Pozsonyban minden különösebb incidens nélkül ért véget a NATO tavaszi csúcsértekezlete. Elmaradt a megjósolt rendbontás, a globalizáció ellenfeleinek randalírozása, de úgy tûnik, mintha a világ legfontosabb katonai és politikai szervezete is valahogyan ,,elkedvetlenedett? volna, visszafogván egykori lendületét. Az észak-atlanti szövetség valóban egyfajta identitászavarral küzd, már egyre kevésbé meghatározóan katonai tömörülés, de politikai arcát még keresi, s egyelőre nem tudni, hogy menetrendszerû bővítései hová is vezetnek. Rövidesen Horvátország, Macedónia és Albánia lesz a tagja, de ez a szakértők szerint csupán újabb területi terjeszkedést jelent, a közös védelmi erő jószerint semmivel nem nő, sőt, az ,,újak? teljesen korszerûtlen hadseregeinek átalakítása több tehertételt jelent, mint igazi nyereséget.
Az identitászavar másik oka, hogy a régi ellenségkép végleg a múlté, az egykori ,,vörös medve?, a katonai szuperhatalom már régen nem fenyegeti a nyugati demokráciákat, s a széthullott Szovjetunió öröksége már nem félelmet, inkább arctalan szorongást ébreszt, hiszen senki nem tudja igazán, hogy mi is történt a nagyhatalom nukleáris, vegyi és biológiai arzenáljával. Lehet, hogy még a mai orosz vezetők sem igazán, azt pedig végleg nem tudnák megmondani, hogy hol, merre van, kinek a zsoldjába szegődött az a csaknem százezer tudós, aki az egykori Szovjetunió fegyverkezését szolgálta. Hogy a szélnek eresztett katonákról ne is beszéljünk.
A NATO tehát bővül, bővülget, s hogy katonai jellegét is megőrizhesse, új ellenségképet kellett találni, ami nem is volt túl nehéz, hiszen az Egyesült Államok tálcán adta szövetségeseinek saját megoldását: az új fenyegetés a nemzetközi terrorizmus, ha úgy tetszik, bin Laden. S volna még az agresszív nacionalizmusok föltámadása, a fundamentalizmus, ráadásként néhány ,,bitang ország?, melyek közül kettőt már megszálltak, Líbia önként kapitulált, s a szüntelenül éhínséggel küszködő Észak-Koreának sincs túl sok kedve és meggyőződése ahhoz, hogy a világgal szembeszálljon. Főként, hogy a hatalmas és tényleg erős Kína kellőképpen moderálja a koreai kommunisták harci kedvét. Míg a sajátját fölszítja, de ez csak Tajvan irányában nyilvánul meg, amely előbb-utóbb úgyis visszahull a kontinentális Kína ölébe.
Irakban és Afganisztánban a szövetségesek, a NATO vajkeveset oldott meg, s hiába nyilatkozik igen derûlátóan Bush elnök az új iraki kormány fölállásáról, ez még nem fog nyugalmat és békét teremteni, s ami nem ment a modern fegyverekkel, az bajosan fog sikerülni a politika eszközeivel. Talán fordított sorrendben lehetett volna, de ez is kétséges.
Tény, hogy a NATO egyre inkább Európáé lesz, s ha nem is sikerült még a sokat emlegetett közös haderőt fölállítani, a szervezet egyre inkább kontinensünk önvédelmi szövetségeként határozza meg magát, amely mind ritkábban hallgat az amerikai parancsra. Ez már az iraki intervenció során beigazolódott, ám ettől az USA még hosszú ideig a világ csendőre lehet, parancsnoka pontosabban, ám morgolódó európai tisztesekkel.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.