöhetett szóba, ahová le lehetett telepíteni őket: Buda környéke és Bonyhád vidéke. Bodor György gondolkodására jellemzőnek tartom a következő feljegyzését: ,,Az érvek Bonyhád vidéke mellett szóltak.? ,,Itt nagyobb valószínûsége volt annak, hogy a székely székely marad.?
Ahhoz, hogy a bukovinai székely fennmaradjon, földre volt szüksége, hogy munkájával létét fenntarthassa. Székely mivoltának megtartásához azonban megfelelő intézmények is kellettek, és Bodor György ezekről is igyekezett gondoskodni. Herepei János múzeumigazgatóval Bonyhádon 1947-ben Székely Múzeum Egyesületet hívtak életre.
A Bodor család a lécfalvi előnevet viselte. Bodor Antal utódai 1540 táján Gidófalváról telepedtek Lécfalvára, ott alapították a család lécfalvi ágát. Fiai, János és Pál 1560-ban Lécfalván székes hadnagyok. Ebből a családból származott az 1824-ben született id. Bodor Ferenc, aki részt vett az 1848-as szabadságharcban, Zsibónál megsebesült, aminek következményeit élete végéig szenvednie kellett. ? az, aki a gelencei Kádár család leányát vette feleségül, és Gelencére telepedett. Az ő gyermekük az a Ferenc, aki 1869-ben már Gelencén született, és jogi diplomája megszerzése után közjegyző lett Kézdivásárhelyen.
Bodor György ezért is tanulmányozta előszeretettel a lécfalvi falutörvényeket. Az 1807-ben keletkezett falutörvényt lejegyezte, ismertette, de ez is, mint sok más munkája, csak halála után, 1968-ban jelent meg az Ethnográfia címû folyóiratban.
A Kriterion Könyvkiadó 1973-ban adta ki Imreh István A rendtartó székely falu címû mûvét. Ezt a kötetet én küldtem el Bodor Györgynek, és miután áttanulmányozta, ismertetőt írt a könyvről. Ezt a következő sorokkal zárta: ,,Imreh könyve tanulságos és hasznos is, s tegyük még hozzá: ilyen munkát csak az tud írni, aki nagyon szereti a szülőföldje népét.?
Úgy gondolom, mi is elmondhatjuk ezt Bodor György munkásságáról.
És még valamit: a szülőföld szeretete átadható az utódoknak. Bodor György fia, a Budapesten felnőtt Ferenc választott szülőföldjének tekintette Gelencét, gyakran és szeretettel jött ide, és tíz évvel ezelőtt, 1994. április 26-án bekövetkezett halála után, kívánsága szerint ő is ide tért meg végleg a szaladári temetőbe.
Incze László