Hét esztendőm eladomRiport: Anya és apa között félúton

2004. május 21., péntek, Archívum 2003–2007

Nyolc esztendővel ezelőtt Vilikó Artúr és Kozák Emerencia házassága ugyanúgy kezdődött, mint az egybekelések legtöbbike. Szerelem, esküvő, a feleség áldott állapota és a nagy nap, amikor megszületett kislányuk, Rebeka. A nagyszülők szeme fénye lehetne, boldog gyermek. Nem csak az iskola-előkészítő csoportban halad jól, hanem angolórán és a balettkörön is eredményeket ér el. Szeptemberben mégsem ő lesz a legbüszkébb elsőbe induló kislány. Virággal kezében, de csak egyik szülő oldalán lépi majd át az iskolakaput. Vajon anya vagy apa lesz az? Rebeka ma még ezt nem tudja. De nem tudják az azóta elvált szülei sem. A hat és fél éves kislány jelenleg az apánál nevelkedik, de a brassói táblabíróságon másodfokon hozott döntés értelmében édesanyjához kell mennie. Az ország másik felében, messze szülővárosától, egy román településen a külföldi nevelőapa és Emerencia asszony várja a családban történtek miatt idejekorán érő Rebekát.
Egy történet a sok közül
Az eset nem egyedülálló. A válási ügyekben hozott ítéletekkel legtöbbször egyik fél elégedetlen, olykor évekig elhúzódik az osztozkodás. A vagyont, ingót és ingatlant el lehet osztani, de a gyermeket nem. És mégis megtörténik. Rendes körülmények között a gyermekek az édesanyjuk mellett maradnak, a kiskorúak mindenképpen, a nagyobbak maguk döntenek. E tekintetben ellenben kielégítő megoldás nincs. A példa, amelyről szólunk, nem kirívó, a családi perpatvarok egyik mintapéldánya. A szereplők neve nem valóságos, de a helyzet, amiben vannak, igen. A történet teljes egészében igaz, egy lapunkhoz forduló édesapa elmondása alapján elindított kutakodás eredményeképpen tárjuk olvasóink elé.
Május első felében Vilikó Artúrnál megjelent a végrehajtó, hogy hat és fél éves kislányát magával vigye és átadja az édesanyjának. Az édesapa ezt megtagadta, arra hivatkozott, hogy a brassói táblabíróságon múlt esztendő végén hozott döntést a jogszerû tizenöt napon belül megfellebbezte a Legfelsőbb Bíróságon, és amíg onnan nem kap elutasító választ, addig kislányát tőle senki el nem viheti. Nem kizárt, hogy a végrehajtói parancsnak ellenszegülő apa ellen eljárás indul, de ő akkor is kitart amellett, hogy ha kell, erőszak alkalmazásával is megvédi gyermekét. Elszántan harcol Rebekáért, hiszi, az igazság végül az ő oldalán lesz, biztosra veszi, hogy az az igazság, amit ő annak gondol. Még ha a törvénykezés pálcát is tör felette, bízik abban, a perek elhúzódnak Rebeka tízéves koráig, akkor pedig kislánya maga dönt arról, hogy édesapjával marad.
A másik fél
Rebeka édesanyját nem sikerült utolérnünk. Egy határ menti településen lakik, tanúk állítása szerint nagy lakása, saját gépkocsija van, nyugati állampolgárságú férje jóval az átlag fölötti anyagi jólétet biztosít számára. A 2000-ig visszanyúló történetet a másik oldalról Vilikó Artúr egykori feleségének ügyvédje tárta elénk.
Az asszony négyesztendei házasság után arra kezdett panaszkodni, hogy férje ok nélkül iszonyúan féltékeny, idegileg labilis, és amikor kiborul, nagyon megveri. Az ügyvéd jegyzeteiből kiderül, az apa még a munkahelyén is megverte feleségét. 2000-ben Vilikó Emerencia kérte a válást, de időközben meggondolta magát, és adott még egy esélyt férjének. Vallomása szerint házasságuk nagyon elromlott, mígnem férje - szülei és testvére segítségével - elkergette otthonról. Külföldi munkát vállalt, onnan segítette kislányát. Az ügyvédnél átlapozott iratcsomóból kiderül, Rebeka keresztelőjére pénzt küldött, de nem jött haza, nem vett részt az ünnepségen.
A hónapok teltek, Rebekát távolról szerette édesanyja. Távollétében férje válókeresetet indított ellene azzal az okkal, hogy elhagyta a családot. A sepsiszentgyörgyi bíróságon Vilikó Artúr megnyerte a pert, Rebeka nevelését a bíróság az édesapára bízta.
Két ítélet első fokon
A 2002 tavaszán kimondott válási ítéletben olvasható az akkor külföldön tartózkodó édesanyáról, hogy amióta elhagyta a házastársi otthont, azóta nem tudni róla semmit, korábbi magatartásáról pedig tanúk vallanak. Állítják, Emerenciának házasságon kívüli kapcsolatai voltak, hiányzások miatt munkahelyéről is kitették. A válást a feleség hibájából mondta ki a bíróság, Rebeka nevelését az édesapára bízta.
Az asszony ügyvédje szerint ügyfele utólag értesült az ítéletről, idézést sem kapott, külföldön lévén nem értesítették a válóperről. Másfél év múlva Emerencia asszony keresetet indított kislánya visszanyerése érdekében, de mert a sepsiszentgyörgyi bíróságot nem tudta meggyőzni arról, hogy a határ menti településen valóban minden körülményt biztosítani tudna a gyermek nevelésére, a pert újból elveszítette. Tanúval bizonyította, hogy saját lakása van, jövendőbelijétől havonta 1000-1500 eurót kap, igaz, hogy nincs munkahelye, de ebből a pénzből jól meglennének. A bizonyíték nem volt elégséges, Rebeka maradt az édesapjánál.
Eurós házasság
Alig egy hónap múlva fordult a kocka. Rebekát a brassói táblabíróságon az édesanyának ítélték. Emerencia asszony fellebbezett, és megnyerte.
Nyugati állampolgárságú élettársát ekkor már férjként emlegette; a havi 1500 eurós bevételét tanúval bizonyította, ráadásul ezt szembeállította volt férje hárommillió lejes (75 euró) keresetével; bizonyíték nélkül állította, hogy Vilikó Artúr idegbeteg, munkahelyét bármikor elveszítheti (megjegyezzük, az érintett őrző-védő szolgálatot teljesít, fegyvertartási engedélye van, ha valóban problémás idegzetû lenne, aligha hihető, hogy fegyveres őrként keresné kenyerét). A fellebbezésben az asszony felrója, hogy az apa a szüleinél lakik kislányával együtt, ahol zsúfoltság van, holott van saját (egykori közös) lakásuk is. Bizonyíték nélkül állítja továbbá, hogy három esztendővel ezelőtt nem jószántából hagyta el a családját, hanem férje elkergette, és nem engedte, hogy kislányát látogassa. Ezt kérdésünkre ügyvédje megerősítette, felemlítve egy olyan esetet, amikor ügyfelével elkísérte a nagyszülők lakásába, ahová végül csak ő mehetett be, az édesanya nem.
Egy hónappal a második, első fokon hozott ítélet után a brassói táblabíróság helyet ad a fellebbezésnek, úgy ítéli meg, hogy az édesanya helyzete változott a korábbi ítéletek időpontjában bizonyítható állapothoz képest, és Rebekának feltétlenül szüksége lévén az édesanya közelségére, a kislány nevelését az anyára bízta, az apát havi 975 000 lejes gyermektartás fizetésére kötelezte.
Öt hónap várakozás
Az apa visszatért egykori ügyvédjéhez, és a fellebbezés megfogalmazására kérte. Újabb szerződést nem kötött vele, amelynek minden bizonnyal anyagi oka van, bízott az ügyvéd szakmaiságában és az igazságban. Mivel ügyvédje jelenleg nem képviseli, kérésünkre nem vállalta a megszólalást, azt mondta, ez már nem az ő ügye.
A brassói táblabíróságon a fellebbezési határidőn belül iktatták a beadványt, amelynek elfogadása és elbírálása a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozik. Ebből idézünk szabadon: a szociális környezettanulmánnyal és a gyámhatósági jóváhagyással megegyező tanúvallomásokból is kiderül, hogy ellátom apai kötelességemet, gyermekem mellett vagyok, aki iskolai előkészítő óvodai csoportba jár, különórákon angol nyelvet és balettet tanul, és kiszakítása ebből a megfelelő nevelési környezetből megrázóan hatna rá. A fellebbezésben az apa felrója egykori feleségének, hogy elhagyta gyermekét, ami bármikor megismétlődhet; az anyának az országban való tartózkodása változó, terve szerint férje mellett külföldön kíván letelepedni, valamint lényeges jellembeli hibái vannak, amelyek nem teszik alkalmassá, hogy biztonságos nevelést nyújtson gyermekének.
Vilikó Artúr várakozott. Furcsállta ugyan, hogy öt hónapja semmi válasz nem érkezett a Legfelsőbb Bíróságtól, de mert nem zaklatták, végezte tovább munkáját, és mindvégig kislánya mellett volt. Segítik szülei, testvérei, így amikor éjszakai szolgálatba megy, akkor is biztonságban hagyhatja Rebekát.
És jött a végrehajtó
Május első napjaiban a bírósági végrehajtó felszólította Vilikó Artúrt, hogy egy napon belül adja át kislányát az édesanyának. Az indoklásban szerepelt a múlt év végén a brassói táblabíróságon hozott másodfokú ítélet, az édesanya április közepén benyújtott kérése az ítélet végrehajtására, valamint a sepsiszentgyörgyi bíróság április végén kiadott végzése, miszerint nem lévén ok a végrehajtás felfüggesztésére vagy megszakítására, elrendeli a kényszervégrehajtást.
Az apa a felszólításnak nem tett eleget, 24 óra múlva a végrehajtó megjelent a lakásán. - Hihetetlen, hogy csak úgy beállítanak, és azt képzelik, hogy elvihetik a gyermekemet. Sőt, azzal is fenyegettek, hogy ha nem engedelmeskedem, akár az óvodából is elvihetik kislányomat - panaszolja az édesapa. Vilikó Artúr nem engedte elvinni kislányát. Bár félti állását, retteg attól, hogy a parancs megtagadásáért feljelentik, és akkor még nagyobb bajba kerül, esetleg rábizonyítják, hogy ezért a viselkedéséért alkalmatlan a gyermeknevelésre, de akkor sem engedi elvinni Rebekát.
Újabb fellebbezés
Négy esztendő pereskedés után jól ismeri az apa a határidőket, a fellebbezés módozatát, így nem hagyta szó nélkül a végrehajtási kísérletet. Megfellebbezte, és kérte a végrehajtás felfüggesztését mindaddig, amíg ügyét a Legfelsőbb Bíróságon le nem tárgyalják.
Tájékoztatást kértünk egy független bírótól arról, hogy mi történhetett ez alatt az öt hónap alatt, miért nem kapott az apa választ a brassói táblabíróságon hozott döntés ellen benyújtott fellebbezésére. Megtudtuk, egyes nyugati országokban egy év alatt sem iktatnak annyi iratcsomót a legfelsőbb törvénykezési fórumon, mint Romániában öt hónap alatt. Idén közel negyvenötezer ügyben iktattak beadványokat a fővárosi Legfelsőbb Bíróságon, 2006-ra és 2007-re is tûztek ki már tárgyalást. A független bíró szerint Vilikóék ügyében nem késlekedik törvénytelenül a válasz, csupán nem került még sorra. Először megvizsgálják, hogy a fellebbezés formai szempontból megfelel-e a követelményeknek, és ha igen, kitûzik a tárgyalást, amire a feleket is beidézik, ha nem, értesítik az érintetteket, és nem tûznek ki tárgyalást. Ha a fellebbezésben tavaly kérték volna a végrehajtás felfüggesztését, és ha ezt a Legfelsőbb Bíróság jóváhagyja, akkor előrehozott tárgyalást lehetett volna kicsikarni - tudtuk meg. De nem ez történt.
Rebeka hét éve
Amire a falevelek lehullanak, Rebeka hétéves lesz. Születésnapján ajándékokat kap, tortáján gyertyák égnek. Ha édesapjánál marad, sepsiszentgyörgyi osztálytársaival ünnepelhet, ha édesanyjához viszik, a román település első osztályából várhatja vendégeit. Itthon nagyszülei is köszöntenék, otthon édesanyja örvendhetne lányának.
Eltelt ez a hét év életéből, és jön a többi. Csakhogy ennek a hét évnek a nyoma jobban rásüti bélyegét életére, ennek a hét évnek a lenyomata akkor is a legmeghatározóbb lenne, ha Rebeka a legbékésebb családban nevelkedne. De nem így van. Neki más jutott.
Hát nem keserû ez a születésnapi torta?!
Fekete Réka
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép