Egykori Kincses Városunk sorsa senki erdélyi magyar számára nem közömbös. Nem is lehet az, hiszen a mai értelmiségünk döntő hányada kötődik Kolozsvárhoz, s Erdély legkülönbözőbb tájairól ma is csaknem tízezer fiatal tanul e város egyetemein és főiskoláin. Magyar fiatalok, kiknek immáron nagyobb hányada anyanyelvén végzi felsőfokú tanulmányait. Más kérdés, hogy a valamikor igazán európai (és magyar) levegőjû városban jól érezheti-e magát a bennszülött, őshonos kolozsvári és a partiumi, mezőségi, szilágysági, székely diák?! Bizonyosan nem, mert ebben a városban oly módon hivalkodik az agresszív nacionalizmus, hogy az már csömöröltető, visszataszító és nevetséges. Az erőszakolt betelepítés kommunista ,,mûvét? boldog demokráciánkban megkoszorúzta a legalantasabb sovén kivagyiság, mely a legkevésbé sincs tekintettel Erdély fővárosának páratlan értékû épített örökségére, sem egykori toleránsabb szellemére, de főleg nincs a lakosság ízlésére, közérzetére és elvárásaira. Pláne, ha magyarok azok. Szívszorító és szégyenletes, hogy egy mindközönségesen elmebetegnek nyilvánított ámokfutónak megengedtetett, hogy a saját szakállára döntsön és törvénykezzék, s a földkerekség legrútabb és legízléstelenebb szobraival rakja tele a történelmi városmag tereit és utcáit, s a részeg cukrászinas álmához hasonló ,,mûvét? még megtupírozza a mûemlék épületek közvetlen szomszédságába épített bizantinus templomokkal, s az egészet föllobogózza, kipingálja nemzeti színekkel, mintha a nemzeti identitás vállalása és megvallása abból állna, hogy ülepünk alatt és homlokunkon ott van-e a trikolór.
Most úgy tûnik, hogy az eszementnek és kiszolgáló sleppjének leáldozott, s igazat szól Kónya Hamar Sándor, mikor azt állítja, hogy a kolozsváriak többsége - óriási késéssel ugyan! - rájött, hogy ott sem magyarnak, sem románnak lenni nem jó.
Komoly, reális és kézzelfogható esély mutatkozik arra, hogy Gheorghe Funart és kártékony társaságát menesszék végre, s Kolozsvár - ha nem is lehet már jóvátenni a példátlan károkozást - valamivel európaibb levegőt lélegezhessen.
S itt jön a kolozsvári magyarság dilemmája, mely a meghasonlottsággal rokonítható, hiszen olyan döntést kellett hoznia, ami valószínûleg sem ízlésének, sem lelkiismeretének nem felel meg igazán, ám mégsem dönthetett másképp, hiszen a pokol hatodik tornácáról legalább a purgatóriumba visszamenni mégis jobb, mint a hetedik bugyorba jutni. Érti, aki érti e dantei példálózást, de a húszszázaléknyira lefogyasztott kolozsvári magyarság számára nincs más pragmatikus választás, mint az, hogy a kevésbé rosszal szövetkezve távolítsa el a jöttment bohóc sátánt, mégis az önbecsülés visszanyerésének irányába igazítván saját szomorú sorsát. Keserû dolog, hogy ennek így kell lennie, s egy valaha rendkívül öntudatos, magabecsülő, polgáriasult és mûvelt magyar urbánus közösség alárendeltetett és kiszolgáltatott a jövevénység számbeli fölényének. De Romániában már nincsenek valódi városok és igazi urbánus, önérzetes közösségek, itt csak Totoposzok vannak, mesterségesen létrehozott termeszkolóniák, mik sem a hely igazi szellemét, sem tradícióit nem képesek tisztelni és vállalni. Ezen már nem segíthetünk, legfennebb annyiban, hogy az együttélés még elfogadhatóan civilizált körülményeiért harcoljunk. A rendelkezésünkre álló eszközökkel. Ezt tették a kolozsváriak, s bár fáj az ember szíve, hogy a rokonszenves, európai szellemû, magyarbarátságáról, korrektségéről ismert Smaranda Enache asszony helyett másra kell adniuk voksukat, mégis azt kell mondanunk, bölcsen és pragmatikusan cselekszenek. Bár, valljuk be, ízlésük, ízlésünk ellenében.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.