Régóta olvasok a Háromszék hasábjain tudósításokat Ráduly Baka Lajostól. Bevallom, mindig érdeklődéssel olvastam ezeket, hisz egy nagyon is aktuális problémáról probált írni: hogyan lehet megszüntetni munkahelyeket egy olyan vidéken, ahol a munkanélküliség magasabb, mint az országos átlag. Írásai egy egykor Kovászna megyét reprezentáló vállalatot érintenek: a kézdivásárhelyi csavargyárat. Ma ez a gyár megállt. Alkalmazottai bizonytalanok, az elmúlt periódusokra nem kaptak fizetést, nem tudják, mi lesz a jövő egy olyan városban, ahol még csak a konfekcióipar biztosít munkahelyeket.
Megállt egy egykor reprezentatív gyár. Nemzedékek dolgoztak itt, szakmailag fejlődtek, és most, a nyugdíj előtt itt a fájdalmas mi lesz.
Egy gyár életében vannak nehezebb, vannak jobb pillanatok. Elmúlnak, váltják egymást. De egy végleges leállásnak okai és felelősei vannak. Az okok lehetnek objektívek, szubjektívek, a felelősség lehet kollektív, lehet egyéni és lehet imperszonális.
Mi történt a kézdivásárhelyi csavargyárnál?
A Ráduly Baka Lajos által közölt tudósításokból az derül ki, hogy egy bûnszervezet első- és másodrangú kéviselői - C??unean, Calinic, Nistor -, illetve harmadrangú képviselői - Hajdu, Márton, Pal, Szőke - elsikkasztották a gyár vagyonát.
Mivel nem rendelkezem jogi képzettséggel, megróbálok egy olyan áttekintést adni, amilyet egy olyan ember tud, aki jelen volt a csavargyár avatóünnepségén - mint kisgyerek az édesapja, a város polgármestere mellett -, s aki egyetemi tanulmányai után lemondott az egyetemi karrierről, hogy a csavargyárban dolgozhasson - és innen akart nyugdíjba menni.
Az első kérdés, ami felvetődik: ki Ráduly Baka Lajos? Nem ugyanaz a személy, aki mérnöki diplomával a zsebében a kilencvenes években járkált a csavargyárban, a főgépészeten egy készülék elkészítése ürügyén? Nem ugyanaz a személy, aki létrehozta a Prosiner nevû részvénytársaságot, belevive 80 háromszéki személyt, megszédítve a találmányából eredendő haszon ígéretével? Nem ugyanaz a személy, aki nem hajlandó a kapott pénzek felhasználásáról beszámolni, hivatkozva fontosabb dolgaira?
De mi történt a csavargyárnál?
A csavargyár az 1990-es évektől minden évben veszteséget veszteségre halmozott. Nehezen tudta fizetni az alkalmazottjait - minimálbérrel -, nem tudta fizetni a villanyt, a gázt, a nyersanyagot, a segédanyagokat, nem tudott fûtést biztosítani a városnak. A vállalat termékeinek egy része exportra ment, és mégsem rendelkezett valutával. Több ízben megpróbálták privatizálni, de az ajánlatokat az illetékesek nem tartották elfogadhatónak. A 2000-es évben mégis volt egy ajánlat, amely alapján a csavargyár magánkézbe került. Egy gelencei cég 7,8 milliárd lejért a csavargyár többségi tulajdonosa lett. Megkezdődtek a változások, személycserék, személyi konfliktusok. Megváltozott a gyár külföldi orientációja, csak közvetítő nélkül küldött termékeket külföldre, a nyersanyagot csak készpénzért vásárolta, közvetítő nélkül. Megkezdődött egy lassú gazdasági fellendülés, ami havi egymilliárd lej profitot jelentett, az alkalmazottak megkapták időben a fizetésüket, az állam megkapta az addigi elmaradást (7 milliárd lejt), modernizálási munkák kezdődtek (csarnokok, tisztálkodási helyek). Mindez nem volt zökkenőmentes. Az alkalmazottak egy része csak bizonyos vetületet vett észre, mások - volt rá eset - szenvedő alanyai voltak.
Mindezen változások, főleg a külföldi kapcsolatok terén, problémákat okoztak: így a nyersanyagszállító nem volt hajlandó nyersanyagot adni még készpénzért sem, hivatkozva egy magáncég utasításaira. Megjelent egy saját váltó, amely nem szerepel sem a kibocsátó - csavargyár -, sem a fogadó nyilvántartásában, amely alapján a csavargyár összes vagyonát megpróbálták lefoglalni. Ezt a lépést el lehetett kerülni az aktívák eladásával egy másik magántulajdonú cég javára. Ugyancsak e saját váltó alapján - végrehajtó útján - zárolták a gyár valutás számláját, majd a lejes számláját is. Az eredmény az adósságok felhalmozódását jelentette alkalmazottak, állam és hitelezők felé. Időközben a gyárban maradt vezetők ellen bûnügyi eljárások indíttattak, melyek célja ezen személyek lejáratása és eltávolítása volt, addig elmenően, hogy megfenyegették őket, ne merjenek fizetést adni az alkalmazottaknak. Az eredmény: ma a csavargyár a csőd szélén áll, s nem termel.
Nem szándékszom kielemezni a Ráduly Baka Lajos által írottakat - ezek személyeket érintenek, és hazai vagy külföldi bíróságoknak a hatásköre -, ugyanis ő csak egy megbízott, és nem a kisrészvényesek nevében beszél, csak két kisrészvényes nevében: Constantin Vasilescu és Jakabos Csaba István nevében. Nem szándékszom további részletekbe bocsátkozni, hisz a Háromszék egyik, 2003. februári számában polgári per indításával fenyegettek meg, és mintegy véletlenül pár nap múlva a rendőrség le akart tartóztatni. Nem akarok ,,szerecsenmosdatást végezni?, dacára annak, hogy szerecsenek mellett dolgoztam hosszú éveken át, és nem akarom senkinek a jogi képviseletét ellátni. Én tévedtem, szakmailag egy stratégiai hibát követtem el: napjainkban Romániában nem a közt kell nézni, hanem a saját zsebünket. Engem édesapám - Kézdivásárhely egykori polgármestere - arra tanított, hogy első a város, a közösség, utána a család. Így nem rendelkezem sem németországi, sem magyarországi bankbetéttel, nincs üdülőházam sem Predeálon, sem más helyen, és nem vagyok résztulajdonosa csavarokat forgalmazó cégnek. Az én elgondolásom az volt, hogy 600 kézdivásárhelyinek és családjuknak biztosítunk munkahelyet és megélhetést, attól függetlenül, hogy ki a kézdivásárhelyi csavargyár tulajdonosa, és a gyár által termelt nyereség hova kerül.
Dr. Márton Albert
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.