Márol holnapra: Harc Kolozsvárért

2004. június 1., kedd, Archívum 2003–2007

Egykori Kincses Városunk sorsa senki erdélyi magyar számára nem közömbös. Nem is lehet az, hiszen a mai értelmiségünk döntő hányada kötődik Kolozsvárhoz, s Erdély legkülönbözőbb tájairól ma is csaknem tízezer fiatal tanul e város egyetemein és főiskoláin. Magyar fiatalok, kiknek immáron nagyobb hányada anyanyelvén végzi felsőfokú tanulmányait. Más kérdés, hogy a valamikor igazán európai (és magyar) levegőjû városban jól érezheti-e magát a bennszülött, őshonos kolozsvári és a partiumi, mezőségi, szilágysági, székely diák?! Bizonyosan nem, mert ebben a városban oly módon hivalkodik az agresszív nacionalizmus, hogy az már csömöröltető, visszataszító és nevetséges. Az erőszakolt betelepítés kommunista ,,mûvét? boldog demokráciánkban megkoszorúzta a legalantasabb sovén kivagyiság, mely a legkevésbé sincs tekintettel Erdély fővárosának páratlan értékû épített örökségére, sem egykori toleránsabb szellemére, de főleg nincs a lakosság ízlésére, közérzetére és elvárásaira. Pláne, ha magyarok azok. Szívszorító és szégyenletes, hogy egy mindközönségesen elmebetegnek nyilvánított ámokfutónak megengedtetett, hogy a saját szakállára döntsön és törvénykezzék, s a földkerekség legrútabb és legízléstelenebb szobraival rakja tele a történelmi városmag tereit és utcáit, s a részeg cukrászinas álmához hasonló ,,mûvét? még megtupírozza a mûemlék épületek közvetlen szomszédságába épített bizantinus templomokkal, s az egészet föllobogózza, kipingálja nemzeti színekkel, mintha a nemzeti identitás vállalása és megvallása abból állna, hogy ülepünk alatt és homlokunkon ott van-e a trikolór.
Most úgy tûnik, hogy az eszementnek és kiszolgáló sleppjének leáldozott, s igazat szól Kónya Hamar Sándor, mikor azt állítja, hogy a kolozsváriak többsége - óriási késéssel ugyan! - rájött, hogy ott sem magyarnak, sem románnak lenni nem jó.
Komoly, reális és kézzelfogható esély mutatkozik arra, hogy Gheorghe Funart és kártékony társaságát menesszék végre, s Kolozsvár - ha nem is lehet már jóvátenni a példátlan károkozást - valamivel európaibb levegőt lélegezhessen.
S itt jön a kolozsvári magyarság dilemmája, mely a meghasonlottsággal rokonítható, hiszen olyan döntést kellett hoznia, ami valószínûleg sem ízlésének, sem lelkiismeretének nem felel meg igazán, ám mégsem dönthetett másképp, hiszen a pokol hatodik tornácáról legalább a purgatóriumba visszamenni mégis jobb, mint a hetedik bugyorba jutni. Érti, aki érti e dantei példálózást, de a húszszázaléknyira lefogyasztott kolozsvári magyarság számára nincs más pragmatikus választás, mint az, hogy a kevésbé rosszal szövetkezve távolítsa el a jöttment bohóc sátánt, mégis az önbecsülés visszanyerésének irányába igazítván saját szomorú sorsát. Keserû dolog, hogy ennek így kell lennie, s egy valaha rendkívül öntudatos, magabecsülő, polgáriasult és mûvelt magyar urbánus közösség alárendeltetett és kiszolgáltatott a jövevénység számbeli fölényének. De Romániában már nincsenek valódi városok és igazi urbánus, önérzetes közösségek, itt csak Totoposzok vannak, mesterségesen létrehozott termeszkolóniák, mik sem a hely igazi szellemét, sem tradícióit nem képesek tisztelni és vállalni. Ezen már nem segíthetünk, legfennebb annyiban, hogy az együttélés még elfogadhatóan civilizált körülményeiért harcoljunk. A rendelkezésünkre álló eszközökkel. Ezt tették a kolozsváriak, s bár fáj az ember szíve, hogy a rokonszenves, európai szellemû, magyarbarátságáról, korrektségéről ismert Smaranda Enache asszony helyett másra kell adniuk voksukat, mégis azt kell mondanunk, bölcsen és pragmatikusan cselekszenek. Bár, valljuk be, ízlésük, ízlésünk ellenében.
Magyari Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép