Megteltek a választási hirdetőtáblák, vége felé közeledik a kampány, mindenki előhalászta a pakliból az ászt. Ahhoz képest, hogy magyar szervezet tulajdonképpen csak kettő indul, meglepően sok a magyar pályázó mind a polgármesterjelöltek, mind a tanácstagok között.
Sepsiszentgyörgyön a többségi politizálás is megtanulta a leckét: itt a magyar kártya a nyerő.
Kínál hát a kormánypárttól kezdve a liberálisokig és tovább, aki csak tud, magyar személyeket, neveket, arcokat, helyesírásunkat ismerőket és azt elvétőket, több színben játszókat és egyszínûeket - kinek milyen plakátra, grafikusra futotta. Van köztük civil és volt katona, mindenféle mesterségû és meggyőződésû egyén, olyan is, akiről már hallottunk, s teljesen zöldfülûnek számító újonc, akit a jótékony ismeretlenség homályából hívott elő valami becsvágy.
Kicsodák kérik a voksunkat és ígérnek érte cserébe mindent, amire úgy vélik, vevők vagyunk?
A nevek hallatán - bár többségüket erről sem ismerjük, soha egy társaságban nem jártunk velük - az ember azt kérdi: mi történhetett? Valami kisebbségvédelmi csoda történt, a kormánypárt vagy a demokraták hirtelen 180 fokos fordulatot hajtottak végre, és a kisebbségi jogok érvényesítésének előharcosaivá váltak volna? Hogy lehet az, hogy nem tudtunk eddig arról: itt mindenki a mi jogi sérelmeink jóvátételén munkálkodik, az SZDP-től az egészen aprókig mindenki fő törekvése, hogy a kisebbségi emancipáció ügyének szolgálatába szegődjék, hogy egyenjogúságunk szavatolója és eszköze legyen. Miért nem jöttünk erre rá korábban, hogy lehettünk olyan vakok, hogy még csak észre sem vettük? Az ország és a politikai elit ezek szerint nemcsak hogy kigyógyult régi rákfenéjéből, hanem az ellenkező végletbe is átcsapott, annyira, hogy a többségiek is kisebbségi vezetők keze alá adják magukat, mert ez így természetes a lehetséges demokráciák legtökéletesebbikében?
Mondom, törölgethetjük a szemünket, van okunk rá elég.
Igaz, egy kérdésünk még lenne: a magyar kártya vagy a magyar érdekvédelem vágya győzött-e a múlt korokban s immár tizennégy éve mindig s egyvégtében?
B. Kovács András
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.