A koronajavító metszés az elhanyagolt vagy rosszul metszett díszfáknál ajánlott, főleg akkor, amikor a korai öregedés jelei is mutatkoznak rajtuk. A javítómetszést legjobb nem egyszerre, hanem folyamatosan alkalmazni. A díszfák rendszeres ritkítás hiányában legtöbbször túlságosan sûrû koronát fejlesztenek, ezért lehetőleg minden évben végezzük el ezt a karbantartó jellegû metszést. Vágjuk ki a koronában túlságosan sûrûn álló gallyakat és vesszőket úgy, hogy az ágon levő szomszédos vesszők, gallyak ne legyenek egy kis arasznyi távolságnál közelebb egymáshoz. Vágjuk ki tőből a korona belseje felé törekvő vagy egymást keresztező és egymás növekedését akadályozó vesszőket, gallyakat és ágakat is.
Mielőtt tovább mennénk, sürgősen tisztázzuk, hogy mit jelentenek ezek a szakkifejezések. Kertészeti gyakorlatban csak a fiatal, leveles növekedést szokás hajtásnak nevezni. A legújabb szakirodalom szerint azonban megkülönböztetünk leveles és levéltelen hajtást is, mint a korona és hajtásrendszer alkotó elemeit. A levéltelen hajtásokat egyéves korukban vesszőnek, kétéves korukban gallynak és hároméves koruktól kezdődően ágnak nevezzük.
Rendszeres koronajavító metszés esetén az egész beavatkozás metszőollóval kivitelezhető, és nem lesz szükség később combvastagságú felesleges ágak, koronarészek fûrészes eltávolítására. Ez nagy előnyt jelent, mert a fûrészelt, nagy felületû sebek nehezen gyógyulnak, gyakran bekorhadnak, és a korona részleges pusztulását is okozhatják. Minden ritkítandó vesszőt tőből kell eltávolítani, és nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy soha nem szabad csonkot hagyni, mert a kiálló csonkot a sebhegesztő szövetek nem képesek beborítani és begyógyítani. A megcsonkolt vessző tövéből pedig rejtett alvó rügyek hajtanak ki, ami további elsûrûsödéshez, úgynevezett ,,boszorkányszerû? képződményekhez vezet, amelyeket ugyancsak tőből kell eltávolítani. A csonkolás tehát több munkaráfordítást, további javítást igényel.
A koronajavító metszés alkalmával gondoskodjunk a korona további növekedésének irányításáról is. Az egyes vázágakon végighaladva az ikervesszők közül tőből metsszük ki a gyengébbeket, és hagyjuk meg a jól helyezkedő erősebbeket. A meredeken felfelé irányuló vesszőket is távolítsuk el. Végül válasszuk ki a vezérvesszőt, amely nem feltétlenül a vázág egyenes folytatása, hanem a korona természetének legjobban megfelelő és kifelé irányuló vesszője is lehet.
Az idős díszfák fejlődésükben hanyatlani kezdenek, a korona belseje túlságosan kiritkul, az árnyékos részeken a vázágak felkopaszodnak. Ha az ilyen fa gyökérzete és törzse is egészséges, még fel lehet ifjítani, a gyengén növekedő, beteges törzsû fákat azonban nem érdemes.
Amikor elhatároztuk, hogy egy idősebb fa koronáját megifjítjuk, akkor először a feleslegesnek tartott ágakat fûrészeljük le tőből. Csak ezután kerülhet sor a kijavított korona vázát képező ágak visszavágására. A megmaradó ágakat egy jól helyezkedő egészséges vessző felett fûrészeljük vissza. Ha ilyen alkalmas vesszőt nem találunk, akkor az ágak hajlatának holtpontján (legmagasabb pontján) vágjuk vissza, ahol rendszerint sok rejtett alvórügy található, amelyekből új hajtásokat serkenthetünk. A vastagabb ágakat nagyon óvatosan kell lefûrészelni, nehogy behasadjanak: először alulról kissé befûrészeljük, majd felülről teljesen levágjuk. A fûrészelt sebek lehetőleg függőleges irányúak és minél kisebb felületûek legyenek. A fûrészelt sebek roncsolt felületét kacorral lesimítjuk, és Santar SM típusú fasebpasztával vagy fémmentes olajfestékkel légmentesen lezárjuk.
Az ifjítást követő évben az egészséges gyökérzetû és törzsû díszfák sok vízhajtást fejlesztenek, amelyekből kiválogatva új koronát nevelhetünk. Már az első évben meg kell ritkítani a hajtásokat, a jól helyezkedő, kívánatos irányba növekedőket pedig a koronaalakító metszés szabályai szerint tovább irányítjuk, amíg a természetes korona alak kifejlődik. Tehát az ifjítómetszést mindig koronaalakító metszés követi, különben az erőteljes vízhajtások egymással versengve több sudaras, fajra jellegtelen ,,angolkóros? koronát fejlesztenek.
Az ifjítómetszést nem szabad összetéveszteni a fûzfáknál alkalmazott csonkolással vagy tetejezéssel sem, ahol minden tavasszal az egyéves hajtásvesszőt radikálisan és egyformán visszavágják, hogy elegendő hagyományos kosárvesszőt nyerhessenek. A metszési helyek ebben az esetben (is) idővel sajátos, bizarr formákká vastagodnak. A koronajavító és ifjítómetszés feladata pedig nem a korona átalakítása, hanem természetes alakjának megőrzése és felújítása.
További kérdéseivel, javaslataival forduljon a városi zöldszolgálathoz a 316 365-ös telefonon.
György Ignác kertészmérnök
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.