A hozzánk közeli dolgok jobb megértése végett távoli helyzetet vázolok: Gyergyószentmiklós és Gyergyóbékás között az út tengelyt törően és velőt rázóan rossz. A Gyilkos-tó és a Békási-szoros európai értékû kincs, jelenlegi állapotában viszont az ország szégyene. Ennek ellenére sûrûn látogatják az Erdély-csodálók, gyakran (és nehezen) térülnek-fordulnak nyugatabbról érkező szupermodern autóbuszok is. Valószínû először és utoljára.
A Békási-szoros, a Gyilkos-tó és környékének Moldvához csatolásáért meg-megújuló rohamokban évtizedek óta folyik a harc. Az itteni erdőkből jó nagy falatokat már rég átharaptak Moldvába. A térség területi-adminisztratív hovatartozásáért a megyésítés idején, a ?89-es fordulat után nagyobb ütközetek és csaták voltak, mint nálunk, Sepsiszentgyörgyön egy darabka Petőfi Sándor utcáért. A Gyilkos-tó esetében a hegyen túliak és székelyföldi megbízottaik toronyórát ígértek láncostól, csakhogy a gyergyóiakat magukhoz édesgessék.
Valószínû, ígéreteik egy részét be is váltották volna. Kérdés az, hogy kiárusítás tárgya lehet-e a szülőföld, ha a mézesmadzagot elhúzzák néhány ember orra előtt? A gyergyóiak mindeddig erre nemet mondtak.
Nekik van igazuk. Csak türelem, az ország uniós csatlakozásának feltételeként ki kell kényszeríteni, hogy a gyalázatosan elhanyagolt és kifosztott térségeket is ,,szintre hozzák?. Vegyük már észre, hogy nem csak egy utca, a város van tele kátyúval, hanem az egész Székelyföld gödörben van, és még mélyebbre taszíthatják. Ebből az óriáskátyúból nem a hagymakupolás nyomulás, nem a szocialista iparosítás révén elindított demográfiai feltöltés folytatása emelhet ki, nem a közösségi vagyon kiárusítása és átjátszása, hanem a térségfejlesztés kikényszerítése.
Megoldás lehet-e, sorsunk attól fordul-e jobbra, ha olyan személyekre adjuk voksunkat, akik elhitetik, hogy magyarlakta településen is ésszerûbb, ha román nyelven tanulnak a gyermekek? Higgyünk nekik és támogassuk azokat, vagy a hozzájuk szegődött ,,sikeres? embereinket, akik a lakossági átverések balkáni bajnokai voltak és maradnak, akik páratlan orcátlansággal játszották-játsszák át az itteni közösségek vagyonát idegeneknek? Azokra van-e szükségünk, akik az évszázadokon át üggyel-bajjal, de mégiscsak megtartott autonómiánk törmelékét is felszámolják, akik egy történelmileg is Európához szabott régiót bukaresti előkapcsolással vélik a kontinens szellemi áramköréhez visszailleszteni?
A lelkiismeret menedékhelye a szavazófülke magánya. Ezt azért mondjuk, mert lépten-nyomon azt is halljuk, a szabad véleménynyilvánítást, a választási opciót a főnök és beosztott, a ,,patron? - vállalkozó - és alkalmazottja közötti erőviszony akadályozhatja. Mitévők legyünk? - faggatott egy távoli kistelepülésen valaki, a főnök kerek-perec megmondta a lányomnak, ha nem szerzel ennek és ennek a pártnak híveket, s ha nem adod voksodat a jelöltjére, magyarán, ha nem tejel le, akkor le is út, fel is út.
A szavazólap és a pecsét arra való, hogy az akarat kinyilvánítása titkos lehessen. Ki lehet szavazni a ránk erőszakolt jelöltet. A lakosságot nem lehet sem elcsapni, sem leváltani. És a ,,le is út, fel is út? azok számára, akik lentről-fentről jöttek, ismeretesebb, mint aki ki sem mozdult a faluból.
Nemrég - útban Moldva felé - megálltunk Sósmezőn. Egy idős magyar asszony él már csupán a faluban. A múlt évben Ojtozban táborozó fiatalok felújították az elhagyott, összetört magyar temetőt. Egy egész egykori település sírkertjét.
Számunkra legyen emlékeztető és ne sorskép ez a temető. Mert a voksainkon is múlhat, hogy annyi marad-e utánunk, mint a sósmezői temetőben elhantoltakból, s kérdés az is, hogy lesz-e majd, aki újraállítsa Erdély magyar temetőiben a ledöntött sírköveket.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.