Sepsiszentgyörgyi március tizenötödike 1958-banRiport: Berszán Mihály koszorúz

2004. június 9., szerda, Archívum 2003–2007

(folytatás tegnapi lapszámunkból)
,,Szabadságon voltam?
A koszorúzás, bármennyire szerény is a mesélő, bizony várostörténeti esemény, s noha írtak róla már, e sajátos szemszög, úgy érzem, külön figyelmet érdemel.
- De hogy került közéjük? - kérdem másodszor, az akkor szintén koszorúzó diákokra célozva.
- Úgy, hogy szabadságon voltam - vágja rá. Szóval, ha nincs szabadságon? de azon kellett lennie, hiszen a szabadság körül forog az egész történet.
- Lementem a városba és összetalálkoztam Szabó Lalával, munkatársam volt a textilgyárban, s ő mesélte, hogy: képzeld, a diákok megint megkoszorúzták a ?48-as emlékmûvet, s letartóztatták őket. Bordás Attilát, Jancsó Csabát, Molnár Bélát. A Mikóba jártak, s 1956-ban letették az esküt, hogy megmaradnak székely ifjaknak s magyaroknak? S akkor Lalával, aki osztálytársam is volt a szakiskolában, elhatároztuk, hogy na, ma este csak azért is megkoszorúzzuk az emlékmûvet. Megmutatjuk, hogy van még magyar ifjú, aki meg meri tenni. Lala tudta, hogyan fütyülnek a rendőrök. Akkoriban nem volt adó-vevőjük, mobiljuk, síppal kérték a segítséget. Lala Kiss Árpit megtanította, hogyan kell fújni. Bitai Zoltit pedig - ezeket mind Lala szedte össze - leküldte a parkba, hogy ott sétálgasson. Kollégáink voltak. Mi pedig este mentünk a koszorúval a könyvtár előtt a lépcsőkön. Az emlékmûvet őrizték, ott sétált egy civil. Pontosan meg volt beszélve órára, Árpi kezdte fújni. Hát az illető egybe megkapja magát. Egybe kezdett járni a feje! Trappolás egyenesen arrafelé. A közvécé akkor a mai önkiszolgálóval szemben volt, Árpi onnan kellett hogy fújja, s elszaladjon a katolikus templom felé. S mikor elért odáig, el kellett hogy tegye a sípot, és el kellett hogy húzza a csíkot. Megbeszéltük, hogy a mai Mikes, az akkori leányiskola előtt találkozunk, miután végeztünk. Na, ő megfutamodott, s Bitai Zolti intett, hogy mehetünk, mert a titkosrendőr elszaladt a vécé irányába, meghallván a segélykérést. Akkor mi szépen lefektettük a koszorút, s eljöttünk. Utána találkoztunk, és elbeszélgettünk. Mikor Szabó Lala ezt később a szekuritátén elmesélte, azt mondták: ,,Nehogy ezt kint is valaki a szájatokból meghallja!? Hogy egyszerû csellel hogyan vezettük félre őket... A koszorút ? Azt kézben, kabát alatt hoztuk. Kis kerek koszorú volt, középen három szegfû, egy piros és két fehér, a katolikus temetőben egy kriptában csináltuk meg délután, s este letettük. Március 15-én. A diákok, ők március 14-én este koszorúztak. Úgyhogy reggel az az emlékmûvön volt. Az azelőtti években is mindig megtették. De ekkorra már megelégelték, s figyelték őket. Egy víztartályt ástak ott el a színház számára, az be volt kerítve, s onnan lestek rájuk. Így kapták el és tartóztatták le őket. Pár napra rá Lalát is bevitték, s utána olyan három napra engem is. Hogyan? A diákokat vallatták, előkerültek a házkutatáskor a fényképek, s aki azokon szerepelt, mind letartóztatták. Én nem voltam rajtuk, engem Lala kellett hogy beadjon, mert elő kellett adja, kivel csinálta. Lala tíz évet ült. Mire 1968-ban Fazekas János megkoszorúzta az emlékmûvet, az összes diákot is mind kiengedték. Minket 1958-ban s utána még évekig hurcoltak, de nem börtönöztek be. Engem is felvittek Maroson a szekura, de hat napra rá elengedtek. Igaz, utána minden héten egyszer-kétszer kellett hogy menjek jelentkezni.
Megtorlás:
belső számûzetés
- A vallatás? Velem nem voltak túl durvák, mert azt mondta a parancsnok: ,,Akárhová megyek, akárkit kérdezek, csak jót hallok rólad, te gazember!? - s jött nekem, mint egy hogyhívják. Magyar ember, marosvásárhelyi szekus. Én rögtön észrevettem már az első nap, hogy akik ellen nem volt elég bizonyíték, s ezért el kellett hogy engedjék - Bitai Zoltit, Kiss Árpit, engem és a Pásztori fiúkat -, azokkal nem bántak épp olyan durván. A többiek másképp jártak, utóbb mesélték a diákok.
- Nyilván, az összeesküvés tényét kívánták bizonyítani?
- Én nem voltam benne az esküben. A szövőgyári mestereim, idősebb munkatársak is mesélték később: ,,Misi, olyan véleményt adtunk rólad, tudtuk, téged nem fognak lecsukni.? A szomszédokat is kifaggatták. ,,Misi, mit csináltál?? - az egyik szinte nekem jött, hogy megverjen. ,,De olyan véleményt adtam?? Szóval, amilyen nevelést én kaptam és ahogy viselkedtem, amilyen fegyelmezett voltam - rólam sok rosszat mondani nem tudtak.
- Barátságban volt ezekkel a diákokkal?
- Csak ismeretségben. Három évvel kisebbek voltak. Öcsém osztálytársa volt egyeseknek. Olyan kicsike volt a város, ismertük egymást. Öcsém? ? asztalosságot tanult, aztán az estiben letette az érettségit. Engem nem engedtek - kétszer is próbálkoztam, nem adta meg a vállalat a papírt, hogy leérettségizhessek. Na, egy hét után elengedtek, s munkába álltam. Hetente kellett hogy jelentkezzek. Rendes fegyver alá sem vittek el a többiekkel, itthon hagytak. Először 1959-ben ősszel vittek el munkaszolgálatra, szőlőszedésre, törökbúza-betakarításra, két hónapot tartott, aztán ?60-ban már hosszabb időre.
Munkaszolgálat
- Tavaszon hívtak bé, a mezőgazdaságnak csatornát ástunk Gyulafehérváron, a Maros mentén, utána a vajdahunyadi építőtáborba kerültem. Vajdahunyadot nagyobbrészt mind ilyen szürke ruhás munkaszolgálatos katonák építették fel. Onnan kerültem haza.
- Kollégák?
- Mind büntetettek. Kulákfiak, református papok. Analfabéta cigányok, akik kiskorúként javítóintézetbe kerültek, és onnan hozták őket oda. Ismerős?
- Meddig tartott?
- Egy évet, mert 1961-ben nemzetközi nyomásra Románia felszámolta a munkatáborokat, hazaengedte a munkaszolgálatosokat. Azt beszélték, már csak nálunk voltak. Minket fegyverforgatásra nem is tanítottak. Március 31-én szereltek le. Volt egy zsidó politikai tisztünk - a tisztek majdnem mind tudtak magyarul, jobban, mint mi románul -, azt mondta: ,,Titeket többet nem tartanak, mentek haza, s mikor meglesztek 27 évesek, a katonai livrétet (katonakönyv) is megkapjátok.? Mert mi kértük: engedjék, hogy a másik év is teljen le. Nehogy megint behívjanak. ,,Titeket már nem mozgatnak sehova se - nyugtatott meg. - Romániát felszólították, eresszen el, nektek pedig fegyvert a kezetekbe nem ad! Vinni sem visznek többet!? Máskülönben ott a fiúk fele magyar volt, a másik fele részben szász és részben román.
- Más tehát két évet katonáskodott?
- ?mi pedig csak egyet.
- Szerencse, korábban, az ötvenes évek elején a munkaszolgálat három évig tartott. De mit végeztek?
- Dolgozni kellett, és jó keményen. Egyik táblában voltak a rabok, azokra felügyeltek a milicisták, a másikban voltunk mi. Ránk nem ügyelt senki, de ha nem végeztük el a normát, este olyan instrukciát (büntető gyakorlatoztatás) csináltattak velünk, hogy! Fektetés, trappoltatás, kúszás? Egész napi kapálás vagy földmunka után! Előfordult, eljött az 1 óra, s nem hozták az ebédet. A rabok leültek, énekeltek, kacagtak, a négy őr a sarkon meg állott - de amíg ebédet nem kaptak, nem vették fel a munkát. Mi pedig dolgoztunk tovább keményen. Ha öt órakor hozták az ebédet, akkor is, mert ha nem, este instrukciáztunk. Egyes napokon késett az ebéd.
Hazatérés
- Előző munkahelyemre nem vettek vissza. Hat hónapig jegyszedő voltam buszokon sofőrök mellett. Akkoriban a buszok még úgy jártak. Több helyre beadtam felvételi kérésemet, az építővállalat küldött választ, hogy menjek. Kellett a lakatos. Baj sem volt, mert még a régi Magyar Autonóm Tartomány idején rám untak a szekusok. Hiába hívtak, mindig azt mondtam, nincs amit írjak! Tényleg nem volt. Engemet is kerültek az emberek. Sok volt kollégám mai napig sem köszön nekem. Úgy lányok, mint fiúk. Nem álltak szóba velem, nehogy valami bajuk essék. Aztán ha valaki jött, még én távolítottam el, az is megtörtént. Mert észre lehetett venni, voltak felbérelt személyek, akik örökké érdeklődtek. Lássák, én miket gondolok. Hagytam ott, és nem tárgyaltam velük. Szóval, mivel hosszabb időn keresztül nem adtam le semmi jelentést, meg is fenyegettek: meglásd, a börtönben rothadsz el! De én senkiről semmit nem adtam. Engem azzal engedtek el a szekuritátéról még ?58-ban, ha hetente jelentem, kivel beszélgettem, ki mit mondott, mit csináltam. De én soha senkiről semmit el nem mondtam. Így aztán a katonaság után lekoptak rólam. Ennek megörvendtem.
- Akkor Brassóhoz csatoltak - s a brassói szekusok újrakezdték. Egy fekete s egy magas szőke, ez szász volt, megkerestek. A szász tudott magyarul, a fekete nem. Azok kaptak meg az építővállalatnál, s hogy miért nem vagyok bésúgó, informátor? Júj! Kijöttek. Szabó Jóska mester engem egyedül kellett béküldjön az irodára. Majorán Lajos bácsit, Szabó Jóska bácsit kirúgták az irodából! De értsem meg! Háromig munkába, s fél négykor jelentkezzem bent náluk, a szekuritátén, s ezentúl nekik dolgozok bé! De én tudtam, letartóztatni nem tartóztathatnak le, ha nem teljesítem. Annyira megravaszodtam katonaság után - s nem mentem be jószántamból. Korábban, mikor izentek s hívtak, örökké mentem. Még néha munkából is. De utána már nem. Egypár nap múlva szólnak a munkatársak: ,,Misi, mit csináltál? Mert megint itt vannak a brassai szekusok!? ,,Az a baj - neveti el magát -, hogy semmit se csináltam.? A szász beszélt velem magyarul, ő nagyon korrekt volt. A kicsi fekete, az szökött és hánykolódott. De másodszor sem mentem be, s akkor békén hagytak. Egy ideig idegeskedtem, mert megmondta a szász: ,,Mi téged el ne kapjunk!?? Kopogjam le élő fába: még idáig tudtam olyan jó fiú lenni, hogy nem voltak képesek elkapni?
- De ezzel egész életében számolnia kellett, Berszán bácsi!
- Örökké. Egy olyan gátlás volt? olyan visszahúzódott módon éltem, örökké kellett hogy ügyeljek, kivel állok szóba. Igaz, sose nyugodtam bele. A szakmámat végeztem, de mindig foglalkoztatott, hogy ez miért van így s az úgy.
- Bizalmasa volt-e, akivel megbeszélje?
- Mikor a Kalász Vállalathoz kerültem, ott akadtak olyanok, akikben meg lehetett bízni. Mertek beszélni. 1968-ban vettek fel a Kalászhoz, kenyérgyárak, malmok, borvízegységek, szénsavgyárak tartoztak oda. Ott kerültek barátok. Én is annyit tapasztaltam, emberismeretre tettem szert, tudtam viselkedni. Jó össszeforrott társaság volt. Abba? a helybe? kiismertük az olyan személyeket, akikkel ügyelni kellett. Semmit se éreztettünk velük, ittunk is együtt, de csak olyat beszéltünk, amit lehetett minden következmény nélkül. Onnan aztán kikerültem a rozsnyói részlegre. Az IMASA-t akkor kezdték építeni. Először a Localprod volt ott, aztán a rozsnyói szerszámgépgyár egy részlege telepedett ide, a kettőből összevonással lett az IMASA, a közöket beépítették mindenféle csarnokkal: célgépek, kapcsolószekrény, hátul tengelyek és egyebek?
- A nősülésben nem akadályozta az örökös megfigyeltség?
- Biza akadályozott? de csak sikerült családot alapítani. Három gyerekem van, a lányoméknál - ő óvónő - megszületett az ötödik unoka. A vejem villamosmérnök. Egyik fiam Magyarországon él, a másik autóbontót alapított itthon, annak segítek, amióta nyugdíjba mentem? Kérdezték tőlem, én miért nem megyek koszorúzni. Mondom: én akkor koszorúztam, most koszorúzzanak mások. Elmegyek minden ünnepélyre. Elmegyek és ünnepelek, de koszorúzzanak mások.
Berszán Mihályt valóban ott lehet látni minden ceremónián, a riporter az őrkői vesztőhelyen találkozott vele az idei március 15-én: a váradis gyerekek ünnepi mûsorát hallgatta végig olyan ,,kívülállóként?, mint akinek némi köze mégiscsak van az ott történtekhez.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép