Osztrák vásárlók, székely közbirtokosokRiport: Zágoni erdő zúgása

2004. május 20., csütörtök, Archívum 2003–2007

(folytatás lapunk tegnapi számából)
Hol a mérleg?
Az egyre zajosabbá váló, időnként hangzavarba fúló gyûlés második órája az elsőnél is élénkebb vitára adott alkalmat. Fia helyett most főleg idősb Varga felelt a felvetésekre, önismétlésektől nem mentesen, és saját véleményének szemlátomást nagyobb súlyt tulajdonítván, mint a többiekének, a szó kb. jó egy órán át nem is lehetett a másé, csak az övé. Másoknak csak rövidebb fejtegetésekre, esetleg egy-egy kérdésre jutott idő a fő szónok türelméből.
A szólamok ismételgetésébe alighanem beleunt Joós Tibor megpróbálta racionálisabb hang megütésével tárgyszerûbbé tenni a vitát. Szóvá tette, hogy a statútum szerint évente legalább két közgyûlést kellett volna tartani, egyiket a számadásnak, másikat a következő évi terveknek szánva. Ez nem történt meg, ezért is tájékozatlanok az emberek. Az eladás - mondotta - bizonytalanságot sugall, azaz a vezetőség nem a legjobb bizonyítványt állítja ki magáról azzal, hogy jobb megoldást nem tud ajánlani. Történik mindez árverés és az évi mérlegkészítés előtt! Nincs egy mûködő székhelye a közbirtokosságnak, nem lehet egy panaszlevelet, egy hozzászólást letenni. Pedig a statútum előírja még azt is, hogy a tagok 10 százalékának kérésére már rendkívüli közgyûlést lehet összehívni - nos, ennek a feltételeiről nem gondoskodtak. Vajon miért? Köztudott, hogy a vezetőségen belül is voltak nézeteltérések - ezekben a dolgokban is tisztábban szeretne látni a tagság. ,,Eddig nem is tárgyaltunk komolyan az erdő és közös birtokunk sorsáról - s most egyből el akarjuk adni?? Vajon az eladás kapcsán lehet csak a legfontosabb kérdéseket felvetni, vagy már korábban és sokoldalúbban kellett volna azokat megközelíteni? Miért kevés a pénz? Azt mondják, sok az erdő, de keveset lehet kitermelni.
Az elnök erre válaszként elmondotta, a tavaly megpróbáltak tûzifát osztani, de mivel nem jutott volna minden hektár után egy egész köbméter, lemondtak róla. ,,Nem tudtuk, hogy oldjuk meg, ezért megvártuk, amíg az idei pénzek bejöttek, és abból osztottunk. Lehet, tévedtünk, hibát mi is követhetünk el.?
Miután jó egy órán át némán ültek, két szitabodzai román tag állt fel, hogy nekik más ügyük lenne, birtokjoguk még mindig tisztázatlan, résztulajdonukra tíz más tagot is betábláztak, szerintük jogtalanul. A községi bizottságot hibáztatták. Az elnök nem tudott mást ajánlani, pereljék be, a bíróság majd igazságot tesz.
Csoma Miklós gazdálkodó, a lapunkban szombaton megjelent tiltakozó levél egyik aláírója kért szót, és két kérdést tett fel:
- Mi lesz velünk, akik nem akarjuk eladni az erdőt? Sokan vagyunk - mondotta. - S ha van egy komoly vevő, az miért nem jön ide, és tárgyal velünk?
Az idősb Varga, mint eddig, most sem mulasztotta el az alkalmat, hogy magához ragadja a szót, és kioktató kiselőadást tartson, bár megjegyezzük, az első kérdésre meg sem próbált válaszolni. Pedig a vita egyik sarkalatos pontja éppen ez: a közbirtokossághoz ragaszkodó tagokat kisemmizni nem lehet.
- A vevő képviselője itt volt két hete - kezdte Varga József -, ez egy holding, kedves uram, ha nem tudja, mit jelent ez a szó, nézzen utána. ? hozta kétmotoros repülőgépével Ausztria kancellárját látogatóba Bukarestbe, nem akárki tehát, az nem fog ideülni az asztalhoz, hogy velünk tárgyaljon. Magát pedig ki kényszeríti, hogy eladja a birtokát?
(Itt meg kell szakítanunk a szóözönt egy percre: ugyan bizony miért nem jöhetne el a holding képviselője a közgyûlésre, akármilyen óriáscég legyen is az, egy jogászát vagy fullajtárját igazán elküldheti Zágonba, ha már annyira fáj a foga a zágoniak erdejére. Az embereknek jogos igénye, hogy a saját szájából hallják, milyen ajánlatot tett, és milyen ­feltételekkel akar vásárolni. A lehető legter­mészetesebb igény egy közbirtokosság - egy közösség magántulajdona - esetében, hogy valamennyien hallani akarják a vevőt, akire átruházzák azt az erdőt, melyet őseik tulajdonképpen a honfoglalás óta birtokolnak és használnak, s mely Mária Terézia korában öltötte fel a mai jogi formáját. A faluközösség történetének egyik legnagyobb fordulata, az erdő elidegenítése bizony többet érdemel egy kiküldött kiszállásánál, legyen bár az a kontinenst birtokló holding képviselője, úgy véljük. Ami pedig az eladási kényszert illeti: Tamás Sándor képviselő nyilatkozta lapunknak, hogy a közbirtokossági tulajdon eladását törvény tiltja, a határozat - ki hozta, és vajon előírásszerûen-e? -, mely kétharmados többség esetén megengedné az erdő elidege­nítését, törvénysértő.)
Varga Józseffel többen nem értettek egyet, elhangzott, hogy ,,jöjjön ide a vevő, látni akarjuk?. A volt elnök erre kijelentette, ,,márpedig, ha összegyûl a 700 hektárra szóló aláírás, akkor eladjuk!? (A Botában egy hektárra jut egy szavazat, összesen 1038 hektár erdő van.)
Csoma Miklósnak volt még egy kérdése:
- Ön mondta legelőre, mikor megalakultunk, én emlékszem, hogy az erdőnket eladni nem lehet. Most miért változtatta meg a véleményét?
A szabatos kérdésre szabatos válasz nem érkezett. Idősb Varga mintha más kérdésre felelt volna:
- A zágoniak fele legalább azon van: csak szabaduljunk már meg ettől a bolondságtól. (Gondolom, a botabeli zûrzavarra célzott.) De én meggyőzni senkit nem akarok. Viszont tessék számolni azzal, hogy mennyi idő alatt térül meg az erdő értéke. Az üzletet ennek alapján kell értékelni. Én, ha veszítek, nem adom el. De ez most előnyös. Mert a mai feltételek mellett élni nem tudunk, hatvan év alatt kapjuk vissza az árát. Egy befektetésnek 25 év alatt meg kell térülnie, ez világszinten a szabály. Akkor érdemes gazdálkodni. Egy hektár szántónak száz év alatt száz ciklusa van. Az erdő más. A mi csemetésünkből mikor lesz erdő?
Csoma Miklós ezek után is úgy vélte, a tagság jó része akkor sem eladáspárti, meg akarja tartani a tulajdonát, az eléggé vázlatos fejtegetés - a fennálló viszonyok vagy maga az erdőgazdálkodás nincs ínyére a volt elnöknek, nem derült ki - őt nem győzte meg. Itt ismét felmerült a birtok megosztásának kérdése - erről alább még lesz szó.
Varga Józsefnek itt eszébe jutott, amit az aznapi újságban olvasott: mennyi visszakapni való erdeje lenne még a Botának? Történelmi visszatekintésbe kezdett hát, hogyan vettek el 1922-ben Zágontól erdőket, és hogyan adták Szitabodzának az akkori román állam törvényei alapján. Nem államosítás volt, akkor ezekért Zágon kártérítést kapott. Hasonlóképpen ezer hektárok kerültek át a köz­birtokosságtól Zágon községhez. ,,Zágont beperelhetjük-e? Van-e esélyünk arra, hogy visszakapjuk? És ki fizetné ki a perköltséget? Az 1924 és 1928 között lebonyolított földreform alkalmával Zágon község 5400 hektárt kapott. Ezt igényelte vissza a község - mégpedig az általunk, a családom által megőrzött iratok felhasználásával. Én önzetlenül a rendelkezésére bocsátottam. Ma községi erdő.?
Hol az iratok helye?
A 84 éves, több infarktuson átesett Damokos Dezső iskolaigazgató nevében tanárnő lánya olvasott fel egy nyilatkozatot, melyben előbb egy személye ellen irányuló lejárató állítás ellen tiltakozott. Majd feltette a kérdést: ,,Hogy van az, hogy a Bota erdeje nekünk messze van, az osztrák cégnek nincs messze? A család nem kívánja eladni a maga résztulajdonát, és a statútum előírásait betartva, akkor eladhatatlan az erdő. Maradjon meg Megcsonkított Bota néven az erdőt szerető zágoniak kezén. Az a közgyûlés, mely úgy döntött, hogy kétharmados többség esetén áruba bocsátható az erdő, nem volt határozatképes, nem volt meg az előírásos létszám, érvénytelen hát a határozat. Az eladás ellen tiltakozók csatlakozhatnak ahhoz a 27-hez, aki már aláírta a levelet. A jelenlegi vezetőségnek nem írható a javára, hogy gazdálkodás helyett túl akar adni a birtokon. ?seink, dédapáink iratainak helye a közbirtokosság székhelyén kell hogy legyen!? E kijelentést taps kísérte.
Idősb Varga ezek hallatán ismét indulatba jött. Elismételte, hogy családja minden üldöztetés ellenére megőrizte az iratokat, azok hát őt illetik. Nagyapja volt az utolsó elnök az államosításkor. Karhatalommal akarják most tőle elkobozni? - kérdezte éles hangon. Mivel a birtok jövedelmének 60 százalékát elveszi adóba az állam, ő eladáspárti marad.
(A riporter megjegyzése: ugyan bizony miért nem lehetne az iratok másolatát a tagság rendelkezésére bocsátani? Miért ne pillanthasson azokba be bárki? A féltékenység, amivel azok ismeretének kizárólagos jogára tart igényt a volt elnök, végső soron tarthatatlan.)
Damokos tanárnő kijelentette, kemény propaganda folyik a faluban az emberek megdolgozására, ,,minket is próbáltak meggyőzni, de nem sikerült, továbbra is az erdő megtartása mellett állunk?.
Jánó Zoltán RMDSZ-elnök kért szót. Többször hangoztatott véleményét ismételte el, miszerint a Bota erdeje túl messze van, és nem őrizhető. ,,Sok az eladó magánerdő Zágonhoz közelebb, magyarországiak és mások tulajdonában, azokat vegyük meg a pénzből.? Közbekiáltás szerint: ,,Nincs annyi, amennyit eladnánk!? A hozzászóló úgy vélte, vezetőséget leváltani nem kell, mások sem tudnának többet tenni. Különválnia kellene a két tábornak - kockáztatta meg.
(A közbirtokosság osztatlan tulajdon, jogilag lehetetlen a szétválasztás két tömbre - mondotta erről Tamás Sándor képviselő).
Egy idősebb asszony ugrott fel, és ki­jelentette: ha negyedévenként fizetnék az osztalékot, lemondana az eladásról.
A már-már hangzavarba fúló gyûlésen akkor támadt csend, mikor elhangzott ifjabb Varga állásfoglalása válaszképpen az aznap megjelent tiltakozó levélre, amit a falu nem ismert még, mert a Háromszéket szombaton nem viszi ki a posta. ? Damokosékhoz fordulva kijelentette: nem adja be lemondását, mert nem enged az újságnak, váltsák le, ha tudják. (A levelet a tagok egy része írta alá.)
Csoma József helyeselt az elnöknek: ,,A mai vezetőséget mi választottuk, amit csináltak - mi nem tudnánk megtenni. Egyetértek a tevékenységükkel. Egy év múlva lesz választás, majd akkor napirendre kerül a kérdés. Aki nem akarja eladni az erdejét, az vegye meg a mi részünket is, százmillióért odaadjuk hektárját.? Felolvasott egy listát azok nevével, akik állítólag már beleegyeztek a tervbe, s fejtegetését azzal zárta: ,,Gondoljuk meg: megtartjuk - s nem lesz semmink, vagy eladjuk - s lesz pénzünk.?
A gyûlés ezzel oszlott fel - több megválaszolatlan kérdést hagyva, mint ahányat sikerült tisztáznia. Holott a soron lévő vasárnap sorsdöntő lépésre készül a tagság.
Nyitva maradt kérdések
1. A közbirtokosság nem olyan egyszerûen magánbirtok, mint egy szántóterület, egy közösség magántulajdona - tagságának tehát közösséggé kell alakulnia, mielőtt eredményesen gazdálkodni tudna vele. A közbirtokossági vezetőség elsődleges feladata a közösség kialakítása kellene hogy legyen, nem pedig a tulajdon felszámolása - mielőtt e közösség annyi viszontagság után újból létrejöhetett volna. A mai elnök dédapja is bizonyára azért bírta a tagság bizalmát, mert megtartani kívánta a birtokot. Érthetetlen, miért akar ő az utolsó elnök lenni e sorban.
2. A közbirtokosság mint sajátos székelyföldi képződmény az egész székelységé is áttételesen, annak jövője szempontjából korántsem mindegy, hogy külföldiek kezére kerül-e a birtok, vagy egy székely faluközösség gazdálkodik vele a továbbiakban is - lapunk ezért ajánlja a kérdést a legszélesebb nyilvánosság figyelmébe.
3. Az eladáspártiak különösen jól szervezett csoport - nem vitathatják el az ellenkező véleményt képviselőktől a jogot, hogy szintén szervezkedjenek. Nincs demokrácia információ és tájékozottság nélkül, nincs tisztázó vita jól értesültség nélkül. Lapunk - mivel becsületébe vágó kijelentéseket tettek egyesek, itt szükségesnek tartjuk leszögezni - hivatásának tekinti, hogy e tájékozottságot mindenki közkincsévé tegye. Tiltakozunk az ellentábor vagy az újságíró lejáratása ellen! Elfojtani az ellenvéleményt - nem tartozik a tisztességes harc eszközeihez.
4. A Bota közbirtokosság több tagja állítja: számadást a közgyûlés elé nem terjesztettek, holott erre évi kötelezettséget vállaltak a vezetők, mi több, szabályos közgyûlést sem tartottak még. Hogyan lehetséges eladásról akár csak tárgyalni is - mielőtt pontos számadást, évi mérleget terjesztettek volna a tagság elé? Hogy pontos képet nyújthassanak a tagságnak a Bota helyzetéről: ehhez felajánljuk a mai vezetőségnek lapunk segítségét.
5. Vajon ha ma nem eléggé jövedelmező a Bota, e feltételek miért maradnának a jövőben is kedvezőtlenek? Az osztráknak miért kifizetődő az üzlet? - kérdezték mások is.
6. Az állítás pedig, hogy ,,megtartjuk, és nem lesz semmink, eladjuk, és lesz pénzünk? - vajon nem pont fordítva igaz?
És még folytathatnánk.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép