Lehet-e valakinek kék haja? De mennyire! Földig érő piros szoknyához de jól is áll a kék haj! Olyan, mint a söprû, mint a sövény - sőt: sörény! A kék hajhoz persze előnyös a kék kendő és a sárga nap meg a sárga táska. Az a kevéske zöld és barna díszítés pedig, amit szombaton viselhet még egy tündér, már szinte fölösleges is. De ha van, akkor azért nem árt.
Mit csinál egy tündér szombat délután? Mulat. Bálba megy. Vagy sétálgat az utcán, és nézegeti a kirakatokat. Vagy a szembejövőket. Mosolyog, és lóbálja a táskáját. Beül egy cukrászdába, és fagylaltozik. Moziba megy vagy színházba. Bábszínházba! Cirkuszba! Üldögél a Duna partján vagy a Tisza partján, vagy a Dráva partján, amelyik éppen a közelében van. Ó, egy tündér sokféle mulatságot kitalálhat magának szombat délután!
Ez a mi tündérünk, ez a kék hajú söprû arra gondolt szombat délután, hogy elmegy táncolni egy kerthelyiségbe. Ahogy eszébe jutott, már terítette is magára a kendőjét, kapta a táskáját, és kilépett a bodzabokorból, ahol ebben az időben lakott. A bokor virágos, zöld rét közepén, terebélyes hársfa tövében guggolt, a tündér egyetlen lépéssel ott állt a fûben lakó apróságok között. Hangos nevetéssel fogadták Kék Söprût - mert ez volt a tündér neve -, és kérlelni kezdték apró barátai, hogy maradjon ott.
- Tudod, hogy milyen csodás film lesz ma délután a tévében? - harsogták az apróságok.
- Ugyan, ugyan! - vonta meg a vállát Kék Söprû. - Csak nem képzelitek, hogy a tévé előtt kuksolok, és nézem, hogy mások hogyan rúgják a port, mikor magam is táncolhatok? Inkább azt mondjátok meg: merre menjek, merre tartsak? Hol lesz ma délután valami jó kis tánczene?
Az apróságok azonban csak hümmögtek erre, és vonogatták a vállukat. Kék Söprû pedig megpörgette a táskáját, és elindult a fenyőerdő irányába.
S hogy mit talált a fenyőerdőben Kék Söprû? Egy árnyas, sötétzölden szellős, gyantaillattól friss levegőjû tisztást talált, ahol délután öt órától estig állt a bál. De micsoda bál! Erdő-mező virágai mulattak a fenyőerdőben: kökörcsinek, nárciszok és ibolyák, hogy csak a legismertebbeket említsem. De felbukkantak a vigalomban ilyen köznapiak és mégis különösek is, mint például az a két kedves csavargó, aki szüntelenül táncoltatta Kék Söprût. Az egyiket úgy hívták, hogy Lómenta, a másikat pedig így: Libatopp. Lómenta és Libatopp versenyeztek egymással, hogy melyikük tudja jobban s főleg mulatságosabban cifrázni a táncot.
Lómenta például nagyokat szökellt, és közben tapsolt a feje fölött, körbepördült, mint az orsó, és olyan gyorsan keringett Kék Söprû körül, hogy alig lehetett látni. Mondta is neki a mi kék hajú tündérünk:
- Te Menta, ne legyél ilyen ló, ne loholj ennyire, kérlek, mert hiába, sehol se látlak!
Libatopp se maradt le persze Lómenta mögött: sarkával és talpával dobogott-dübögött, hogy a zenekar dobosa is eltátotta száját a csodálkozástól, amikor összecsukta és újra kinyitotta, csak ennyit mondott:
- Micsoda ritmusérzék!
Kék Söprû viszont ezt súgta táncosa fülébe:
- Ne rúgd a port olyan nagyon, Libatopp, mert a hajamba száll!
Mikor vége lett a bálnak, mert már este hét óra volt, Kék Söprû két buzgó táncoltatója arra kérte a tündért, hogy válasszon közülük kísérőt.
- Az legyen a kísérőd - mondta Lómenta -, aki szebben szökellt és gyorsabban forgott a táncban!
Libatopp viszont kijelentette:
- Kísérőd az legyen, aki ritmusverésben, dobbantásban első!
Kék Söprû azonban megrázta kék haját, meglóbálta sárga táskáját, és így válaszolt:
- Nono!
- Mi az a nono? - kérdezték a táncosok egyszerre, és a tündér barátságosan elmagyarázta:
- A nono, kedves táncostársaim, azt jelenti, hogy se te, se te! És még azt is jelenti, hogy köszönöm a táncot, de kísérőt nem kívánok magam mellé. Egyedül megyek.
Mit lehetett erre mondani? Semmit. Ha nem, hát nem. Lómenta és Libatopp szépen elköszönt Kék Söprûtől - csak szemmel követték a tündért, és amikor már jó messze járt, akkor kiáltották utána:
- Reméljük, találkozunk még!
Kék Söprû persze meghallotta a kiáltást, megfordult, és visszaintett a két barátnak, és ez az intés azt jelentette: ,,Én is úgy gondolom. Egyetértek veletek!? Lómenta és Libatopp boldogan összenevettek, mert ennél többet aztán már kívánni se lehet.
Horgas Béla meséi
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.